Igaz, a helyszínre jutás nem volt könnyű azoknak, akik messzebbről érkeztek: az autópálya Debrecen felé leágazó szakaszát rejtélyes okok miatt nem takarították le rendesen még délután öt óra körül sem, így volt aki kerülő úton jutott el a Piac utcára, a régi városháza előtti térre meghirdetett tüntetésre. Itt azonban legalább világosság volt: ellentétben más fideszes vezetésű városokkal, a hajdú-bihari megyeszékhelyen nem kapcsolták ki a közvilágítást, sőt még a karácsonyi fények is teljes pompájukban virítottak. Így jól lehetett látni hogy a régi városháza előtt ott gyülekeztek fiatalok és idősek, munkások és értelmiségiek, a tömegben pedig ott lobogott az MSZP-Párbeszéd, az LMP, a DK, a Jobbik és a Momentum zászlója, a szakszervezetekével együtt.

Az eseményt a Mi vagyunk Debrecen civil csoport szervezte, élén Rutz Tamás aktivistával, aki elsőként köszöntötte az egybegyűlteket. Rajta kívül felszólalt még Herpelger Róbert (Jobbik), Pallás György (MSZP), Papp Tamás aktivista, Cseh Katalin a Momentum mozgalom európai parlamenti listavezetője, a szakszervezetek képviseletében pedig Toldi Miklósné és Tóth Imre. Sajnos a hangosítást nem sikerült elég jól megoldaniuk a szervezőknek, így a távolabb állók legfeljebb egy-egy mondatfoszlányra reagáltak hangos pfújolással: így, amikor a beszédből a rabszolga törvényről hallottak, válaszul felzúgott a „Nem leszünk rabszolgák!”, amikor pedig a közelgő uniós választások jelentőségéről beszélt a szónok, zengett az "Európát!" és a "Demokráciát!" A kormányt kritizáló mondatoknál felbődült az „Orbán takarodj!” ami később „Kósa takarodj!” fordulatot vett.

A felszólalók mindegyike hangsúlyozta: egységben az erő, a fideszes kormány pedig soha nem látott egységbe forrasztotta össze a pártokat, a civileket és a szakszervezeteket. A tüntetést nemcsak ellenzéki érzelmű debreceniek követték figyelemmel. A háttérben elcsíptünk egy beszélgetést: munkásforma férfi panaszkodott egy szövet kabátos másiknak, hogy gyerekei már valamennyien külföldön élnek, ő azért jött ki a térre, mert emiatt végtelenül el van keseredve. A szövetkabátos arról kezdte győzködni, hogy ne dőljön be a tüntetőknek, hívja vissza a gyerekeket, hiszen egyre jobb lesz minden, lám hamarosan a BMW is idetelepül, biztosan lenne mit csinálniuk. Erre a másik azt felelte: már próbálkoztak azzal, hogy hazatelepüljenek, de olyan nevetséges fizetést ajánlottak nekik, hogy végül ezt a gondolatot végleg elhessegették.

A rendezvény végeztével a tömeg a közelben lévő Fidesz-székház vonult, ahol újra elskandálták a Piac utcában már elhangzott jelmondatokat. Később a Hajdú-Bihari Napló elé mentek, ahol a „Hazudik a Napló, hazudik a Napló!” zúgott fel. A jelenlévők később egymás között arról beszélgettek, hogy Debrecenben a rabszolgatörvény ellen már negyedik vagy ötödik alkalommal tüntettek annak megszavazása óta, a tömeg pedig minden alkalommal egyre nagyobb és nagyobb lett. Az hogy Kósa Lajos székhelyén, egy jobboldali, kálvinista városban, ahol jó ideje nem jut szóhoz az ellenzék, félezren gyűltek össze, azt jelenti, hogy az elégedetlenség egyre fokozódik - mondták többen is. Megtudtuk, itt, ahol a rendezvények után öt perccel már mindenki szétszéled és hazamegy, jelképes, hogy a tüntetők az esemény végeztével is jó ideig együtt maradtak, és több helyszínre közösen mentek el.

A Mi vagyunk Debrecen csoport hamarosan újabb akcióval jelentkezik: január 17-én „A Fidesz névtelen propagandistái – avagy mit lehet tenni a gyűlölet ellen” címmel szerveznek beszélgetést, amelyre szeretettel várják a helyi Fidesz-oldalak szerkesztőit, arra kérve, csatlakozzanak a vitához, vállalják fel a tevékenységüket. A konferenciát beszédes helyszínen, a Susmus Café-ban rendezik.  

Szerző: Doros Judit / nepszava.hu