Az olasz Ligával (Salvini) és a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság Pártjával (Kacziński) két hete nem tudtak zöldágra vergődni. Túl sok volt három dudás egy csárdában.

De az is csalatkozott, aki (az egész sajtó és a szakértők) eredménytelennek nyilvánította a szeánszot! Mert a mai lépést nyilván ott egyeztették.

Orbán ugyanis a szokásos vargabetűs megközelítéssel, a kérdést egyelőre függőben tartva, Brüsszelt megkerülve, a másik nagy (befolyását, fontosságát tekintve kisebb, létszámában azonban jóval nagyobb) európai szervezetben, a strasbourgi székhelyű, negyvenhét tagállamot tömörítő Európa Tanácsban, minden előzetes értesítés nélkül csatlakozott a brit toryk mellett a lengyel PiS-t, az olasz Ligát, a német AfD-t, az osztrák Szabadságpártot, a Finnek Pártját, meg a belga Flamand Érdek pártját is tömörítő konzervatív pártcsoporthoz.

Az Európa Parlamentnek a Brexit miatt a toryk távozását követően megcsappant Konzervatív frakciójába a felsoroltak közül csak a lengyel párt tartozik, a többi, echte neonáci és újfasiszta párt az Identitás és Reformok nevű EP-frakció tagja.
(Csak a teljesség kedvéért: Marine Le Pen Nemzeti Gyűlés nevű mozgalma, és Geert Wilders holland Szabadságpártja, két további újfasiszta szövetséges, az EP-ben a függetlenek közt ül.)

A megoldás Orbán számára ésszerű:

1./ Az Európa Parlamentben egyelőre nem vallott színt. Ha, mint valószínű, itt is a Konzervatívokhoz lép be, akkor Orbánnak csak a lengyelekkel kell megküzdenie a vezető pozícióért (mert Orbán másodhegedűs soha nem lesz, nem tudná elviselni), és mivel sokkal ismertebb, mint a Kaczińskit a betegsége miatt hamarosan nyilván váltó, legutóbb Orbánnal és Salvinivel már Kacziński helyett tárgyaló Morawiecki, meg a Fidesz dominánsabb is, mint az e frakcióban lévő cseh és szlovák párt, sok gondja ezzel nem lesz.

2./ Ha nem is az EP, hanem az ET keretein belül, csak érvényesült a suba a subához gyakorlata, csak összeállt az európai újfasiszta platform. Ez fricska, üzenet Brüsszelnek, és egyben fenyegetés.

3./ Úgy véli, hogy ezzel a tingli-tanglival, a kedvenc, szokásos, Janus arcú, hátulról mellbe taktikájával nyugodtan építheti a szoros szövetségesi viszonyt ezekkel az Unióban kényszerűen megtűrt, de szalonképtelennek számító pártokkal, közben pedig Brüsszelben hivatkozhat rá, hogy az EP-ben nem társult velük.
Úgy vélheti, hogy akár még a Néppártba visszakapaszkodás esélyét sem számolta föl végleg.
Ne feledjük, hogy Hölvényi személyében a KDNP most is a néppárti frakcióban ül, holott ember nem tudja megmagyarázni, hogy miért tűri meg a frakció e Fidesztől semmiben nem különböző "pártot".
(Jó, értem, a Fidesz "kilépett", a KDNP nem, ezzel Orbán, mint a farkas a mesében, bent tartja az ajtó nyílásában a hátsó lábát.)

A szokásos kétszínű játékát játszhatja tehát tovább, aztán eldöntheti, hogy a diplomáciai hangsúlyt az Európa Parlament helyett mikor helyezi át az Európa Tanácsra. Vagy fordítva. Ahhoz képest, hogy milyen szelek fújnak.
Feltéve, hogy – és ameddig – talál ehhez az ocsmány játékhoz befogadó partnereket, az igazi Európában.

A vérig sértett, bosszút lihegő Orbán tehát új diplomáciai játszóteret talált magának az inkább reprezentatív, hatalmi, döntési jogosítványokkal fel nem ruházott, de sokkal több szövetségesét, például balkáni államokat is tömörítő Európa Tanácsban.

És egy jellemző adalék: a hír, hogy éppen tegnap Németh Zsoltot, a fideszes Németh Zsoltot választották az Európa Tanács demokráciával foglalkozó szakbizottságának elnökévé (a hét vicce lenne, ha nevetni lenne kedvünk), azt jelzi, hogy az igazi Európa hangja várat magára. Egyelőre csak tömi Orbán zsebét.
Mint eddig.