Legyőzettek a Bizánciak, - (Korán 30:2)

A Bizánci Birodalom Heraclius császár alatt súlyos vereséget szenvedett el a Perzsáktól. Ez nem csupán egy helyi csatavesztés volt, hanem ezzel Bizánc elvesztette legtöbb Ázsiai provinciáját, Konstantinápoly pedig elszigetelődött.

A közeli Földön, de veszteségük után győzni fognak, - (Korán 30:3)

A „közeli föld” Szíriát és Palesztinát jelenti. Jeruzsálem 614-15-ben veszett el, röviddel e Szúra kinyilatkoztatása előtt.
A pogány Quraish Mekkában örvendezett Perzsia győzelmén Bizánc felett. Szívük mélyén abban reménykedtek, hogy az Iszlám ezekben az időkben születő mozgalma, amely nagyon védtelen és gyenge volt, zsarnoki elnyomásuk hatására összeomlik. De nem jól olvasták az idők Jeleit. A Szúrát bevezető sorok kiábrándítják Quraisht, megjövendölik nekik Bizánc győzelmét, ami 622-ben, a Hidzsra évében bekövetkezett Issusnál, majd 624-ben Bizánc általános offenzívát indított és Perzsia szívéig eljutott. Ebben az évben történt a Badri ütközet, ami a Muszlimok győzelmét hozta.

Egy évtizeden belül. Allahé a Parancsolás a múltban és a jövőben. Ezen a napon örvendeznek a hívők- (Korán 30:4)

Bidh’un, egy rövid időszakot jelöl 3-9 év között. Jeruzsálem eleste (614-15) és az Issusi győzelem (622) között hét, Heraclius Perzsiai bevonulása között pedig kilenc év telt el.
A Badri ütközet (Hidzsra 2. i. sz. 624) valóban okot adott arra, hogy örvendezzenek a hívők és kiábránduljon Quraish, akiknek szertefoszlott az álmuk, hogy az Iszlámot megsemmisítsék.

Allah pártfogásával. Ő annak fogja pártját, akinek Ő akarja. Ő a Nagyszerű, a Könyörületes. (Korán 30:5)

Ez Allah ígérete. Allah nem szegi meg ígéretét, de legtöbb ember nem tudja.

Az ígéret Allah Parancsolásaira és Elrendeléseire vonatkozik. Ő az, Aki leveszi a bajokat, nehézségeket híveiről és segíti őket abban, hogy örvendezni tudjanak a sikernek, amit az Ő útján elérnek. Ez minden időre és helyre igaz, ezért a jelentés általános. A jóravaló embernek még a legsötétebb, legreménytelenebb helyzetben sem szabad feladni, mert Allah segítsége jönni fog.

