Novemberben Budapesten jártak és 1200 milliárd forint összértékű közbeszerzést vizsgáltak meg az Európai Bizottság auditorai a 2015 és 2017 közötti időszakból. A 29 vizsgált projekt fele olyan építési beruházás volt, melynek végső ára rendre 20-70 százalékkal meghaladta a felhívásban becsült értéket. A Bizottság egyes hírek szerint a rendszerauditot követően az uniós támogatások egy részének megvonását, 10 százalék átalánykorrekciót javasol, 100-150 milliárd forint lehet a büntetés.

 Ugyanakkor információink szerint bizonyos ellenőrzések projektenként eltérő hibákat és korrekciókat állapítottak meg, melyek összértéke 100 milliárd forint felett lehet. Az ellentmondás lehetséges magyarázata, hogy két különböző auditról volt szó: projektek ellenőrzéséről, illetve egy rendszerellenőrzésről. Tőlünk függetlenül jutott ugyanerre a következtetésre a Portfolio.hu is. Bárhogy is legyen, ez súlyos kritikát mond az uniós pályázati rendszerünkről, ráadásul milliárdokat bukhatunk általa. Egy képviselői kérdésre a kormány most először reagált a kiszivárgott hírekre, méghozzá abban a stílusban, ahogy mostanában minden kritikára szoktak: migránsozással, a lehetséges büntetés súlyával való szembenézés nélkül. A hazai politikai ketrecharcban ez a kommunikáció talán működik, de az ellenőrzés összetett rendszere felől érkező kritika erőből félresöprése súlyos felelőtlenség.

Milyen hibákat tárt fel a bizottsági audit?

Mennyi időbe telik ezek kijavítása?

Hány milliárd forint támogatás forog kockán?

Ezeket a nem különösebben provokatív kérdéseket intézte az ellenőrzésekkel kapcsolatban felröppent hírek kapcsán Mesterházy Attila MSZP-s képviselő Gulyás Gergely frissen kinevezett Miniszterelnökséget vezető miniszternek. A választ a kérdések egy részére már az Innovációs és Technológiai Minisztérium szintén frissen kinevezett miniszterhelyettese, Cseresnyés Péter adta meg. Cseresnyés politikailag motiváltnak nevezi az “értékelést” (sic! ez egy ellenőrzés azaz audit, nem értékelés azaz evaluation), ami - szabadon idézve a válaszból - a bevándorláspárti politikusok és szervezetek azon rosszul leplezett céljait szolgálja, hogy Magyarországot rossz színben tüntessék fel. A Bizottság politikai nyomásgyakorlásra használja fel ellenőrzési kompetenciáját?

Mennyire független az ellenőrzés?

 Először is, fontos rámutatnunk arra a nem elégszer ismételt tényre, hogy az Európai Bizottság politikailag független végrehajtó testület. Éves ellenőrzési tervét a tagállamok felé rendszeresen elküldi, így arról, hogy a kérdéses (rendszer)ellenőrzés meg fog történni, arról nagyjából 2017 elején értesülhetett a magyar fél. Az ellenőrzéseket a Bizottság vagy saját tisztviselőkkel, auditorokkal vagy külsősökkel, általában nagy könyvvizsgáló cégek alkalmazottjaival végezteti. Hogy politikailag mennyire motiváltak ezek a munkavállalók, arról a szakmának és az államtitkárnak eléggé eltérő véleménye lehet. Azt pedig fontos látni, hogy az Európai Bizottság a 2018 elején elkészült jelentését elküldhette volna Magyarországra a parlamenti választásokat megelőzően is, de nem tette, ami arra utal, hogy még a látszatát is kerülni akarják a politikai befolyásolásnak.

Hogyan működik az uniós támogatások ellenőrzési rendszere?

