A történelemkönyvekből mindannyian ismerhetjük Julianus barát történetét, aki a 13. század elején elindult keletre, és viszontagságos utazása végén magyarul beszélő emberekre akadt. A Magna Hungariának elnevezett területen azután átsöpört a tatárjárás, és a magyarul beszélő közösség is eltűnt – azonban úgy fest, nem teljesen nyomtalanul.

Németh Endre, Fehér Tibor és kutatótársaik fejében eredetileg nem is biztos, hogy egyáltalán megfordult a híres középkori szerzetes neve. Kutatásaikban sokkal inkább arra a kérdésre keresték a választ, hogy milyen közös genetikai örökségünk van legközelebbi nyelvrokonainkkal, az obi-ugorokkal (vagy másnéven a hantikkal és a manysikkal).

Egy 2013-as publikációjukban ki is mutatták, hogy apai ágon (vagyis az Y- kromoszóma örökítőanyagában) van olyan közös komponens, amely nem jelenik meg a környező közép-európai népek génjeiben. A kutatás következő lépcsőfoka annak meghatározása volt, hogy hol bukkan még fel ez a bizonyos közös komponens. Az így kapott adatokból ugyanis már arra vonatkozóan is következtetéseket lehet levonni, hogy mi történt az idők során az e géneket hordozó embercsoportokkal.

A kutatáshoz sikerült megnyerni Richard Willemset, az Észt Akadémia volt elnökét, és a most célkeresztbe került genetikai komponens vezető kutatóit, Siiri Rootsit, valamint Helen Postot. Az észt kutatók Eurázsia jelentős területeire kiterjedő saját adatbázissal és a legkorszerűbb laboratóriumi berendezésekkel rendelkeznek.

A térképen a korai magyarság feltételezett vándorlási útvonala látható régészeti adatokra alapozva. A sárga terület a manysi, a piros a hanti népcsoport mai elhelyezkedését jelzi. A nagyobb, áttetsző rózsaszínnel jelölt területen ősmagyar régészeti leleteket találtak, és nagyjából ide tehető a Julianus barát által említett Magna Hungaria.
Forrás: Post et al.

A közös munka során 46 eurázsiai populációt vizsgáltak meg. Kiderült, hogy a korábban azonosított apai ágú közös genetikai komponens az obi-ugorok és a baskírok között fordul elő nagyobb arányban, ezenkívül megtalálható még a volgai tatárok és a magyarok között.

Az eredmények pontos interpretációjához további kutatásokra van szükség, de úgy tűnik, hogy

nagy valószínűséggel a Julianus barát által Magna Hungariában, a Volga-Urál vidéken megtalált magyarok genetikai nyomaira bukkanhattak a kutatók.

E népesség a baskírokba és a volgai tatárokba olvadhatott be. Úgy néz ki, hogy Magna Hungariában még sokkal magasabb lehetett az ugor eredetű elemek aránya a magyar génkészletben, mint a Kárpát-medencébe betelepült magyarság körében, és ez az elem az elmúlt viharos ezer év folyamán – a népességek keveredésével – tovább csökkent.

Németh Endre matematikus, informatikus több kutatási-fejlesztési projektben, így az Árpád-ház Projektben vesz részt a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárával együttműködve, korábban pedig az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek Budapesti Orvosszakértői Intézetének DNS-laborjával dolgozott együtt. Fehér Tibor történész szintén az Árpád-ház Projektben vesz részt, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárával együttműködve.

A cikk magyar társszerzői között szerepel Székely Gábor informatikus, valamint Klima László, az ELTE Finnugor Tanszékének vezetője, az MTA Magyar Őstörténeti Témacsoportjának tagja és Türk Attila, a PPKE Magyar Őstörténeti és Honfoglalás Kori Régészeti Tanszékének vezetője, az MTA Magyar Őstörténeti Témacsoportjának tagja. Klima László és Türk Attila nyelvészeti és régészeti konzulensként vettek részt a munkában. (mta.hu)