Jack Ma, a kínai hatalmat nyugtalanító vállalkozó
Alibaba, a csodától a kálváriáig
Forrás: magyardiplo.hu
Az ügyfelek személyes adatainak begyűjtésével és a kínai hatalmi rendszerrel kialakult idillikus kapcsolatainak köszönhetően az Alibaba-cégcsoport az egész világon befolyásos szereplővé vált az e-kereskedelemben, az internetes finanszírozásban és az egészségügyi ágazatban is. Ma viszont Peking kezdi felismerni, mennyire függ ettől az óriáscégtől, amelytől a bankok is tartanak. Azt reméli, hogy a lakosság fokozatosan bizalmatlanná válik alapítójával, Jack Ma-val szemben.
„Mindannyian tudjuk, hogy amikor kölcsönveszünk 100 000 yuant, akkor félnünk kell a bankoktól. De ha kölcsönveszünk 10 millió yuant, akkor mind kettőnknek, a banknak és az adósnak is félnie kell. Amikor azután 1 milliárd yuant veszünk kölcsön, akkor már az ügyfél tartja félelemben a bankot.” 2020. október 24-én a Sanghaji Kötvénycsúcson (Bund Summit), amelyre a bankrendszer legnagyobb vezetői jöttek el, Jack Ma, az Alibaba alapítója, az e-kereskedelem kínai óriása a fenti alig kendőzött fenyegetéssel fordult a hallgatósághoz. Jack Ma – eredeti nevén Ma Yun –, aki 2019 szeptemberében nyugdíjazta magát a cégcsoport elnökségéből, elkezdett magabiztosan értekezni a banki termékek elavultságáról és a big data rohamos megjelenéséről. Majd lendületből folytatta egy olyan „új finanszírozási rendszerrel, amelyben az innováció és a szabályozás harmóniában vannak”, és kiállt egy „digitális pénz létrehozása mellett”. Nem felejtkezett el természetesen lelkesen ünnepelni saját alkotását sem: az Ant-csoportot, cégcsoportjának pénzügyi ágazatát, amely széles körben nyújt hitelt a lakosságnak és a kis- és közepes vállalatoknak, miközben nincs semmiféle banki múltja. „Az utóbbi tizenhat évben az Ant-csoportban a fejlesztéseket a környezetvédelem, a fenntarthatóság és a pénzügyek kiterjesztése területén tettük meg. Ha egy olyan pénzrendszer, amely a környezetvédelmet, a fenntarthatóságot és a széles körű kiterjesztést tartja szem előtt, végül is hibás irányvonalnak bizonyul, akkor ezt a hibát mi örökké el fogjuk követni.”
Az ország legismertebb milliárdosa nyolcvannyolc napra eltűnt
A költői kirohanás nem igazán nyerte el se Vang Csisan kínai miniszterelnök-helyettesnek, se pedig Ji Gangnak, a Központi Bank elnökének a tetszését, akik nem sokkal Jack Ma előtt szólaltak fel. Néhány nappal később, november 2-án Jack Ma-t behívták egy beszélgetésre a szabályozó hatóságokhoz. Másnap kellett volna a shanghai és a hongkongi tőzsdékre bevezetni az Ant-csoport részvényeit, amit előzetesen a legnagyobb bevezetésnek harangoztak be, de amit hirtelen leállítottak. A következő hónapban vizsgálatot indítottak, mert a cégcsoport kereskedelmi gyakorlatát versenyellenesnek ítélték meg. Az ország legismertebb milliárdosa nyolcvannyolc napra eltűnt, már mindenki attól tartott, hogy letartoztatták, vagy külföldre szökött. Majd egy rövid videóüzenettel bukkant fel, amelyben az alapítványa keretében, jámboran, a vidéki iskolák tanítóihoz szólt, később pedig feltűnt egy Hainan-szigeti golfpályán is.
