Azonban a számok makacs tényeket takarnak, az Egyesült Királyság GDP je 17.6 szer több mint a magyar, miközben a népessége csak 6,9 szer több. Az ott élők jövedelmébe be van építve í biztosítási és ellátási költségek fedezete, még az itthoni bérek jelentős hányadába a normális megélhetés sem.

Cinikus megközelítésben az Egyesült Királyság egészségügyi modelljének működés, úgy zajlik, hogy 10 betegből 7 sosem jut el szakrendelésig, otthon gyógyul, vagy ápolják. Három igen, ebből egyet haza küldenek, kettő megy a kórházba, ahol egyet félre diagnosztizálnak és meghal, egy meggyógyul. Az ott élők ezt a tízből egyet bekalkulálják és bele is fér a világukba. A körzeti rendelőben egy betegnek átlag 18 másodperc áll rendelkezésre, hogy elmondja a panaszát.

A Momentum elfelejti, vagy inkább generációs okokból nem ismerheti azt a tényt, hogy a szocializmus ajánlata az volt, hogy viszem a tulajdonodat adod a munkaerődet, cserébe viszont kapsz ingyenes orvosi ellátást, ingyenes oktatást, olcsó tömegközlekedést, nemzetközileg is alacsony árakat, lakás támogatást, mindennek a végén a jelképesnél kicsit nagyobb bért kapsz és befogod a szádat. A rendszerváltás után a vagyonát nem kapta vissza, a fizetése jelképes maradt az összes többi meg piaci alapokra került, sőt egyes területeken a gazdag országok árszintjére, lásd energia.

A leírtakból is látszik, hogy hazánkban nem új egészségpolitikára van szükség, hanem a bér és munkaügyi rendszer a nemzetgazdaság többi rendszerével együtt való komplex átgondolására. 

A más országok rendszerének átvételéből már sokszor megjött az ország, csak valahogy mindig elmaradt a siker. Volt, amikor elkezdtünk modern műszereket vásárolni az egészségügybe, na nem úgy komplex rendszerbe, hanem egyenként, a műszer új volt a rendszer nem épült fel a tudás meg nem lett hozzáigazítva a műszerekhez. Járt a beteg laborról laborra, műszerről műszerre, csak senki nem mert diagnosztizálni, ezt Levendel László a nyolcvanas években meg is írta a Humanista orvoslás című könyvében.
Talán érthetőbb lesz a felvetésem, ha egy konkrét példát hozok, a hatvanas években, az ország egyik vezető színésze próbálta megérteni a magyar infrastruktúra fejlesztést és annak problematikáját. A gondolatait így foglalta össze: „megjöttek a modern teherautók és a traktorok a falvakba, de az utak még nem készültek el, azonban az esős napokon a teherautók és traktorok elsüllyedtek a földutakon, azonban a lovakat, amelyek kihúzhatták volna őket már levágták”.

Ilyen ez a komplex, kitekintő magyar fejlesztés, csak most már maga a gondolat is bőrünkre megy, mert ha győz az összefogás, akkor jön ez a marhaság, ha meg nem akkor a kormány fogja megcsinálni azzal a felkiáltással, hogy az ellenzék is ezt akarta. Próbáljanak már valami olyat kitalálni, ami belátható időn belül kompatibilissé teheti a magyar rendszert a nemzetközivel, de egyben a társadalom egésze számára is érthető és minőségi változást jelentene. Abban egyetértek, hogy a jelenlegi rendszert át kell alakítani, de akkor csináljuk már úgy, hogy nekünk is jó legyen.

Név és cím a szerkesztőségben