h i r d e t é s

Gyászoljunk szokásos módon, vagy értelmezzük át a gyászt?

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam
a- a+

Gyászoljunk szokásos módon, vagy értelmezzük át a gyászt?

2020. szeptember 30. - 17:52

Egész életünket azzal töltjük, miként feledhetjük az elmúlást és ha rájövünk, hogy azt el nem kerülhetjük, akkor, hogy tehetjük azt minél könnyebbé, elviselhetőbbé.

Ettől kezdve pedig csak pénz kérdése, hogy mennyit áldozunk az elmúlás feledésére, élvezetekre, majd a jólétben megszerzett betegségeink kezelésére, impotencia növelésre, hatóanyagok bevitelére, fájdalmaink csökkentésére, operációkra, végül temetésre. Az iparágak zöme arra épül, hogy fenti ösztöneidet felélessze és rögzítsen ebbe a világba, ahol el tudja adni neked termékeit, szolgáltatásait.

Ha jól utánagondolsz, boldogtalanságot árulnak.

Ha fel tudod fogni, hogy nem csak egy világ van, akkor sokkal boldogabb leszel és még pénzt sem kell költened rá. Gyertek, segítsetek nekem tönkre tenni a sok ipart, ami ehhez a világhoz köt.
A gondolat egyszerű. Isten nem csak az evilág Ura, hanem a Világoké. A Koránban végig ez szerepel. Van Evilág és Túlvilág, Látható világ és Láthatatlan, Ismert és Ismeretlen stb. Ha rájössz arra, hogy nem csak a materiális felosztás létezik, melyben a Föld, Jupiter, Mars és számos Galaxis keringenek pályáikon, hanem a Korán szerinti Világok is, akkor életed egy másik dimenzióba kerül. Ugyanis tested valóban csak egy materiális világhoz köt, hiszen az maga is anyagi eredetű. De lelked az más. Az máshova köt. Lelked élhet itt és ott, ami nem materiális. Élhet a Túlvilágon, a Láthatatlanban és Ismeretlenben. Csupán meg kell tanítani rá, „edzésben kell lenni”.

Minden lélek megízleli a halált. Majd megfizetik béreteket a Feltámadás Napján. Kit eltérítenek a Pokoltól és bevezetnek az Égi Kertekbe, az győz. Nem más az Evilág, mint érzéki káprázat. (Korán 3:185)

A lélek nem hal meg. A test halálát ízleli meg a lélek akkor, amikor a lélek elválik a testtől. A lélek akkor megtudja, hogy az élet, csak próbatétel volt. A Végítélet Napján történik a valóságtól való eltérések kiigazítása.

Az Ismeretlen Világban élni csodálatos. Oda úgy jutsz el, hogy beleveted magad a világ megismerésébe. Majd, ahogy bővül tudásod, egyre több új kapu nyílik meg, amin be kell menj ahhoz, hogy új ismeretekre tégy szert. Végül látod, hogy az Ismeretlenbe vezető kapuk száma végtelen. És máris ott vagy a felismerésben, ami bevezet az Ismeretlenbe. Kérd meg a matematikust, hogy definiálja, mi az a matematika, a biológust, hogy mi az a biológia? Bizonyára elbizonytalanodnának, azt sem tudnák, hogy kezdjenek hozzá. Mert, ahogy hozzákezdenének új és új szempontok változtatnák meg definícióikat. Ellenben egy paraszt bácsinak a mezőn nem lenne ilyen gondja a meghatározásokkal. „Számokkal és élőlényekkel foglalkozó tudomány”, mondaná. Őt nem zavarná meg a sok tudás. És most csak a materiális tudásról beszéltem. Mert lehet, hogy spirituális tudásban a parasztember felülmúlja a két tudóst.
Ha az ember meg tanul Világokban élni evilág helyett, rájön, hogy nem vesztett el senkit. Halál nem létezik, csak a test halála. Nincs elmúlás, csak dimenziók változása van. Szüleink élnek, szeretteink velünk vannak és mi is velük, csupán el kell sajátítanunk a velük való élet formáját. Ez nem idegen létforma sem a történelemben, sem a világ általunk „civilizálatlannak” mondott vidékein. Ők tudnak őseikkel együtt élni akkor is, ha már eltemették őket. Szellemük visszaköszön nap mint nap és nem ül szívükön gyász, ami elmúlásukat véglegessé teszi. Csupán a mi „civilizált” és „tudás alapú” társadalmaink magyarázzák azt, hogy az általam ismertetett Világok tudománytalanok, majd kivezették az emberiséget a boldogságból a boldogtalanságba, depresszióba. Hát, jó ez nektek?
Sőt, dolgoztassuk meg eltávozott szeretteinket. Közbenjárásra az Úrnál ne kérjük őket, hiszen ez lehetetlen. Elég bajuk van nekik ott saját elszámolásukkal. De jussanak eszedbe földi tetteik, gondolataik és tanulj azokból. Ha hibát követtek el, bocsájts meg nekik és te már ne kövesd el ugyanazt. Ha jót tettek, legyenek példaképeid. Ha megidézed őket, akkor spirituális értelemben nem haltak meg. Te vagy az, aki élőben tudod tartani halottjaidat, ezért gyászod kapjon más értelmet.
Rajta, találd meg az elveszett világokat, tanuld meg a bennük való létet, boldogságot és tegyük tönkre a földi iparágakat! Élj „tudománytalanul”! Emlékezzünk!

Tudom, jön a kérdés, hogy temetőben emlékezni Haram, vagy Halal? Nem szólok bele abba, hogy ki melyik Imám tanításait követi. Nem dolgom, nincs jogom beleszólni. Van, aki számára Haram és van, akinek előírás, hogy ott emlékezzen. Ha ilyeneken összeveszünk, akkor a világot érintő mai problémákkal hogy küzdünk meg?
Legyen békesség szíveink között és találjuk meg a Hozzá vezető utat ezekben a Világokban.

Címkék: