A bácsi hiába kiabált segítségért, az út túloldalán gyaloglók meg sem álltak, tovább mentek. A három fiú segített.

Rajtam kívül Anna néni, a 77 éves férfi felesége is boldog volt tegnap, hogy megszoríthatta a három fiú kezét, és elmondhatta, milyen nagyra tartja, amit tettek. Az idős asszony azt mondja, a legkisebb unokája ennyi idős, mint a fiúk, és nagyon büszke lenne rá, ha hasonló esetben ugyanígy viselkedne, mint ők. A három fiatalemberrel a Széchenyi Kollégiumban találkoztunk, ott laknak, mindhárman fociznak – Csapóczi Róbert Kárpátaljáról, Kelemen Róbert Erdélyből jött tanulni, Farkas Béla pedig Kecskemét mellől származik. Kelemen Róbert a Dunaferr iskola tizedikes villanyszerelő tanulója, a két másik hildesek, tizenegyedikesek, Robi asztalosnak, Béla magasépítőnek tanul.

Kelemen Róbert, Csapóczi Róbert és Farkas Béla megmentette az idős férfit Fotó: Laczkó Izabella/Dunaújvárosi Hírlap

– A boltba mentünk ki a kollégiumból kedden este, nagyjából fél kilenc lehetett, és észrevettük az Erdősor végén a háznál, hogy valaki fekszik a lépcsőnél. Megkérdeztük mi a baja, hogy segítsünk-e felállni, de mondta a bácsi, hogy nagyon fáj a lába, meg sem tud mozdulni. Gondoltuk, hátha eltört. Levettem a kabátom, a fiúk tartották a bácsi fölött, hogy ne ázzon, én fogtam a fejét, hívtuk a mentőt is. Olyan volt a bácsi, mintha sokkos állapotban lenne. Mondta, hogy ott laknak a lépcsőházban, várja otthon a felesége, úgyhogy felmentünk szólni neki is – emlékezik vissza a történtekre Csapóczi Róbert.

– Sötét este volt, kopogtak, először ki sem akartam nyitni az ajtót, mert, ugye, soha nem lehet tudni… De aztán mondták a fiúk miért jöttek. A gyomrom is belefájdult, annyira megijedtem

– mondja Anna néni. Hozzátéve: – Aranyos, értelmes, okos gyerekek ezek. A férjem, aki edző volt egykor, azt mondja: amit adott a fiataloknak aktív korában, azt visszaadja most neki az élet. Ezek a drága gyerekek csupa vizesen álltak a fagyos esőben, szélben, levették a kabátjukat, és a férjem fölé terítették. Pánikba estem, és még engem is ők vigasztaltak, hogy ne tessék félni, minden rendben lesz, meggyógyul a bácsi. A férjem lába becsúszott a lépcső alá. Megijedtem mert vér is volt a lépcsőn, de csak a keze horzsolódott le. A kórházban alaposan kivizsgálták, szerencsére nem volt baja, szerdán haza is engedték, otthon lábadozik. Tudja hogy van, az idős csontok fájnak ekkora esés után – mosolyodik el Anna néni, és hálás tekintetét a fiúkon nyugtatja. – Eljöttem szerdán hozzájuk a kollégiumba és megköszöntem nekik, amit tettek.

– Nagyon síkos volt a lépcső, azon csúszhatott meg a bácsi. Béla is megcsúszott, amikor ment felfelé – teszi hozzá Kelemen Róbert. Anna néni folytatja: – Elmondta a férjem, sokáig feküdt ott a zuhogó esőben, kiabált át az utca túloldalán sétáló embereknek, de mindenki ment tovább, senki nem segített. Annyi rosszat mondanak a mostani fiatalokra, de látják, itt a példa a jóságra és az önzetlenségre. Köszönöm a szüleiknek, hogy ilyen jó gyerekeket neveltek.

Uszkai Géza, a kollégium igazgatója megkeresésünkre elmondta, hogy nagyon büszke a diákokra, és az intézmény nevében ő is elismerését fejezi ki a fiatalok emberségéért.

duol.hu