Állj. Miért is fordulhatnak elő olyan esetek, mikor Magyarországon valakit ki lehet lakoltatni?

Nos, a válasz egyszerű(nek tűnik). Mert nem fizet, amint az kézenfekvő(nek tűnik).

Hm. Különös. Ami annyira kézenfekvő, az talán nem is az. Miért nem?

Mert egészen egyszerű módon a magyar kormány lehetetlen helyzetbe hozza saját elesett állampolgárait. Nyilvánvalóan senkinek nem szükséges a saját lakhatását elveszíteni, ez mindenkinek a saját maga dolga, de ha valaki, akár önnön, akár más okból kifolyólag elveszti a saját feje felől a fedelet, az napjaink Magyarországán olyan helyzetbe kerül, amivel képtelen szembenézni.

Miről is van szó? Arról, hogy a magyar kormány saját állampolgárai részére jogszabályban tiltotta meg, hogy az utcán lakjanak életvitelszerűen ( magyarul, hogy hajléktalan legyen bárki ). Másfelől, emberek kilakoltatásàt lehetővé tevő jogszabályt léptet életbe.

Nemhogy különös – amint azt korábban említettük - , hanem egészen egyszerű módon ambivalens a hozzállás ez ügyben kormányzati szinten. Amolyan 22-es csapdája. Hiszen, ha valakit kilakoltatnak, az – ugyebár – magánterületről közterületre kerül államilag, aztán pedig azért lesz jogi felelősségre vonva, miért éli életét az utcán?

Nevetséges – mondhatnánk, ha nem emberek, nem állampolgárok életéről, sorsáról, mindennapjairól, emberi és egyéb méltóságáról lenne szó.

Ez a NER lényege ugyanis: mindez utóbbi nem szempont, nem számít, nem hivatkozási alap. Itt választási lehetőség sincs: vagy hajléktalan leszel, közterületen élni kényszerülsz, s azzal jogszabályt sértesz, vagy megpróbálsz a lakásban maradni, ami nem a tied a továbbiakban, s azzal jogszabályt sértesz...

EZ a NER lényege és központi eleme. Olyan – nemlétező – választás elé állítani a saját polgárait, értve ezalatt önnön polgárait, amiből azok nem jöhetnek, nem jönnek ki jól.

Hogy ezt nem látja az „ellenzék” sem??

No comment...