Ha a 2020-as év befejezése végül rosszul sült is el, összességében a világjárvány éve sikert hozott az Alibaba-cégcsoportnak, az e-kereskedelem birodalmának. Jack Ma megmaradt az igazgatóság tanácsadójának és a második legnagyobb magán tulajdonosnak még azután is, hogy tavaly júliusban 1,4%-os tőketulajdont adott el csekély 8,2 milliárd dollár értékben. Az egészségügyi válsággal tavaly az e-kereskedelem 11%-kal nőtt, és így elérte a fogyasztási javak kiskereskedelmi forgalmának negyedét.[1] A cégcsoport csodafegyvere a Taobao, egy 2003-ban indított platform, amelyen kis- és középvállalatok, valamint magánszemélyek is elhelyezhetik a saját termékeiket.[2] A platformot 2008-ban megkettőzték, így jött létre a Taobao Mall, amelyből mára TMall lett, és amely az ismert és híres kínai és külföldi márkákat, illetve ezeknek a termékeknek a hivatalos forgalmazóit fogadja be – így például a francia kozmetikai és luxustermékek egyik cége, a Lancôme rájuk bízta a teljes kínai online értékesítéseit. Erre épült rá apránként a házhozszállítási szolgáltatás, a Cajniao, amely hasonlít az Amazonra, és az okostelefonos fizetési eszköz az Alipay. 2008 és 2018 között a Taobao megszerezte a kínai online forgalom 80%-át.
A cégcsoport egyik erőssége, hogy közel hozza az eladót és a vevőt. Rögtön induláskor a Taobao nyitott egy chatoldalt, amely lehetővé teszi, hogy a két fél még vásárlás előtt közvetlenül beszélhessen. Az okostelefonok elterjedése és a szélessávú telefonhálózatos lefedettség kiépítése népszerűvé tette a streaminget, a videóküldözgetést és ezzel egy a netet befolyásoló fiatal közösséget, a Wang Hongokat, akik borravalót kapnak egy-egy dal vagy egy tánc után. A Taobao tárt karokkal fogadta be őket, és így ők lettek a digitális korszak szuperárusai, akik leporolták a televásárlási technikákat. 2009-ben az Alibaba létrehozta a 11.11-et [november 11.], az egyedülállók napját, amely erős árcsökkentésekkel ünnepel 24 órán keresztül –2020-ban 583 000 vásárlás történt másodperceként. A Taobao sikerét a vásárlók szentesítették, pedig a kerge nap a kényszeres vásárlás ünnepe egy olyan fiatalság körében, amely állandóan új és még újabb szórakozást keres.
Az Alibaba tulajdonosa nem elégszik meg híres platformjával. Gyors ütemben épít ki egy óriási cégcsoportot, különböző márkanevekkel szupermarkethálózatokat hozott létre a hagyományos kereskedelem területén, majd kiépítette a házhozszállítást, a cloud-szolgáltatást, egy mozihálózatot, egy GPS típusú navigációs rendszert, egy Youtube típusú videómegosztót… Sőt övé Hongkong legnagyobb angol nyelvű napilapja, a South China Morning Post.
A legkisebb boltocskákban is telefonnal fizetnek
Mindezzel párhuzamosan betüremkedett a pénzügyi területre is, megalapítva az Ant Finance-céget, amelyből később Ant-csoport lett, amelynek szintén Hangcsouban (Csöcsiang tartomány) van a központja. Ha hihetünk a Jack Ma által ápolt és terjesztett legendának, akkor azért kezdett bele ebbe a kalandba, hogy lemossa azt a sérelmet, amelyet korábban szenvedett el, amikor, mint minden más nevesincs embernek, neki is rendszeresen elutasították a hitelkérelmeit. Így például a davosi Világgazdasági Fórumon 2017-ben elmesélte, hogy amikor kezdő volt, még 1995-ben, három hónapot kellett várjon egy bank (elutasító) válaszára egy kölcsönkérelmekor. Akkoriban a vállalatainak akart weboldalakat létrehozni. Négy évvel később tizenhét partnerével, köztük Joseph Caj-jal, egy fiatal, tajvani származású kanadai pénzügyes ügyvéddel megalapította az Alibaba.com-ot. A japán Softbanktól 20 millió dollárhoz jutott, amely miután bevezették a New York-i tőzsdén, 2014-re már 60 milliárd dollár tőzsdei értéket képviselt.
