Úgy gondolták, nem az Európai Uniótól kell várnunk, hogy megszabadítsanak bennünket a gonosztól. Ezt a harcot nekünk kell (kellett volna) megvívnunk. Most már jóval kedvezőtlenebb terepen csatázhatunk, kevesebb munícióval, mint amennyink évekkel ezelőtt volt.

Nincs már független Alkotmánybíróság, korrekt tájékoztatás is csak itt-ott. Jogállam lebontása kipipálva.

Rosszul esett, hogy nem segítettek, de a legtöbben nem az Európai Unióra haragudtunk. Magunkra voltunk mérgesek, magyarokra, amiért hagytuk, hogy így legyen. Egy ideje azonban egyre több jele van annak, hogy az Európai Unió magunkra hagyott bennünket. Engedte, hogy Orbán az oroszokkal üzleteljen, rábólintottak a paksi bővítésre, ami nem a magyar emberek érdekeit szolgálja. Pontosabban: csak néhány magyar ember érdekét. Azokét, akik jól megszedik magukat azon, hogy a többiek évtizedekre eladósodnak és elszegényednek. Gyerekeink, unokáink fogják fizetni a kölcsönt - már aki még itt él majd közülük, Magyarországon.

Európa cserbenhagyott bennünket. Ha meg akarták volna állítani Orbánt, megtehették volna. Úgy tűnik, hogy Orbán megint csatát nyert. Nem az Európai Unió, hanem a magyar emberek ellen. Hát, köszönjük szépen Európa. Lehet, túlértékeltük magunkat. Azt hittük, hogy számítunk valamit. Tudjuk, tetszettünk volna több tízmillióan lenni, mint a lengyelek, a franciák, vagy teszem azt, az olaszok.

Azért fogadjanak el egy jó tanácsot. Bármit is üzletelnek Orbánnal, ne bízzanak benne. Nemcsak a kimondott szó, de a leírt szöveg sem jelent számára semmit. Ha szóban állapodtak meg, úgy tesz majd, mint aki másra emlékszik. Ha írásban, akkor nem találja a szerződést. 

Európa, vigyázz!

Szerző: Föld S. Péter / hirklikk.hu