A szerző, aki a digitális technológia, a mesterséges intelligencia és a társadalom kölcsönhatásait kutatja, ismertette, hogy milyen súlyos gazdasági károkkal kell szembenéznie Kínának a járvány és kezelése miatt, és feltette a kérdést, hogy hogyan hagyhatta Hszi Csin-ping idáig fajulni a dolgokat.

Arra jut, hogy a főtitkár alighanem nem tudta pontosan, mi történik, amíg egyszerre csak túl késő volt már. Nem is az első tekintélyelvű politikus, aki kissé vak a valóságra - írta, és számos példát sorolt fel egyebek mellett Mao idejéből. Az okos uralkodók mindig kidolgoztak olyan lehetőségeket, amelyekkel megkerülhették a tekintélyelvűség dilemmáját, hogy ugyanis olyan rendszert épít ki, amelyben főleg hazugságokat hall.

A történelmi példák felsorolása után a cikk megállapította, hogy a jelen technológia lényegesen hatékonyabb lehetőségeket biztosít a tájékozódásra, és a közösségi oldalakon terjedő hírek hatása látható is Kínában: számos illetékest leváltottak, megbüntettek. Egy vezető tisztviselőt például azért bocsátottak el, mert a hálón szóvá tették, hogy olyan drága karórát visel, amilyen a kormányzati fizetéséből nem engedhetne meg magának.

Beszámolt a cikk szintén kínai példák alapján más érdekes tájékozódási lehetőségekről is. Hiszi azonban 20123-es hatalomra jutása után visszatért a hagyományos, egy kézben összpontosított vezetéshez, megfigyelő rendszereket épített ki, és személyi kultuszt igyekezett teremteni Maohoz hasonlóan, csak éppen nem kis piros könyvvel hanem appokkal - de az appok a könyvekkel ellentétben megfigyelésre is képesek. A kiterjedt megfigyelési rendszer lényege nem a tényleges működésében, hanem a hatásában van: a polgár tudja, hogy hatóságok mindenről tudni fognak.

A tekintélyelvű vakság egy könnyen megoldható problémát nagy és tartós válsággá hagyott fajulni, és nagy politikai ára lesz. A szerző részletesen leírta, hogy hogyan kezelték Kínában kezdetekben a járványt, egyebek között hogy még december végén, az első hivatalos közlésben is tagadták,hogy a vírus emberről emberre terjedne, noha a tény ismert volt már, és noha ettől válhat széles körben veszélyessé a járvány. És még meg is büntették az orvosokat, akik fel akarták hívni a figyelmet aveszélyre.

Közben mindenki úgy tett, mintha semmi sem lenne, és a vuhani hatóságok nem is frissítették a fertőzöttek és az elhunytak számát napokon át. Csak január 20-án szakadt át a gát, amikor Vuhant lezárták. Ezen a napon erősítette meg egy a korábbi SARS-vírus kapcsán ismertté vált kutató az országos tévében, hogy a vírus emberről emberre is terjed.

Azóta már mintegy 700 millió kínait korlátoznak valamilyen módon a mozgásában, és ebben a számban nincs benne az a tartomány, ahol Vuhan van, és amelyet teljesen lezártak. A közösségi oldalakon hatalmas a düh a kínai és a vuhani vezetéssel szemben, szólásszabadságot követelnek - írta a szerző. Nem tudni, miért engedte Hszi idáig fajulni a dolgokat. nem kizárt, hogy lesöpörte a munkatársai aggodalmait, amíg késő nem lett, de valószínűbb, hogy nem tudta a döntő részleteket: nevezetesen hogy a koronavírus az emberről embere való terjedés bizonyosságával egy hatalmas járvány veszélyét hordozza. A helyi hatóságok alighanem hazudtak, nem csak a helyieknek, hanem felfelé, a kormánynak is. Hszi tájékozatlanságára abból lehet követeztetni, hogy január 20-án teljesen irányt váltott a hivatalos tevékenység: a tartományi vezetés például a teljes titkolózásból egyből a teljes lezárásra váltott.

Másrészt Hszinek a SARS-szal szerzett tapasztalat nyomán minden oka meglett volna, hogy gyorsan és határozottan intézkedjen. Mindenesetre a vezetőt a saját rendszere kötötte gúzsba. A saját maga kiépítette megfigyelés és cenzúra közepette a központi kormánynak feltehetően nem, vagy alig állt rendelkezésére jelzés a hivatalos jelentéseken kívül.

ASARS idején a világhálón jelentek meg az első hírek a járványról, és így jutottak el az Egészségügyi Világszervezethez, amely nyomást gyakorolt Kínára, és ez vitte sikerre a járvány korlátok közé szorítását. Ha az a norma, hogy az emberek félnek beszélni, és a hírek terjesztéséért megbüntetik őket, akkor ez van: ha megbüntetnek egy orvost rémhírterjesztésért, az egy napi hír, és nem a katasztrófajelzése. (The Atlantic)