Az OLAF itthon példátlan népszerűségnek örvend, ha ez alatt azt kell érteni, amit Soros György esetében. A magyar megítélés e két, egymástól teljesen különböző objektumának negatív csúcsa, tanulságos konzekvenciák levonását engedi meg.

Ehhez azonban meg kell értenünk az EU csalás elleni hivatalának és jelentéseinek fajsúlyát. Ez nyilván nehezebb feladat, de elengedhetetlen.

A szervezet a tavalyi évet 270 lezárt vizsgálattal zárta, amelyből mintegy 630 millió euró visszafizettetését látta indokoltnak. A 270 ügyből 13 Magyarországi eset volt. Ez nem tűnik nagy értéknek a Romániát érintő 21 vizsgálathoz képest és a lengyelek is megelőznek minket 16 üggyel.

Az kerültünk az élre mégis. A 13 lefolytatott vizsgálatból 11 esetében tartotta jogosnak a visszafizettetést az OLAF. „Ennél is kirívóbb azonban, hogy hazánk esetében az OLAF az országnak szánt strukturális és mezőgazdasági források 4,16 százaléka esetében javasolt büntetést - ez messze a legmagasabb arány az egész EU-ban. A második helyezett Szlovákia esetében ez az arány 2,15 százalék, az uniós átlag pedig 0,43.”, írja a HVG.

Az OLAF továbbá hangsúlyozza, hogy sokkal több csalásról lehet szó, mint amennyit bejelentenek.

Mit jelenthet mindez? Többek közt azt is, hogy az OLAF megítélése csak azért lehet negatív, mert valahogy nem szeretünk tükörbe nézni.

Ugyanakkor az OLAF nem tűnik különösen fenyegetőnek, sem visszatartó erőnek a csalásokkal szemben. Ez nyilván új lépést tesz szükségessé az Európai Unió részéről. Ilyen lépés lesz hamarosan felálló nyomozóhatóság, az Európai Ügyészség. Hogy ebben hazánk nem vesz részt, semmit nem jelent, tekintve, hogy az EP megszavazta a hetedik cikkelyben foglaltakat.

Magyarán azzal, hogy Orbán hisztizett emiatt, azzal lényegében a személyét ért gyanúsítást erősíti. Jelesül, hogy kormányzati szinten köze lehet a csalássorozathoz.