Nevezetesen, hogy mégis mit kezdjenek majd a társadalmak azokkal az embertömegekkel, akiknek a munkáját így vagy úgy felváltja a digitalizálás, gépesítés. A probléma nem új keletű, évszázados múltra tekint vissza, de már most azt látni, a közeljövőben a technológiai változások előtérbe fogják hozni valamilyen szintű alap jövedelemnek a bevezetését. A kérdés persze az, hogy a Magyarországon jelentős szerepet betöltő közfoglalkoztatás, illetve a viszonylag magas passzív munkaképes korú népesség miként reagálna erre. Vajon tényleg tömegek mondanának le egyik napról a másikra a munkáról, ha kapnának a megélhetéshez éppen elegendő pénzt, vagy éppen ellenkezőleg ettől szabadulnának fel, és keresnének olyan munkát vagy képeznék át magukat úgy, hogy munkájukkal nagyobb hozzáadott értéket tudjanak generálni. A megannyi felmerülő kérdésre közgazdásszal, jogásszal és a pszichológia segítségével kereste a Pénzcentrum a válaszokat.

Időről időre újra és újra visszaköszön a feltétel nélküli alapjövedelem kérdése. Ami a közvéleményt legalább annyira foglalkoztatja, mint a világ, és természetesen Magyarország legismertebb társadalomtudósait, közgazdászait. Mint ismeretes, a feltétel nélküli alapjövedelem ötlete egy valódi fenyegetésre igyekszik már évek óta válaszolni, nevezetesen, mit kezdjünk a robotizálás és a gépesítés miatt kieső munkaerővel.

Ráadásul már a probléma felvetése sem új keletű, a gépesítés, a technikai fejlődés veszélyei miatt csökkenő munkaerő keresletre gyakran ilyen felelelt talál a társadalom. Ahogy tette azt már korábban: a 19. század elejétől felmerült az a veszély, hogy a termelés nagyobb hatékonysága nyomán sokan elveszítik munkájukat, de végül mégsem következett be ez.

Óriási probléma a munkaerő

Sőt, a feleslegessé váló munkákat a termelés más területei rendre felszívták, és például a gépek térhódítása miatt felesleges dolgozók munkát kaptak egyebek mellett a gépgyártásban, illetve a gazdaság egyéb dinamikusan növekvő területein, és arra is látunk komoly erőfeszítéseket, hogy a felszabaduló munkaerőt átképzik, majd átirányítják a szolgáltatási szektorba.

Ehhez képest ma már lehet látni, hogy a munkahelyteremtés vonatkozásában sok rossz gyakorlat is kialakult és teljesen felesleges, sőt káros tevékenységeket hoztak létre a teljes foglalkoztatás biztosítása céljából

- értékelte a munkaerőre vonatkozó kihívásokat a Pénzcentrumnak Dr. Árva László, az ESSCA Budapest üzleti főiskola nyugállományú professzora, aki szerint azok a munkák, amelyek napjainkra felszívták a növekvő termelékenység miatt feleslegessé vált munkásokat, valójában nem igazi igényeket elégítenek ki, sőt nagy részben hozzájárultak (illetve hozzájárulnak még ma is) a globális környezetszennyezéshez, és azon belül is a globális felmelegedéshez.

A szakember azt is hozzátette, ezek az „új” munkakörök gyakran olyan, korábban nem igen létező tevékenységeket hoztak létre, mint például a közlekedés miatt jelentősen szennyező tömegturizmus kiszolgálása, és ezen túl felgyorsították azon termékek termelését is, amelyek ugyan létező szükségleteket elégítenek ki pl. a ruházati iparban, de ugyanakkor olyan gyors változásokra késztették a divatot, ami már teljesen felesleges energiapazarláshoz vezetett.  

Itt lehetne említeni az úgynevezett „fastfashion”, vagy „gyors divat”, ami már nem évente négyszer, évszakonként, hanem gyakran akár hetenként dob piacra új modelleket, és az erőszakos marketingtevékenység révén ráveszik a fejlett országokban az embereket arra, hogy akár minden héten újabb divat termékeket vásároljanak.

Úgy néz ki tehát, hogy ma már a termelékenység gyors növekedését követően egyre kevesebb emberi munkára van szükség, és éppen ezért sok esetben csak mesterségesen kreált és egyébként nagyon energia igényes és szennyező tevékenységek révén lehet csak a „teljes foglalkoztatást” biztosítani

- vélekedett Dr. Árva László, aki nyomatékosította, hogy ez a mesterségesen kreált kereslet egyre inkább környezetromboló szemét termelését jelenti, tehát ugyan lenne lehetőség a teljes foglalkoztatás fenntartására, csak a probléma az, hogy az olyan jelentős „külső költségekkel” járhat, hogy már ezek a „káros külső hatások” végül több kárt okoznak, mint amit maga a tevékenység haszna jelenthet.