Az Ant, amelyben az Alibaba a tőke 33%-át tulajdonolja, a 2004 óta működő Alipay alkalmazással vált ismertté. A fizetési módot mára az okostelefonos vásárlások 56%-nál használják,[3] messze megelőzve a WeChat Pay-t, a konkurens Tencent-cég termékét, egy olyan országban, ahol 2017-ben a lakosság ötödének volt csak hitelkártyája, a Világbank adatai szerint. Még a legkisebb boltocskákban is ma már megszokott dolog, hogy telefonnal fizetnek. Sőt egyre több kereskedő hagy fel a készpénzhasználattal – ez persze nem kedvez az idősebb generáció tagjainak. A kínai központi bank többször is kifejezte az aggódását emiatt. „A nem banki fizetési intézményeknek semmilyen módon sem szabad népszerűsíteniük a készpénz nélküli forgalmat, és nem szabad diszkriminálniuk a készpénzfizetéseket” – jelentette be legutóbb 2020. december 15-én.[4]
Hogy a TMallon vagy a Taobaón vásároljanak, vagy egy vacsorát fizessenek ki vagy egy szépségszalon-szolgáltatót, az Alipay gyakran nyújt rendkívüli kedvezményeket… ha azonnal feliratkozik valaki egy kölcsönre, amelyet a cégcsoport 2015-ben létrehozott Huabej szolgáltatója nyújt. Ez utóbbi sosem közvetlenül a vevőnek folyósít, hanem az eladónak. A kliensnek pedig a következő hónap 10-éig kell visszafizetnie a kölcsönt. A kamat általában 0%-os, de a szolgáltatás erősen ösztönöz az állandó fogyasztásra, hiszen nem kell megvárni a fizetési napot. Egy hasonló rendszer, amelyet Jiebie-nek hívnak, a kis és középvállalatokat célozza meg, amelyekkel a hagyományos bankok sokáig nem akartak üzletelni.
Ezeknek az előlegezéseknek az elbírálása annál is könnyebb, mert a kliens szükségleteire, illetve egy pontrendszerre épülnek fel, ez a „szezámhitel (Zhima Credit)”, amely nagyon hasonlít az amerikai szegényeket sanyargató hitelkérelmek pontozásához.[5] Minden Alipay-ügyfélnek, ha kéri, kialakítanak egy pontszámot, amely a vásárlási múltján alapul. Adatmilliárdokat gyűjtenek össze és elemeznek minden nap, azért hogy minél több ügyfélnek tudjanak hitelezni. Minél magasabb a pontszám, annál nagyobb összegű hitelt fognak megítélni, annál hosszabb törlesztési idővel.
Egy jó „szezámhitel”-értékeléssel az ügyfél belép a becsületes fogyasztók klubjába, és ez megnyit neki egy sor egyéb lehetőséget is, így például foglalhat hotelszobát, a vendéglőktől kölcsönkap okostelefon-töltőt, a könyvtárakból több könyvet kölcsönözhet ki… a sor szinte végtelen. És fordítva, egy rossz „szezámhitel” felér egy gazdasági letiltással.
