Pszichiáterek a nyilvánosság előtt rendszeresen állítják, hogy az antidepresszánsokra nem lehet rászokni. Abból a szempontból ez igaz is, hogy nem váltanak ki sóvárgást, és nem okoznak mámort vagy eufóriát. Ha viszont hosszabb idő után próbálja abbahagyni az ember, egészen ijesztő dolgokat élhet át: pánikrohamokat, szorongást, hangulatingadozást, szexuális zavarokat és „agyi áramütés”-szerű érzéseket.

Az antidepresszánsok elvonási tünetei gyakori jelenségek, kutatók becslése szerint nagyjából a felhasználók fele tapasztalja enyhébb vagy súlyosabb formában. Nehéz azonban megjósolni, hogy ki fog megtapasztalni ilyen tüneteket.

Dr. Mark Horowitz, angliai pszichiátriai kutató és csapata áttekintették kilenc korábbi tanulmány eredményeit, hogy megpróbáljanak választ adni a kérdésre: milyen tényezők növelik az antidepresszánsok elvonási tüneteinek kockázatát? Válaszuk: a szer szedésének hossza a legjelentősebb tényező, így a legnagyobb kockázattal azoknak kell szembenézniük, akik évek óta használnak antidepresszánsokat. Egy másik fontos előrejelző tényező az, hogy az emberek korábban tapasztaltak-e már elvonási tüneteket a szerektől – akár egy adag kifelejtése, akár korábbi abbahagyási kísérletek során. További előrejelző tényezők közé tartozik, hogy konkrétan melyik antidepresszánsról van szó, illetve a gyógyszer adagja.

Egy tényező nem volt kapcsolatban a kockázati szinttel: a pszichiátriai diagnózis. Vagyis úgy tűnik, nem számít, hogy milyen okból írtak fel antidepresszánst, amikor meg akarjuk jósolni, számíthatunk-e elvonási tünetekre.

Mi okozza az elvonási tüneteket?

Horowitz szerint az antidepresszánsok megzavarják az agy kémiáját, és az agy alkalmazkodik ezekhez a változásokhoz a homeosztázis (a szervezet belső állapotának állandósága) fenntartása érdekében. Mivel az antidepresszánsok egyes fajtáinak hatására megnövekszik a szerotonin mennyisége az agysejtek között, az agy ezt azzal kompenzálja, hogy kevesebb szerotonint termel. A szer abbahagyásakor az agyi elváltozások mindaddig fennmaradnak, amíg az nem tud alkalmazkodni az új, gyógyszermentes állapothoz.



Ezt a biológiai alkalmazkodást nevezik hozzászokásnak, melyről a kutatók óvatosan megjegyzik, hogy különbözik a függőségtől. A függőség sóvárgással, kényszeres használattal és egyéb pszichológiai hatásokkal jár, amelyek az antidepresszánsok esetében nem jelentkeznek – helyettük viszont a fentebb felsorolt ijesztő elvonási tünetekkel kell számolni.

Magyarországon évente nyolcmilliárd forintot költünk antidepresszánsokra, ami nagyságrendileg háromszázezer ember éves adagját jelenti. Különösen aggasztó számok ezek, ha belegondolunk, hogy hányan lehetnek közöttük olyanok, akik évek vagy évtizedek óta szedik a tablettákat rendszeresen. Legtöbbjüket pedig sosem tájékoztatták arról, hogy a leszokás nagyobb terhet jelenthet majd, mint az eredeti probléma, ami miatt szedni kezdték.

A pszichiátriai szerek széles körű társadalmi elterjedésének folyamatáról és az általuk okozott hatásokról bővebb tájékoztatást nyújt a "Halálos profitszerzés" című, igen elgondolkodtató dokumentumfilm, melyet itt lehet megnézni. (Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány)