Mielőtt még a fantáziálás területére tévednénk leszögezem: ez a téma tabu! Ez azt jelenti, hogy erről embernek nincs tudása, mert a Láthatatlan Világ részét képezi, amely az ember elől elzárt terület.
Tehát a halálról és az azt követő állapotról szóló emberi elképzelések, elgondolások hiedelmek és az Iszlámban bűnnek számítanak. Egyedül azt tudhatjuk erről az állapotról, amit Allah (SWT) velünk a Koránban közöl. Se többet, se kevesebbet. Így most a szokásosnál több Korán idézetet hozok fel, mert ezek nélkül magam is a hiedelmek világában találnám magamat. Rengeteg Hadiszt is ide idézhetnék, de akkor a terjedelem túllépne a kényelmes olvashatóság hattárán.

Mindennek alapja a test és lélek kettőssége. A test, anyagi, múlandó, a lélek pedig Allahtól számunkra letétbe lehelyezett nem anyagi és lehelyezésétől számítva örök. Az Iszlám nem hisz a lélekvándorlásban. Egyetlen megpróbáltatási időszakban hiszünk, amit emberi fogalmaink szerint földi életnek nevezünk. Egy hívő számára ez nem állja meg a helyét, mert nem csak földi élet van. Azon túl is van lét, de abban a test már nem vesz részt.

Minden lélek megízleli a halált. Majd megfizetik béreteket a Feltámadás Napján. Kit eltérítenek a Pokoltól és bevezetnek az Égi Kertekbe, az győz. Nem más az Evilág, mint érzéki káprázat. A lélek nem hal meg. A test halálát ízleli meg a lélek akkor, amikor a lélek elválik a testtől.

A lélek akkor megtudja, hogy az élet, csak próbatétel volt. A Végítélet Napján történik a valóságtól való eltérések kiigazítása.

Az ember érzi halálának eljövetelét. Allah (SWT) életünkben is angyalokat küld segítségünkre és halálunkkor is egy angyal (malak el-maut) feladata lelkünk kiszakítása, vagy finom kiemelése testünkből. Agyunkban a középkori ábrázolások egy szárnyas lényt rögzítettek angyalként. Valójában nem tudjuk, hogy néz ki egy angyal. Egy fogalom, ami Allah utasításait hajtja végre.

Ő az, Ki Bírással rendelkezik szolgálói felett, elküldi nektek (azokat, kik) vigyáznak rátok, míg el nem jön számotokra a halál. A Mi Angyalaink magukhoz veszik lelkét, s ők ezt nem vétik el. (Korán 6:61)

Hogy lesz akkor, ha az Angyalok eljönnek lelkeikért (halálukkor) és arcukat, hátukat csapdossák? (Korán 47:27)

Lehet, hogy a képmutatás segített nekik életükben, de ezt követően nem fog. Hogy érezhetik magukat haláluk óráján, amikor az Angyalok, akik mindenről tudnak, eljönnek lelkeikért és azokat a testrészeiket csapdossák meg, melyeket legjobban féltettek, elrejtettek életükben. Az arcaikat és hátaikat.

Hasonló említés 6:93-ban.

(Tévelygés útján járnak), míg el nem jön egyikükhöz a halál és mondja: „Ó Uram! Küldj vissza (az életbe),-” (Korán 23:99)

Ezen a ponton kell megjegyeznünk, hogy elérve a halálközeli állapothoz, nincs többé bűnbánat. Egész eddig megbánhattuk, jóvá tehettünk földi bűneinket, de a halál órájában ez már késő.

A lélek és test elválása után a test az anyagi múlandóság körforgásába kerül vissza. Egyszer majd feltámad Allah (SWT) engedelmével, de hogy milyen dimenzióban, hol és mikor, az szintén a filozófia területe. Nem tudjuk. Csak annyit tudunk, amennyit a Korán közöl.
A lélek sem jut egyből a Mennyországba vagy Pokolba. Egy átmeneti állapotba kerül, amit a Korán Barzakh-nak nevez. Ez a szó két alkalommal szerepel a Koránban. Az 55:19-20-ban a két tengert elválasztó falat jelöli. Ez lehet a sós és édesvíz válaszfala, de lehet átvitt értelemben az emberi tudás és a Láthatatlan Világ közti válaszfal is.
A másik alkalommal a halál utáni Barzakh-al találkozunk. Az informatika szakszavával élve ez az interface. Egy köztes állapot, melyben nincs idő-tér dimenzió, csupán a lélek létezésének fenntartása, míg el nem jön a Végső Ítélet. Szokták a test-lélek szétválását kis halálnak, a Végítélet utánit, pedig nagy halálnak nevezni.

„Hogy jókat cselekedhessek a dolgokban, miket hátrahagytam.” Semmi esetre sem! Ezek puszta szavak, miket mond. Előttük a válaszfal a Napig, mikor feltámasztatnak. (Korán 23:100)

A bűnös még egy esélyt akar, de ez nem adatik meg neki. Túl késő, a megbánás ideje lejárt.

Elérkeztünk a Végítélethez. Ekkor földi testünk feltámad. Tagjaink, kezünk, lábunk, nyelvünk ellenünk, vagy mellettünk fognak tanúskodni az elszámoltatáskor.

Ha megfújják a fanfárokat, nem lesz köztük atyafiság ezen a Napon és nem kérdezősködnek. (Korán 23:101)

A földi kapcsolatok itt már nem számítanak. Mindenki magáért áll jót.

Kinek mérlege nehéznek találtatik, ezek ők, a boldogulók: (Korán 23:102)

Kinek mérlege könnyűnek találtatik, ezek ők, kik elvesztik lelküket, s a Pokolban lesznek mindörökre. (Korán 23:103)

A lélek elvesztése, vagy elkárhozás nem jelent halált, vagy az érzékek elvesztését. (14:17). A büntetés nem érne semmit, ha elveszne az érzékelés és totális megsemmisülés lenne a vég.

A Végső Ítélet után lelkünk a kiérdemelt helyre kerül. A test végleg megsemmisül, marad az érzékelés képességét megtartó lélek.

Ha olyan kérdés merülne fel, hogy van-e visszajáró lélek stb., ez is az a terület, melyre nincs földi tudás, sem felhatalmazás, hogy ember erről nyilatkozzon.
Kérem Allahot, fogadja el válaszomat és ha tévedtem, bocsájtsa meg nekem.