Az Európai Unió a háború kezdete előtt egy nappal vezette be az első szankciós csomagot az Ukrajnát lerohanó Oroszország ellen, és ezt az elmúlt egy évben további kilenc követte. Diplomáciai és energetikai, gazdasági és pénzügyi korlátozások mellett 1473 embert és 205 szervezetet tiltottak ki és 21,5 milliárd eurónyi vagyont zároltak, plusz 300 milliárdot tesz ki az orosz jegybank EU-ban és G7-országokban zárolt vagyoni eszközeinek összege. A szankciók jellegzetessége, hogy nem hoznak azonnali megoldást, vagyis – katonai példával élve – nem halálosak, hiszen akkor egy is elég lenne belőlük. Viszont kétségkívül elszívják a levegőt az agresszor körül. A mentességekért lobbizók – köztük az Európai Unió egységét bontó fideszesek –, valamint fegyverszállításaikkal az ázsiai államok csökkentik a fojtás hatékonyságát. A szabályok kijátszása ellen a 10., februári csomagban új jelentéstételi kötelezettségeket vezetett be az EU, hogy a vagyonbefagyasztás eredményes legyen.

A tartós békére épülő világrendben kézenfekvő a pénzügyi, gazdasági, diplomáciai szorítások alkalmazása a viszályban érdekelt, együttélésre képtelen rendszerek ellen.

Ez egyben mérőszáma is egy rezsim békétlenségének. A Political Capital egy éve publikált elemzése segít a rangsor felállításában, és első látásra némi meglepetést is okoz.

Becslések szerint az Oroszországi Föderáció vezeti a listát több mint 10 ezer szankcióval, 6680 korlátozás magánszemélyeket érint, az orosz politikai és gazdasági elitet gyengítve. 

Vlagyimir Putyin Kelet-Európára is kiterjedő országa megelőzi ezzel a jobbára autoritárius katonai rezsimek által uralt államokat, így a kommunista diktatúrában élő elszigetelt Észak-Koreát és a közel-keleti iszlám államokat, Szíriát és Iránt. Arra, hogy egy nagy gazdaságot átfogó szankciós politikával sújtsanak, eddig egyszer volt példa a történelemben, írta Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő a Qubiten: amikor 1937-ben Kína ismételt megtámadása miatt a világ akkori 7. legnagyobb gazdaságát, a japánt vonták büntetőintézkedések alá.

A megszorítások számának nagyságrendje a szankciós politika nehézségét is mutatja: sok ezer korlátozás sem tudta térdre kényszeríteni Oroszországot. Ez a tény ugyanakkor rávilágít e politika másik jellegzetességére. A szankció egy olyan eszköz is – fogalmaz a PC elemzése –, amellyel demokratikus legitimitás biztosítható a külpolitikai döntésekhez, megerősítve a hitet a választópolgárokban, hogy a morális helytállás fontos a nemzetközi politikában is. „A választóknak látniuk kell, hogy kormányaik képesek nemcsak vélt vagy valós érdekeik, hanem értékek mentén is politizálni. Az értékek képviselete és a normák védelme elengedhetetlen része a szabályokon alapuló nemzetközi rend megőrzésének. Az Oroszország elleni szankciók ilyen szempontból jól vizsgáznak: az Eurobarometer felmérése szerint az EU polgárainak 80 százaléka támogatja a szankciókat."

Ez volt egy éve. A magyar kormány az adófizetők sok milliárd forintjából azóta jelentősen erodálta a támogatók arányát. Mindez az Orbán-kormány magatartását is jellemzi, amelyik még akkor is tárgyal a gázszállítás érdekében, és még akkor is a 11. energetikai szankciós csomagot gyengíti mentességet kérve, amikor ukrán gyerekek deportálása miatt háborús bűnökkel gyanúsította meg a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság Vlagyimir Putyint.

Nem tudni, hol az a pont, ahol vállalhatatlanná válik az oroszok ölelése, de az eddigieket látva nagyon messze lehet.

A történelmi példák mutatják, hogy az autokráciák sokkal inkább készek és képesek a szankcióknak ellenállni, mint a demokráciák – véli Sz. Bíró Zoltán, és a tapasztalatok alapján igaza van. A szankciók hatékonyságát másként ítéli meg a független, és másként a kormánypárti nyilvánosság. Német gazdaságkutatók és egy európai biztonságpolitikai intézet tanulmánya egyértelműen feltárta, hogy van értelmük az Irán elleni 2012-es és az Oroszország elleni 2014-es szankcióknak (a legelső csomagról Krím annektálása és a minszki megállapodások végrehajtásának elmulasztása miatt döntött az EU).

A Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) és a kieli Világgazdasági Intézet (IfW) arra a következtetésre jutott, hogy az orosz export tartósan 36 százalékkal, az import pedig több mint 30 százalékkal csökkent, számolt be erről a Euronews októberben. Ukrán forrást óvatosan érdemes kezelni ez ügyben, de Oleh Nikolenko külügyi szóvivő az Európai Tanács, a Világbank és az IMF adataira támaszkodva mutatta be a szankciók hatását. Ezek szerint Oroszország GDP-je 5,5-9 százalékkal csökkent (az év egészében 2,1 százalék lett a zsugorodás mértéke), a kereskedelmi forgalom 30-35 százalékkal esett vissza, az infláció elérte a 22 százalékot, a bruttó nemzeti össztermék 40 százalékát adó mintegy ezer külföldi cég elhagyta az országot, az EU-ba irányuló olajimport pedig az év végére 90 százalékkal csökkent.

Az orosz gazdaságot 30 évvel visszavetették. Nem igazak azok a kijelentések, hogy az európai szankciók nem hatnak ki az orosz gazdaságra

– állította Oleh Nikolenko. A Gazprom nyeresége 72 százalékkal csökkent. Az orosz gazdaság a kamatbevételek beérkezése miatt is bajban van. A tervezett 48,68 milliárd rubelnek csak kevesebb mint negyedét könyvelhették el az ország külföldi adósaitól tavaly, persze nemcsak a szankciók, hanem a fejlődő országok költségvetési gondjai miatt is. Deák András György Oroszország-szakértő az InfoRádióban elmondta: bő kétszázalékos reálgazdasági GDP-csökkenés volt 2022-ben Oroszországban, de a szankciók hatásait csak az idei év elején látjuk kibontakozni. Az év első két hónapjában összejött a teljes ­hiány az államháztartásban. Az orosz gazdaság idei teljesítését 0,7 százalékra várja az IMF.

Az Európai Unió számításai szerint az uniós exporttilalom által érintett áruk értéke a háború kezdete óta 43,9 milliárd euró, az importtilalom által érintett áruk értéke pedig 91,2 milliárd. 

Vagyis 2021-hez viszonyítva az export 49 és az import 58 százalékára vonatkoznak a szankciók. Működésük bizonysága Oroszország közeledése Kínához: a korábbi kapcsolatait elvágó Vlagyimir Putyin egyre jobban ki van szolgáltatva Hszi Csin-ping népköztársaságának.

Megrázták a tilalomfát

Súlyos és példa nélkül álló szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben az Ukrajna ellen indított agresszív háborúra, valamint Doneck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon megye jogellenes annektálására válaszul az EU – közölte az Európai Tanács. Az intézkedések közé célzott, egyedi korlátozások, vízumintézkedések és gazdaságiak tartoznak. Utóbbiak szolgálják azt a célt, hogy Oroszország súlyos következményeket viseljen, és csökkenjenek az agresszió folytatásához szükséges képességei.

Az egyedi szankciók az Ukrajna területi integritását és függetlenségét aláásó tevékenységek támogatásáért vagy végrehajtásáért felelős személyek ellen irányulnak, illetve az azokból hasznot húzókra. Így az első, február 23-i csomagban tették felelőssé az orosz parlament alsóháza, a duma 351 tagját, akik az orosz elnök indítványára igennel szavaztak a donyecki és luhanszki szakadár köztársaságok függetlenségének elismerésére.

Két nappal később Vlagyimir Putyin és Szergej Lavrov külügyminiszter is sorra került, befagyasztották a vagyonukat.

Ugyanekkor felfüggesztették az orosz diplomatákra és üzletemberekre vonatkozó vízumkönnyítési szabályokat, és elkezdték a gazdasági szorításokat. Kitiltották az orosz állami vállalatokat az EU-s tőzsdékről, megtiltották a hadiiparban is nélkülözhetetlen termékek, köztük a félvezetők uniós exportját Oroszországba. Exporttilalmat vezettek be az olajfinomításban, a repülésben és űriparban használt technológiákra.

