Ezt onnan tudják sokan, hogy a politikus meglepetten posztolt arról: édesanyja vélhetően tüdőgyulladással fekszik otthon, háziorvosa pedig jelezte neki, ne menjen be a rendelőbe, mert még megfertőz valakit. „Elképzelhető manapság, hogy egy háziorvosi rendelésre csak telefonon lehet bejelentkezni?” - kérdezte L. Simon, aki láthatóan nem volt tisztában azzal, hogy ez már kétéves protokoll a Covid-járvány kezdete óta, és nevén is nevezte az orvost.

Most azért írt cikket a főigazgató, hogy tudassa: nem »szembe jött velem a valóság«, pontosan ismeri a valós helyzetet, többször járt édesanyjával a fehérvári kórházban, nem szereti a magánegészségügyet, sőt „édesanyám és én is hiszünk az állami egészségügyben, a tisztességesen dolgozó, felkészült orvosokban.”

Az általa értetlenkedéssel figyelt távgyógyítással kapcsolatos ellenérzései és a tehetetlenség keveredtek benne, amikor a posztot írta, de két nap után törölte azt, mert „mint a csahos kutyák, úgy ugrottak rám a kiváló baloldali »újságírók« és politikusok.” Gyorsan meg is érkezett április 3-hoz, és a levitézlett ellenzékhez, felhergelt közönségükhöz, akik épp a Jurassic Parkban találták meg maguknak az állami egészségügyről elégedetlenül posztolgató főigazgatót.

L. Simon szerint őrült gyűlöletcunamit kapott a nyakába, ezért törölte a posztot, nem azért, mert rászóltak fentről. Ezután hosszan fejtegeti, micsoda trauma érte a baloldalt, amit most pont az ő oldalán vezettek le sokan, beszólogatva, gyűlölködve. Még Schiffer Andrást is idéz a bejegyzésben, és eljut a baloldali-liberális értelmiséghez, akik láthatóan tömegeket hergeltek fel, tudatosan, hogy nekimenjenek L. Simonnak.

„Egy dolgot viszont sajnálok, hogy édesanyám háziorvosát név szerint említettem meg a posztomban. Bár továbbra sem értek egyet a gyakorlatával, ennyi év politikai rutinjával kezelnem kellett volna a pillanatnyi indulatomat. Ezért itt megkövetem őt.” - írja még a posztban L. Simon. (444.hu)