Erre lenne megoldás a feltétel nélküli alapjövedelem?

A kiélezett munkaerőhelyzetben több javaslat is kialuklt, mint például a feltétel nélküli alapjövedelem, de erre a lakosság nagy része talán ma még nem igazán fogékony, mondván, „miért kapjon bárki más minden erőfeszítés nélkül jövedelmet, amikor neki és családjának egész életében keményen meg kellett minden fillérért dolgoznia?

- tette fel a kérdés Dr. Árva László, amire szerinte az a válasz, hogy ez a megoldás valószínűleg nem igazán mehetne át a választópolgárok nagy tömegén.

Alapjövedlem vs. Feltétel nélküli alapjövedelem

Amit azonban mindenképp fontos kiemelni, hogy “ez a gondolat nem kontinentális bismarcki megoldáson alapuló szociális ellátás egy újabb változata. Megoldásaiban teljesen másképp működik, mint a mai ismert rendszerek” - mondta el a Pénzcentrum kérdésére Mélypataki Gábor, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa. Míg az első egy rászorultsági alapon járó szociális ellátás, addig a második egy alanyi jogon járó ellátás lenne. És hogy milyen lenne egy ilyen gazdaság?

Mélypataki Gábor szerint mindezt jól szemlélteti a "Lét" csoport által több éve készített javaslat. A javaslat arról szólt anno, hogy ha Magyarország a következő évre áttérne az FNA (Feltétel Nélküli Alapjövedelem) alapú gazdaságpolitikára. A hatályos jogunk egyik fő bevétele a munkával kapcsolatos jövedelmekből számítjuk.  

Az FNA a finanszírozását a fogyasztási típusú adókból képzelik el. Érdekes az az alapgondolat, hogy az FNA szerepe az lenne, hogy egy minimális megélhetés biztosított legyen. Erre lehetne építkezni és az állampolgároknak nem kellene csak azért elfogadnia egy munkát mert muszáj, hiszen az FNA ad neki annyi szabadságot, hogy ha nem lát további lehetőséget, akkor ne keljen kényszerből maradnia, vagy kényszerből elvállalnia egy munkát.  

Azt előrebocsátom, hogy az FNA általános bevezetése nem fog megtörténni, de lesznek új élethelyzetek amikor a bevezetése igenis megfontolandó. lyen élethelyzet lesz, amikor munkavállalók jelentős része a digitalizáció valamely ága okán, akár a robotizáció, akár az automatizáció okán elveszíti a munkáját. Ebben az esetben az átmeneti időszakokban igen is szükség lehet az FNA-ra

- tájékoztatta lapunkat Mélypataki Gábor, aki szerint bár a téma folyton fel-felbukkan, tehát nem újkeletű, de főáramú megoldása az állam szervezésnek nem lesz valószínűleg. A jogász arról is beszélt, hogy általánosságban egy jelentős mértékű bevezetése jogi akadályok előtt is állna.  

Előnyök és hátrányok

Mélypataki Gábor szerint az FNA hátrányai között említhető, hogy nehéz lenne meghatározni azt az összeget, ami tényleges segítséget nyújt. Illetve az egyik legfontosabb ellenérv a feltétel nélküli alapjövedelemmel szemben, hogy elkényelmesíti az embereket.

Ezzel szemben sok esetben nagy segítség is lehetne az alanyi jogon járó összeg. Gondoljunk például arra, hogy sokaknak nem kellene csak azért dolgozniuk, hogy egyenek vagy kellő hőmérsékletűre fűtsék a lakásukat. Kereshetnének olyan foglalkozást, aminek nagyobb a hozzáadott értéke annál, mint amit mondjuk egy jövőbeli gépesítés során elveszítettek. A jogtudós egyébként úgy vélekedik, hogy  

vannak olyan élethelyzetek amikor igenis alkalmazni lehet egy ilyen típusú ellátást vagy felfogást.  

Tényleg abbahagynák az emberek a munkát?

Az mostanra már bizonyosság vált, hogy a technológiai változások előtérbe fogják hozni valamilyen szintű alap jövedelemnek a bevezetését. A kérdés csak az, hogy a társadalom milyen irányba mozdulna az esemény kapcsán. Cikkünk során a lapunknak megszólaló szakértők többféle szcenáriót felvázoltak.

A pozitív oldalon ott van, hogy egy bizonyos fokú létbiztonságból sokkal boldogabb életet lehetne élni, és olyan dolgokra koncentrálni, amivel a már jócskán átalakult, erősen robotizált munkaerőpiacon is sikeresnek lehetet lenni. Kevesebb embernek kellene értelmetlen munkát végeznie, amik ráadásul igen károsok a természetünkre.

