h i r d e t é s

KNEB

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

KNEB

2019. január 27. - 08:00

 

A betűszó a Kiemelt Történelmi Emlékhely Bizottságot takarja. Ez a bizottság az az univerzális radír, amellyel íróasztal mellől, egy ideológiai kurzus megrendelésére tetszés szerint lehet formálni a magyar történelmet. Díjmentes házhozszállítással.

Eddig jórészt földeket, kastélyokat, vállalatokat, kisebb-nagyobb iparágakat loptak, de evés közben jön meg az étvágy: most a múlt következik a privatizációs listán. Azt a korszakot kell kitörölni Magyarország történelméből, amelyben apáik még a szívük felett hordták a párttagkönyveiket, és gondosan ügyeltek arra, hogy mindig jól látható helyen legyen. Akkor ez volt a karrier bár nem egyetlen, de nélkülözhetetlen feltétele.

Ismerjük el, Nagy Imre kiradírozása a magyar történelemből csak sokadik nekifutásra sikerült. Meg kellett várni a szobor kezdeményezőjének és fő finanszírozójának halálát, és meg kellett szervezni, hogy kurzustörténészek lemoshatatlan festékkel tegyék láthatatlanná. Nagy Imre sztálinista múltját józan ember nem cáfolhatja és nem is kisebbítheti. Mint minden magyar vezető 1948 után, ő is a Kremlben kapta meg miniszterelnöki megbízását 1953 júniusában, amikor Sztálin halála után a szovjet vezetők még nem látták pontosan, mi is a követendő eljárás a provinciákban.

De ő volt az első pártvezető, aki – igaz, zárt ülésen – rendőrállamnak nevezte Rákosi Magyarországát és másfél év alatt az antisztálinizmus jelképévé vált az országban. Leváltása, majd Rákosi klikkjének visszatérése indította el azt az erjedést, ami végül ’56-hoz vezetett. 1989.június 16-i temetése a rendszerváltás jelképévé vált – nos, ezért kellett a szobrát autóemelővel dolgozó tolvajok módjára elvinni a Vértanúk teréről a múlt év decemberében.

Talán kevesebben emlékeznek rá, hogy volt a mai KNEB-nek egy, ugyanerre a névre hallgató ikertestvére is: az 1958-89 között működő Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, a rózsadombi proletariátus csodafegyvere. Akkor, ha az állampárt valamilyen oknál fogva nem akart nyilvános eljárást, a KNEB-bel tette tönkre a kiszemeltet. Ha nem is teszünk egyenlőségjelet az akkori állampárt és a mai közé, a vérrokonság ordító.

Akkor az agresszív Demszkytől rettegett Budapest rendőrsége, ma Varju László terrorizálja a fél tucat, százkilós, állig felfegyverzett biztonsági őrt. Az állami televízió és rádió akkor is az egypártrendszer különítményekkel védett koronaékszere volt, mint ahogy ma is az. A Nagy Imre-per ügyészeinek szellemi örökösei ma is zavartalanul dolgoznak irodáikban. Nem kell frontálisan szembeszállni a tüntetőkkel, elég néhány hajnali házkutatás csak úgy a miheztartás végett.  Ahogy akkor, az állampárt most sem alacsonyodik le ellenfeleinek tönkretételéhez; azt majd elvégzi a bejárónő: a KNEB utódjaként működő Állami Számvevőszék.

S bár a régiek a Rózsadombot kedvelték, a maiak meg a Svábhegyet, a lényeg ugyanaz: elérni, hogy a tétre menő versenyszámokban csak egy induló legyen. Akkor a legjobbak az ember esélyei, ha egyedül úszik a medencében.


 

Kommentek

h i r d e t é s