A Szúra első verseiben elhangzó előrejelzés bizonyítja, hogy a Korán Allah Szava és Mohammed (béke reá), Allah Prófétája.
A Prófécia előtt nyolc évvel Maurice, Bizánci császárt Phocus letaszította a trónról és elfoglalta helyét. Phocus elfogta Maurice öt fiát és szeme láttára kivégezte. Majd a császárt is megölte és fejét, fiai fejével együtt Konstantinápoly kapujára kitűzte. Néhány nappal ezután a császárnőt, a három lányával szintén megölte. Az eset morális indokot adott Perzsia Szaszanida királyának, Khusrau Parveznek, hogy megtámadja Bizáncot. Maurice császár, egykor jótevője volt, segítségével kapta meg a Perzsa trónt. Megtorlást jelentett be Maurice trónfosztása és családja kiirtása miatt, Phocus, a bitorló ellen. 603-ban háborút indított Bizánc ellen. Néhány év elteltével Phocus seregeit visszaszorították. A perzsák elérték Edessát (ma Urfa) Kis Ásziában, a másik oldalon pedig Aleppót, Antiochiát Szíriában. Amikor a Bizánci miniszterek látták, hogy Phocus nem ura a helyzetnek, az Afrikai provinciák kormányzójához fordultak, aki egy erős flotta élén a kormányzó fiát, Heracliust küldte segítségükre Konstantinápolyba. Phocust leváltották és helyében Heraclius lett a császár. Ő úgy bánt Phocussal, ahogy Phocus Maurical. Mindez 610-ben történt, abban az évben, amikor a Próféta a szólítást kapta a küldetésre.
Az a morális ürügy, amivel Khusrau Parvez megindította a háborút, Phocus halálát követően érvényét vesztette. Ha valóban Phocus elleni megtorlás lett volna háborúskodásának valódi oka, akkor most fegyverszünetet hirdetett volna és kiegyezett volna Heracliussal, de nem ezt tette. Folytatta a háborút, aminek színezete inkább a Zoroaszter és Keresztény szekták közti leszámolás lett. A Keresztény egyházi hatóságok kiközösítettek néhány szektát (pl. nesztoriánus, jakobiánus, stb.), akik csatlakoztak a Zoroaszter támadókhoz a Zsidókkal együtt. A Zsidók száma a Khusrau seregén belül elérte a 26000 főt. Heraclius nem tudta lecsillapítani a vihart. Az első hír, amit trónra lépésekor kapott az volt, hogy a Perzsák elfoglalták Antiochiát. Damaszkusz 613-ban, majd 614-ben Jeruzsálem esett el, ami pánikhangulatot idézett elő az egész Keresztény világban. Kilencvenezer Keresztény lelte halálát és a Szent Keresztet is meggyalázták. Az eredeti keresztet, amin a Keresztény hit szerint Jézus szenvedett kínhalált, Madainba vitték. Zakariás főpapot rabláncra fűzték, a város legtöbb templomát lerombolták. Khusrau Parveznek a győzelem nyomán fejébe szállt a dicsőség és így írt Heracliusnak Jeruzsálemből: „Khusrautól, minden istenek legnagyobbikától, a világ urától Heracluisnak, legnyomorultabb és legbolondabb szolgájának: Azt állítod, hogy bízol istenedben? Akkor miért nekem óvta meg istened Jeruzsálemet?”
A győzelmet követő egy éven belül a Perzsák lerohanták Jordániát, Palesztinát, az egész Sinai félszigetet és elérték az Egyiptomi határt. Ebben az évben egy másik történelmi esemény is történt, ami a fiatal Iszlám közösséggel volt kapcsolatos. Az Egyistenhit követői a Próféta vezetésével létükért, fennmaradásukért küzdöttek Mekkában, ahol Quraish pogány főemberei ellehetetlenítették életüket. Ez odáig fajult, hogy 615-ben egy jelentős számú Muszlim csapat Abesszínia Keresztény királyától kért menedéket, aki Bizánc szövetségese volt. Azokban a napokban Mekka pogány népe örvendezett a Perzsa harci sikerek hallatán és a Muszlimokat gúnyolták, valahogy így: „Nézzétek, Perzsia tűzimádói győzelmet arattak a Keresztények felett, akik a kinyilatkoztatásokkal és Próféciával házaltak, akár ti. Ugyanígy mi, bálványimádók is kiirtunk titeket és vallásotokat.

Ezek a körülmények övezték ennek a Szúrának a kinyilatkoztatását. Ebben kapott helyet a következő előrejelzés: „A Rómaiak (Bizánciak) vereséget szenvedtek a szomszédos földeken, de néhány éven belül, vereségük után győzedelmeskedni fognak. Ez lesz az a nap, amikor örvendeznek a hívők. A győzelmet Allah szavatolja.” Ez nem egy, hanem két előrejelzés. Először, A Bizánciak győzni fognak, második, ugyanakkor a Muszlimok is győzelmet aratnak. Amikor ez a nyilatkozat elhangzott, semmi előjele nem volt annak, hogy a jóslat pár éven belül bekövetkezhet. Egyrészt Muszlimok sokaságát vetették kínzások alá Mekkában és még nyolc évvel az előrejelzés után sem volt semmi nyoma annak, hogy a Bizánciak győzedelmeskedhetnek. Másrészt, Bizánc egyre-másra vesztette területeit. 619-re egész Egyiptom a Szaszanida Birodalom része lett, a Zoroasztriánus seregek eljutottak Tripoliig. Kis Ázsiában Bizáncot a Boszporuszon túlra verték vissza, 617-ben elfoglalták Chalcedont (ma Kadikoy), Konstantinápoly túloldalán. A Császár békekötési szándékkal küldöttséget indított Khusrauhoz. Ő azonban így válaszolt: „Nem adom oltalmamat egy császárnak, csak ha rabláncon hozzák őt elém és megtagadja, hogy engedelmes legyen keresztre feszített istenéhez és aláveti magát a tűz istenének.” A Császárt annyira elkeserítette veresége, hogy elhagyta Konstantinápolyt és egy időre Karthágóban (Tunisz) telepedett meg. A Brit történész, Gibbon azt írja, hogy nyolc évvel a Korán előrejelzése után is valószínűtlen volt Bizánc győzedelme Perzsia felett. Ebben az időszakban az is kérdésessé vált, hogy Bizánc egyáltalán túléli-e ezt a helyzetet. Bid’i szinin, ahol a Bid Arabul tízig bezáruló szakaszt, tehát tíz éven belül jósolta a Korán a győzelmet. Volt, aki fogadást kötött és száz teve volt a tét. Abu Bakr fogadott száz tevében Ubayyal, hogy tíz éven belül beteljesül a jóslat.
622-ben a Próféta Medinába menekült. Heraclius szépen, csendben nekiindult a Fekete tengeren Konstantinápolyból Trabzonba, arra készülve, hogy a Perzsákat hátba támadja. A hadjáratra az Egyháztól kért pénzt. Sergius pápa egyházi adományokból adott neki kölcsön kamatos alapon. Az adomány címe a Kereszténység védelme a Zoroasztrianizmustól volt. Heraclius 623-ban kezdte meg az ellentámadást Örményországból. 624-ben behatolt Azerbajdzsánba, lerombolta Clorumiát, Zoroaszter szülőhelyét és feldúlta a Perzsák fő templomát. Allah hatalma csodálatos, mert ebben az évben arattak a Muszlimok fényes győzelmet Badrnál a mushrikok, bálványimádók ellen. A Szúra mindkét előrejelzése bekövetkezett, ráadásul az előre meghatározott tíz éven belül.
627-ben a Bizánciak súlyos vereséget mértek a Perzsákra Ninivénél. Elfoglalták a király Destegerdi rezidenciáját, majd továbbnyomultak Ctesiphon, Perzsia akkori fővárosa felé. 628-ban Perzsiában belső lázadás tört ki, Khusrau Patvezt börtönbe vetették, 18 fiát előtte végezték ki és pár nappal később ő maga is meghalt a börtönben.
Ebben az évben kötötték meg a Hudaibiyai egyezséget, amit a Korán „legfelső győzelemnek” hirdet és még ugyanebben az évben Khusrau fia, Qubad II, feladta az elfoglalt Bizánci területeket, visszaszolgáltatta az elrabolt Keresztet és békét kötött Bizánccal. 628-ban Heraclius maga ment el Jeruzsálembe, hogy visszaállítsa helyére a „Szent Keresztet”. Szintén ebben az évben Mohammed Próféta a Hidzsra (Medinába való menekülés) után először lépett be Mekkába, hogy „Umra-tul-Qada” zarándoklatot mutasson be.

Ezek után senkinek sem lehetett kétsége a Korán igazáról. Az Arab politeisták, bálványimádók többsége felvette az Iszlámot. Ubayy bin Khalaf örökösei elvesztették a fogadást és száz tevét kellett adniuk Abu Bakr Siddignek. A Próféta előtt adta át, de ő elrendelte, hogy a tevéket jótékonysági célra kell adományozni. ugyanis a fogadást még akkor kötötték, amikor a szerencsejátékot még nem tiltotta kinyilatkoztatás. Azóta viszont megszülettek ezek az Áyák, ezért a Shariya értelmében tilossá, Harámmá vált a nyeremény. A tevéket el lehetett fogadni a hadviselt pogányoktól, de ezek után nem lehetett ezeket személyes célra használni, csak jótékonyságra.