„Rengeteg legenda keringett a szezám körül” – magyarázza Branden Csang, a Délkelet-ázsiai Ant-csoport (Szingapúr) egy volt vezetője. Arra utal, amiért ismétlődően azzal vádolták őket, hogy átjárás van Jack Ma „szezámhitel”-információi és a kormány által 2014-től működtetett társadalmi hitelrendszer között, amelyben adnak vagy épp fordítva elvonnak pontokat az állampolgártól, a jó vagy a rossz cselekedetek következményeként.[6] „Igaz, hogy egyetlen más ország sem szeretne hozzáférést nyújtani ennyi adathoz egy kínai vállalat számára. De bár a kínai kormány szereti azt az illúziót terjeszteni, hogy mindent ellenőriz, a valóságban csak nagyon kevés személyes adathoz van technikailag hozzáférése” – biztosít minket.
„too big to last”
Ráadásul a kínai állam passzívan nézte az Alibaba megerősödését. „Önöknél akkor használják az autókat, ha már megépültek az utak, felszerelték a közlekedési lámpákat, illetve felfestették a sávokat. Itt ez máshogy van. A közlekedési lámpákat csak utólag helyezik ki. Pont így történt ez az ország gazdasági nyitásakor is” – magyarázza Branden Csang. Kísérleteznek, kipróbálják, hagyják és utána… „Természetesen, ha már érvénybe helyzeték a szabályzókat, akkor azokat már nem lehet átlépni.”
Pontosan ez zajlik most az Ant-csoport növekedésének és tőzsdei bevezetésének a leállításával. Igaz, hogy Jack Ma megjegyzései, amikor az állami bankokat a zacihoz hasonlította, és berzenkedett az ellenőrzések ellen is, alapvetően nem tetszettek a politikai vezetőknek, köztük elsőként is Hszi Csin-ping elnöknek. De a lényeg nem ez. A lényeg a hitelkibocsátás és a pénzteremtés feletti hatalom megtartása.
„A tőzsdei bevezetés felfüggesztésének célja a rendszerszintű kockázatok elkerülése volt” – magyarázza Lou Csivei volt pénzügyminiszter december 20-án Sencsenben a China Wealth Management 50 Forum [Kínai vagyongazdálkodás, 50. fórum] alkalmával. „Ha felmerül egy probléma, és a kormánynak kell segítséget nyújtania, akkor az adófizetők pénzét veszítenénk el. […] El kell kerülni a „túl nagy ahhoz, hogy bebukjon” esetet [„too big to fail” – mint a 2008-ban az USA-ban a subprime válság alkalmával történt]. A kínai kormány szerint szó sem lehet arról, hogy néhány start-up pénzpiaci cég tartsa kézben a lakossági adósságokat. A volt miniszter jól tudja, hogy a kereskedelmi bankok mérlegét már most is megmérgezik a rossz hitelek. 2020 nyarán a Baosang Bank Belső-Mongóliában csődbe ment a rossz hitelei miatt, amelyekre Peking hosszú ideig nem akart odafigyelni.
Valójában az Ant „a világ egyik legnagyobb pénzügyi intézménye, ha rendszerszinten nézzük, és legalábbis mostanáig alig szabályozott a működése” – jegyzi meg Felix Salmon, az amerikai Axios pénzügyi specialistája. Amikor egy technológiai vállalat egyben fontos rendszerszintű pénzügyi intézmény is, akkor ugyanolyan szigorúan kell szabályozni a működését, mint egy óriáspénzügyi szolgáltatónak”.[7]
Amikor a kínai milliárdos a digitális pénzteremtésről mint fontos tervről beszélt, amelyet az állami kereteken kívül képzelt el – hasonlóan ahhoz, ahogy korábban az USA-ban a Facebook tulajdonosa is elképzelte a Diemet (volt Libra) –, ez csak megerősítette azt a félelmet, hogy felépít egy olyan óriást, amelyet lehetetlen uralni. Annál is inkább mert az Ant-csoport könnyedén beszipkázta a külföldi befektetőket, így történetesen a szingapúri alapokat 780 millió dollár értékben, majd egy malájföldi alapot 650 millió dollárral, utána a kanadai nyugdíjbefektetési képviseletet 600 m dollárral, végül a 2018-as utolsó felhívásnál az amerikai Silver Lake Management, a Carlyle és a Warburg Pincus alapokat 500 m dollárral.[8]
Így tehát megszületett az ítélet: nincs tőzsdei bevezetés, legalábbis a következő parancsig, és nem törődnek a különböző befektető intézményekkel, valamint a megtérülési rátájukkal – a „túl nagy ahhoz, hogy fennmaradjon” („too big to last”) -óriást legalábbis részben le kell építeni. Lehet, hogy Jack Ma ezt majd arra használja fel, hogy kilépjen abból a kettős játszmából, amelyet már húsz éve folytat. Az egyik oldalon, ő a szerény angoltanár, aki jótékony vállalkozóvá lett, és úgy lép fel mint egy XXI századi Lej Feng – a Mao Ce-tung idején közismert állampolgár és munkás-példa. A másik oldalon mint egy nárcisztikus üzletember kioktatja a kormányzásból a világ nagyjait, olyannyira hogy ezzel akár képes beárnyékolni Hszi elnököt is.
