Gondolom, ez azért van így, mert amíg valaki a kórházban tartózkodik, addig a gyógyszerköltséget közvetve a kórház állja, amúgy pedig az állam.

De azonnal megjelenik a Orbán-féle "magyar lelemény", amikor olyan eset áll elő, hogy a beteg befekszik egy osztályra, de a teljes gyógyulásához másik kórházi osztályra is be kell feküdnie, ráadásul egy intézményen belül. Ilyenkor az eljárás vagy a kórház belső sztenderdje az, hogy a zárójelentését követően a beteg vagy hozzátartozó megkeresi az adott osztályhoz tartozó irodát, ahol a kezébe nyomnak egy receptet, hogy mielőtt a beutalóval jelentkezne ugyanazon kórház egy másik osztályán, előtte még váltsa ki a gyógyulásához szükséges felírtakat.

Gyönyörű megoldás! A beteg fizikailag el sem hagyja az egészségügyi intézmény területét, csak jogilag, hiszen, abban a pillanatban, ahogy kezébe kapja a zárójelentést, már nem a kórház betege. És ez így is marad addig, amíg fel nem veszik a kapott beutalóval a másik osztályra. A köztes időben nyugodtan költheti a pénzét a kórház helyett a gyógyszereire.

És, hogy ez az "egyik osztályról ki-be" mennyire működik, mi sem  azt bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor a hozzátartozó az új osztályra belépve kereste a családtagját, annak neve még nem szerepel a rendszerben. Miután leadja a frissen kiváltott gyógyszereket,  nem sokra rá, fel is veszik ugyanazon kórház másik osztályára.

Persze megint én vagyok a rosszabb nyelv, mert megint olyat írok, amely nem siker és különben is, miért kell mindenbe belekötni, meg a szegény kórháznak spórolnia kell és különben is. Nem! Mikor értjük meg, hogy nem azzal van a baj, aki megírja, hanem az baj, hogy így működik és nagyon sokan eltűrik és belenyugodnak akár ebbe vagy hasonló helyzetekbe.

Igenis szükséges, hogy a magyar emberekben újra kifejlődjön a hosszú évek alatt elsorvasztott önérdek érvényesítés!