Vannak, akik szerint viszont a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése túlságosan elkényelmesítené az embereket. Mások szerint sokan abba hagynák a munkát örökre, és semmittevők lennének. De ez utóbbi vajon tényleg ilyen egyszerű megoldás lenne - miként vélekedik el a pszichológia?

“Nyugdíj” és pszichológia

Jelenlegi tudásunk szerint egyáltalán nem magától értetődő, hogyha valaki havonta egy, az alapvető megélhetését éppen fedezni tudó jövedelemhez jutna, akkor örökre fel is hagyna a munka világával. Még akkor sem, ha az illető ezt még váltig állítja is. A dolog mögött meghúzódó pszichológiai szál ugyanis koránt sem ennyire egyszerű. A téma kapcsán elmondható, hogy jelenlegi társadalmunkban erősen jelen van az a gondolat, hogy minél többje van valakinek, annál többet próbál meg elérni.

Ennek a hajtóerőnek, aminek sorvezetője egyébként a társadalom másik része, voltaképpen meggátolná a tömeges semmittevést. Hiszen könnyű belátni azt, hogyha az emberek luxusban élnek, és ezt a társadalom más tagjai is látják, akkor nagyon nehéz lenne azt mondani: nekem elég az, hogy kifizetem a rezsim és eszek valamit, aztán az élettől már semmi többet sem akarok, akár hosszú évtizedeken keresztül sem. Érdemes persze megjegyezni, hogy az állandó többrevágyás felhajtóereje, nem a kiszolgáltatott élethelyzetben lévők jellemzője, nekik valós mentőövet is jelenthetne a feltétel nélküli alapjövedelem.

Szakpszichológussal való beszélgetésünk során kiderült azt is, hogy manapság is rengeteg olyan munka van a világban, ami anyagilag veszteséges, de örömeiben, kihívásaiban, ambícióiban nyertes. Ezért érdemes eljátszani azzal a gondolattal, hogy aki keres helyet magának a világban, kellő ambícióval rendelkezik, ki akar vívni magának valamit az életben, amitől sikeresnek érzi magát, a vágyai megvalósulnak, akkor ez pont egy olyan cél, amit sokan akkor is szívesen elvégeznek, ha nem kapnak érte milliókat.

Sokakat tehát ténylegesen felszabadíthatna, ha nem azért kellene csupán dolgozniuk, hogy egyenek, vagy legyen fűtésük a házukban: lehetnének olyanok, akik így sokkal nagyobb létbiztonságban végezhetnék munkájukat, másoknak pedig jelenthetne ez olyan összeget, aminek segítségével tovább tanulhatnának, képezhetnék magukat, aminek a segítségével olyan pályára állhatnának, hogy a folyamat végén egy sokkal nagyobb hozzáadott értékkel bíró képesítés legyen a zsebükben.

Érdemes kiemelni azt is, hogy az embereknek jelentős része, akik gyakorlatilag keretek között élték le az egész életüket, nehezen váltanának egy feleslegesség érzést erősítő, szerepkiüresedéssel járó valamibe. Amibe igazából azzal a gondolattal kerülnének, hogyha kapnának a megélhetéshez szükséges összeget, akkor abból a pénzből voltaképpen csek eltengődnének nagyon hosszú ideig.  

Mentálhigiénés szakember segítségével vizsgáltuk azt is -ami a közgazdászok szerint is kulcskérdés a feltétel nélküli alapjövedelem kapcsán- hogy mikor tölthet be egyáltalán a munka fontos szerepet az ember életében. Kijelenthető, hogy a munkának akkor van fontos szerepe egy ember életében, ha annak értelme és helye van, illetve megerősítő visszajelzést tud adni az egyén számára. Kiemelten fontos, hogy az adott tevékenységnek értelme legyen, az ember valóságosan jelen lehessen egy szakmai munkaközösségben.

Annak, hogy amit tesz, világos helye, szerepe, értelme van. És ami talán még ennél is fontosabb, hogy rá szükség van, és a tevékenysége valós szükségleteket elégít ki a társadalomban.

Azt persze látni kell, hogy az alapjövedelem biztosítása önmagában nem lenne képes megmenteni senkit az izolációtól, a kapcsolatok és közösségi szerepek elvesztése okozta életminőség romlástól, szellemi hanyatlástól -amiket jelenleg is rengeteg magyar nyugdíjas élt át-, akkor ha nem nyújt számunkra kiutakat biztosító perspektívát, célokat, lehetőségeket és reményt egy méltányosabb életre.  (Pénzcentrum)