Jack Ma osztja az észt
Egy az amerikai CNN-en (Cable News Network) megjelent fizetett riportban 2014-ben, azzal dicsekedett, hogy Kujcsou megyében fel fogja számolni a szegénységet azzal, hogy odavonz az újonnan általa kialakított „Big Data Valley”-be amerikai digitális cégeket. Vuhanban, a Covid–19 járvány középpontjában a Hubej a kormány rendelkezésére bocsátotta azt a technológiát, amely észleli, amikor a megfigyelt személyek egymás közelébe kerülnek. Így egy taxizás, egy vonatjegyvásárlás vagy egy Alipay-fizetés helye és ideje olyan információ, amelyet az Alibaba algoritmusa képes feldolgozni. Az alacsony fertőzési kockázatot jelentő személyek „zöld” egészségügyi kódot kapnak, és elhagyhatják a bezártságot. A módszer néhány hónap alatt elterjedt az egész országban.
Ez volt az első eset, hogy a hatalom és az Alibaba-cégcsoport közötti egyértelmű együttműködés napvilágra került. Ezzel a megalkuvó szolgalelkűséggel párhuzamosan Jack Ma osztja az észt. 2017 januárjában megígérte Donald Trump megválasztott amerikai elnöknek, hogy öt éven belül egymillió munkahelyet teremt az USA-ban, majd egy héttel később Davosban a fejére olvasta: „Az elmúlt harminc évben az IBM, a Cisco vagy a Microsoft milliárdokat keresett azzal, hogy kitelepítette a gyártást Kínába, és hova lett ez a sok pénz? Amerika annyi sok háborút folytat. Ezt a sok pénzt miért nem fordították az infrastruktúra fejlesztésére? Nem jól osztják szét a pénzeket, és ezért most megfizetnek. A globalizáció jó dolog, de mindent bele kell vonni.” Igazi nagyúrként így folytatta: „Én mint kínai örülök, hogy Hszi Csin-ping vállalja, hogy a világ második gazdaságát vezesse […]. De Kínának még nyitottabbnak kell lennie, és úgy gondolom, hogy Hszi Csin-ping kész nyitottnak lenni a világra.”
Az elkápráztatott hallgatóság előtt Jack Ma bemutatta az egész világ kis- és középvállalatainak tervezett új eszközt, az Elektronikus világkereskedelmi platformot (Electronic World Trade Platform, EWTP), amely válasz a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) hiányosságaira, hiszen az csak „a nagyobb vállalatok igényére” lett kialakítva. Szerinte az e-kereskedelem, a vámok egyszerűsítése és a logisztikai infrastruktúra fejlődése mind egy előrelépés „a világ harmonizációja” felé. Ruanda volt az első afrikai ország, amely befogadta az EWTP-t. „Ha minden ország hasonlítana rá, milyen erős lehetne Afrika!” – lelkesedett Jack Ma a hivatalos megnyitó rendezvényen, Kigaliban, Paul Kagamé elnök mellett.[9]
A nagyzási hóbort csúcsát azonban 2017. november 11-én mutatta be, amikor feltett az internetre egy rövidfilmet „A harcművészetek őre” címmel (Gong Shou Dao, megnézhető a YouTube-on). A film 22 perces, és Jack Ma sorban kiáll különböző híres ellenfelekkel, mint Jet Li és Donnie Yen színészek vagy egy ismert mongol harcos. Nincs meglepetés, Jack Ma minden ellenféllel szemben győzedelmeskedik, és tajcsival fejezi be a mozdulatsorokat. A bajnok körül dicsérő jelmondatok jellenek meg: „Ne a tant, hanem a karmát kövesd!” „A legyőzhetetlen szív!” „Konkurens nélkül, fel az égig!”
Ekkoriban azonban a milliárdos már nem olyan nagy ikon, amint azt magáról képzeli. Versenytársai, mint a Tencent, a JD.com és hamarosan a Pinduoduo már utolérték. A rövidlejáratú adósság markában vergődő ötszázmillió kínai közül sok fiatal, aki az új gazdaság szellemében él, nyíltan panaszkodik a közösségi felületeken: csapdában érzik magukat az állandósult adóssággal, amely megakadályozza őket, hogy saját lakásra gyűjtsenek.
Nem elég, hogy szeret szerepelni a médiában, de vállalatvezetőként arra is büszke, hogy fiatalokkal veszi körül magát, akiktől energiát és kreatív ötleteket kap, ellentételezésként pedig megtanítja nekik az önkorlátozás, sőt a szenvedés értékelését egy távoli cél és siker elérése érdekében. 2017. október 18-án a Moszkvai Állami Egyetem – egy híres, negyvenezer hallgatót befogadó kampusz – hívta meg. Ma már nem a sovány, sárgainges szolid férfi, mint hat évvel korábban, amikor az amerikai Stanford Egyetem meghívottja volt, ahol olyan öltözködési stílusban jelent meg, amely Steve Jobs vagy Bill Gates szokásaira hasonlított. Éjkék velúr zakó, hófehér mandaringalléros ing; a Moszkvában fellépő Jack Ma magabiztos: „Hadd aggódjanak az emberek a technikai forradalom miatt. Én nem siránkozom, mert az nem segít. A versenytársakat kell megríkatni. Semmit sem adnak ingyen, és semmi sem könnyű. Ha sikert akarsz elérni, meg kell adnod az árát. Tavaly nyolcszázhatvanhét órát töltöttem repülve. Az Alibabánál mi éjjel-nappal dolgozunk. Próbálunk valami jót csinálni, különbözni a többiektől. A ma nehéz, a holnap még nehezebb lesz, de a holnapután már ragyogni fog.[10]”
Jövedelme elérte az évi 257 000 eurót
„A napok az Alibabánál harccal telnek” – teszi hozzá egy családapa, aki „Hong Csa (Fekete Tea)” álnévvel akarja, hogy megnevezzük. Két évig dolgozott a cégcsoport logisztikai leányvállalatánál, a Cajniaónál, a központban, Hangcsouban, egy sikeres városban, amelynek a lakossága tíz év alatt a hússzorosára nőtt. „Bár a város nem éri el Sanghaj művészi szintjét, az e-kereskedelem és az új gazdaság, Jack Ma mintájára, mindenen átüt.” A férfi által leírt munkanapok megfelelnek a „996”-szabálynak, ahogy azt Jack Ma egyszer a nyilvánosság előtt is elmondta: reggel 9-től este 9-ig dolgozni, a hétből hat napon keresztül. Az új belépők számára hét egész napot szánnak arra, hogy az Alibaba értékeit és elvárásait betanítsák.