• A klasszikus felosztás szerint az ellenőrzés első két szintje a tagállam hatáskörében zajlik, míg a harmadik szintet az EU Bizottság auditja jelenti. Ezen kívül még ellenőriznek a számvevők mindkét oldalon, illetve az OLAF. Az első két szintet az irányító hatóság és az igazoló hatóság jelenti, melyek folyamatba épített ellenőrzési és kontrollmechanizmusokkal biztosítják a megfelelően átlátható működést, a szabálytalanságok első szintű kiszűrését.
• Az irányító hatóság egy operatív program vezetőjeként annak szabályszerű működéséért felel, elvégzi a folyamatba épített ellenőrzéseket dokumentumalapon és helyszíni ellenőrzések formájában. A KFF ellenőrzések - közbeszerzések előzetes minőségbiztosítása -  is ebbe a feladatkörbe tartozik.
• Az igazoló hatóság az összeállított lehívási csomag, ún. hitelesítési jelentés megfelelőségét / elszámolhatóságát ellenőrzi.
• A második, tagállami szinten az ellenőrzési hatóság működik (nálunk ez az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság - EUTAF), mely éves ellenőrzési terve alapján folytatja le rendszerellenőrzéseit, illetve az előző évben bejelentett, Brüsszeltől lehívott költségek mintavételes ellenőrzését. AZ EUTAF állítja ki az operatív programok zárásához szükséges zárónyilatkozatokat, amit szintén ellenőrzések előznek meg.
• Az EUTAF-hoz hasonlóan az Európai Bizottság auditjai is a teljes rendszer működését ellenőrzik. A teljes irányítási és ellenőrzési rendszer logikája úgy épül fel, hogy a felsőbb szintek a közvetlenül alattuk működő szintet vizsgálják elsősorban, de ehhez az egyes beszállítói számlák vizsgálatára is szükség lehet - hiszen, ha az alattuk működő intézmény jól végzi a dolgát, a szabálytalanságok legalacsonyabb szinten kiszűrhetők.

Forrás: EIPA -  Management and control systems presentation 2014. 

A fejlesztési források megvonásáról: mi az a korrekció?

 Cseresnyés válaszában utalt arra, hogy a bevándorláspárti politikusok “évek óta fenyegetőznek a hazánknak járó fejlesztési források megvonásával”. Egy ilyen, minden tagállamban működő, több szintű, protokollok alapján működő ellenőrző rendszer vajon politikai megrendeléseket hajtana végre? Egy politikus mondhat ilyet, de a kormányzat vélhetően tökéletesen tisztában van azzal, hogy az uniós pénzekért cserébe a pénzügyi lebonyolításra és ellenőrzésre vonatkozóan a fentiekből fakadó kötelezettségek hazánkra nézve is fennállnak (pl. igazoló hatóság, ellenőrzési hatóság, irányító hatóság megfelelő feladatellátása). Ezeket teljesíteni kell ahhoz, hogy az emlegetett források “járjanak” Magyarországnak.

 A kohéziós és a regionális fejlesztési források szempontjából "2017-ben a legmagasabb korrekciót [támogatásmegvonást] elérő tagállamok Lengyelország (391 millió euró), Magyarország (99 millió euró - kb. 30 milliárd Ft) és Görögország (78 millió euró) voltak.” Tehát a megállapított korrekciók magas aránya alapján feladatainkat a tagállamok között az egyik legrosszabb eredménnyel teljesítjük, ahogy ezt az EU Bizottság COM(2018) 457 jelű jelentése tartalmazza. Ráadásul a trend egyre romló. Míg a 2000-2006-os időszakban a kohéziós pénzek 0.8%-át bukta el Magyarország és a teljes kedvezményezetti mezőny legpedánsabb harmadában foglalt helyet, addig az előző, 2007-2013-as ciklus tekintetében ez az arány már 3.7%, amely akár még nőhet, mivel még nincs minden program lezárva. Ezzel Magyarország a korrekciókkal leginkább érintett tagállamok egyike.  A nem épp dicsőséges dobogó a 2007-13-as időszakra jelenleg így néz ki: Magyarország (880 millió euró - kb. 280 Mrd Ft), Csehország (754 millió euró) és Románia (580 millió euró). Mivel a korrekciós intézkedésekkel az is együtt jár, hogy míg a tagállam a rendszerszintű hibákat nem hárítja el, az érintett operatív programok folyósítását felfüggesztik. 2010 óta biztosan volt olyan év, amikor valamely program folyósítása ténylegesen leállt, csak épp ezt nem veri nagy dobra a kormány. Így semmiképp nem fenyegetőzésnek, inkább kalkulálható, valós fenyegetettségnek tűnik a csapok elzárása.

 Az ellenőrzési rendszer hazai fenntartásáért és működtetéséért végső soron felelős és az ún “flat rate”, azaz az átalánykorrekció minden érintett projektből történő levonásáért felelős EUTAF-hoz szintén intézett Mesterházy egy képviselői kérdést: "Az [EUTAF] a súlyos hibákra tekintettel kezdeményezi-e a teljes intézményrendszer felfüggesztését addig, amíg a hibákat kijavítják?" A Pénzügyminisztériumtól Tállai András válaszolt. Arra hivatkozva, hogy a jelentés még csak tervezet, a válasz röviden összefoglalva: nem.

Mi a helyzet a közbeszerzésekkel?

 A sajtóban a frissen kapott jelentések eredménye úgy jelent meg, mint ami közbeszerzések ellenőrzéséről szól. Itt érdemes visszakanyarodni az Innovációs Minisztériumi válaszra, amely szerint Magyarország sokat tett és tesz a közbeszerzések szabályos és átlátható lefolytatása érdekében. Az államtitkár által hivatkozott, 2018-as országjelentés (amit az Európai Bizottság készített) ugyan valóban elismeri a jogszabályok szigorítását és az e-közbeszerzés idei bevezetését, azonban kiemeli, hogy a versenyt mérséklő egy ajánlattevős eljárások száma még mindig magas, 35% körül van. Véleményünk szerint az, hogy a nemzeti értékhatár felett tavaly lefolytatott 6400 db közbeszerzési eljárásból pusztán 533 db volt nyílt eljárás, nem épp az átláthatóság bizonyítéka. Az országjelentésből pedig az is kiolvasható, hogy a 2016-ban tett CSR2 számú, a transzparencia növelését, az adórendszer egyszerűsítését, az antikorrupciós keretrendszert és a szolgáltatási szektor szabályozási környezetét érintő ajánlást vizsgálva csak korlátozott előrehaladást állapítanak meg. Tovább olvasva a miniszterhelyettes által citált országjelentést, kiderül, hogy komoly aggodalomra ad okot Magyarországon a korrupció. A jelentés külön kiemeli, hogy a korrupcióérzékelési index nagyon magas, a közérdekű bejelentők védelme hiányos, az ügyészség nem megfelelően kezeli a magas szintű korrupciós ügyeket, korlátozott a nyilvánosság közérdekű információhoz, minőségi adatokhoz hozzáférése és az egészségügyben feketén áramló hálapénzek mértéke a becslések szerint a GDP 0.05-0.2%-a körül van még mindig.

Az uniós pénzek elköltésének százszámra megismert visszásságai és a magyar pályázati rendszer kedvezőtlen korrekciós mutatói némi önmérsékletre inthetnék a kormányzatot. Az uniós kasszából rendelkezésre álló pénzek hatékony elköltését szem előtt tartva reméljük, hogy a Bizottság felől érkező kritikákra nem egy újabb politikai hadjárat lesz a válasz, hanem a színfalak mögött, ahol a valódi események zajlanak, a kormány kijavítja a rendszer hibáit. A felelősség nem kicsi: a támogatások elvesztegetését megérzi az ország, az ellenőrzési rendszer harsány, de alaptalan kritikája pedig vagy hazánk hitelét rontja, vagy aláássa a rendszert azzal, hogy más országokat is rosszhiszeműségre bátorít.

Forrás: k.blog.hu