Az orosz propaganda mérséklésére felfüggesztették a két legbefolyásosabb állami médium, a Russia Today és a Sputnik uniós műsorszolgáltatását (és később további hét médiavállalatét). A későbbiekben számos területre kiterjedtek a szankciók: berepülési tilalmat rendeltek el az orosz légitársaságok gépeire és orosz tulajdonú repülőkre, a pénzügyi szektorban megtiltották az Orosz Központi Bankkal való tranzakció­kat, és tiltólistára tettek bankokat (jelenleg tíz orosz és négy belarusz bank nem tud se kezdeményezni, se fogadni nemzetközi fizetéseket a SWIFT rendszer használatával).

Az orosz uniós export tiltólistáján szerepel a szén és más szilárd fosszilis tüzelőanyagok, az acél, acéltermékek és a vas, az arany és az arany ékszerek, a cement, az aszfalt, a fa, a papír, a szintetikus gumi és a műanyag, a tengeri eredetű élelmiszerek és az alkoholtartalmú italok (köztük a kaviár és a vodka), valamint a cigaretta és a kozmetikumok. És immár a nyers­olaj és a finomított kőolajtermékek is „embargósak”.Az energiaszektort a háború kitörése utáni egy hónapon belül a 4. szankciós csomag érintette először, amikor tiltólistára kerültek az odairányuló új befektetések, és az ágazatban használt eszközöket és technológiákat is korlátozták. A jelentősebb energetikai szankciók a júniusi 6-i csomagra értek be. Ez váltotta ki az egyik legélesebb magyarországi tiltakozást. A nyersolaj behozatalának tilalmáról decemberi, egyes kőolajtermékek importtilalmáról februári hatállyal döntöttek.

Mentességet a csővezetéken szállított orosz nyersolajtól függő országok kaptak, Orbán Viktor ez alapján ünnepelte, hogy „megvédtük a rezsicsökkentést”. 

Az októberi 8. csomagban született döntés az „olajársapkáról”, amivel valójában azt tiltották meg, hogy EU-s vállalatok az orosz nyersolaj vagy kőolajtermékek tengeri szállításában működjenek közre az unión kívüli országok felé. Erről a csomagról írta Szijjártó Péter, hogy „a magyar energiaellátás biztonságát fenyegető, a magyar embereknek kárt okozó szankciós intézkedéseket ismételten sikerült megakadályozni”. Az orosz nyersolaj behozatalára kiterjedő tilalom kézenfekvő volt, hiszen októberben például napi 7,7 millió hordó volt a kitermelés, ami alig marad el a háború előtti szinttől.

Csorba a harci gépezeten

A kivételezési eljárásokra az orosz agresszió egyéves évfordulóján a 10. szankciós csomag tárgyalása hozott szemléletes példákat (ekkor tettek tiltólistára először olyan személyeket, akik ukrán gyerekek Oroszországba deportálásáért felelősek). A lengyel jóváhagyás feltétele volt, hogy a további büntetőcsomagokban már szerepet fog kapni a nukleáris ágazat és a gyémántimport.

Előbbit Magyarország, utóbbit Belgium ellenzi, de a 11. csomag, amelyet Mateusz Morawiecki kormányfő szerint májusban akarnak elfogadni, érinteni fogja az atomenergetikai területet. 

A Reuters szerint Oroszország legnagyobb villamosenergia-termelő vállalata, a Roszatom elleni szankciókról lesz szó, és az orosz nukleáris ágazat európai korlátozására törekszenek. A 10. csomagot Lengyelország azért is blokkolta, mivel Olaszország német támogatással mentességet kért az orosz szintetikus gumi uniós importtilalma alól. Végül a büntetőintézkedések kiterjedtek erre és az aszfaltra is.

Ebben a csomagban szerepeltek először olyan szervezetek – hét iráni cég –, amelyek drónokkal látják el az orosz hadsereget. Ezek a pilóta nélküli repülők polgári célpontok elleni támadásokért is felelősek. Szankciós listára került Irán mellett Belarusz is az Ukrajna elleni invázióban való részvétele miatt. Az Európai Tanács ugyanakkor arról is döntött, hogy a szankciók kijátszásának elkerülése érdekében megtiltja az EU-ból exportált, katonai-polgári kettős felhasználású áruk és technológiák oroszországi tranzitját is.

Josep Borrell Twitter-posztjában ekkor úgy fogalmazott, hogy „továbbra is egységesek vagyunk abban az elhatározásunkban, hogy csorbát ejtsünk Oroszország háborús gépezetén”. (Népszava)