„Hong Csa” azt állítja, hogy a jövedelme két év alatt elérte a 257 000 eurót évente, ennek egy részét részvényekben kapta meg. Ezzel szemben áll az, hogy szerinte minden egyes munkahely versenyez a többiekkel. „Az Alibaba felépítése erősen centralizált. Tízezer olyan P8-as típusú állás van Kínában, mint az enyém, de csak három vagy négyszáz P10-es, nagyon magas vezetői állás. A főnököm, aki már ezen a szinten van, négy P8-as csoporttal dolgozik, és ebből csak egy fog feljutni a P9-re. Ezen a szinten viszont a bér erősen nő, és ráadásul kétszer annyi részvény jut. El tudja képzelni, milyen élet-halál harc folyik...” Megemlíti az éves értékelések rendszerét is, amelyet 3-6-1-nek neveznek: „A vezetők 30%-a kiváló, 60%-a képes, míg 10% nemminősített osztályzatot kap. Ha két egymást követő évben valaki a 10%-ba kerül, akkor el kell hagyni a céget.”
Ugyanakkor azonban a csoportszellemet is ápolni kell, mert azt alapvetőnek tartják. „Tízes csoportokba osztanak be minket, és véletlenszerűen húzunk kérdéseket, és azokra kell felelni. Gyakran elég intim kérdésekre, például arra a helyre, ahol először öleltük meg a barátnőnket. Azt gondolom, hogy ez olyan értékesítési dolog, amely az Alibaba kezdeti szakterülete volt.” A vállalatnál van egy hirdetőtábla-rendszer (Bulletin Board System, BBS), egy internetes fórum, ahol a dolgozók a saját nevükkel írhatnak be. Minden téma szóba kerül, semmit sem moderálnak. „Gyakran van, hogy az alkalmazottak panaszkodnak, hogy a főnökük igazságtalanul értékelte őket. Ehhez többen hozzászólnak, krízishangulat kezd kialakulni, és végül általában mind a két fél elhagyja a céget. A többiek imádnak részt venni az ilyen csetepatékban.” Épp ezen a fórumon szól Jack Ma is az alkalmazottakhoz, hogy külső vitákat, kellemetlenségeket csillapítson, vagy amikor fontos belső dolgok merülnek fel. „Hong Csa” magát is nyugtatgatja: „Végül is igazi rabszolgaság a Pinduoduo-cégnél van (alacsony árú konkurens vállalat). Ott havi háromszázharminc órát dolgoznak, már csak vacsora után mehetnek haza, ez a szabály.”
Európában, ahol az Alibaba most indul meghódítani a piacot, a cégcsoport a Liége-i repülőtér mellett akar kiépíteni egy logisztikai központot.[11] Franciaországban a kínai milliárdos pedig a személyes vágyainak hódol. 2016-ben megvette a Château de Sours pincészetet, amely régen a Compostelle-i zarándoklat egyik állomása volt Saint-Quentin-de-Baron-ban, Gironde megyében. „Sosem hallottam még erről az emberről, mielőtt el nem kezdtek befutni a faluba a kínai turistabuszok, annak reményében hogy megláthatják” – vallja be Jack Allais, a település polgármestere 2014-től 2020-ig.
Jack Ma bezáratta a borkereskedést, hogy távoltartsa a látogatókat, a 200 hektáros szőlészetére, anélkül hogy szólt volna, jégágyúkat szereltetett fel, bevezetett portugál és spanyol szőlőfajtákat és a permakultúrát, megtiltotta a növényirtók használatát, és lemondott saját borainak eredetmegjelöléséről (AOC) – mindez irritálni kezdte egyes szomszédait. Összeségében húszmillió euró beruházást hajtott végre. Az új bor első eladásait 2023-ra várja, és mindet exportálni fogja. Semmi sem hagyományos: itt is mint mindenütt Jack Ma ki akarja ütni az uralkodó modellt, messze lát és számolatlanul költ. Legalábbis mostanáig…
A szerző újságíró.
Fordította: Morva Judit / magyardiplo.hu
