Gundel Takács Gábor az Eszenyi-botrányról: „Bárkinek is legyen igaza, engem, a nézőt elveszítettek”
Gundel Takács Gábor újságíró az Eszenyi-ügyet a nézők szempontjából járta körül a Szemlélek magazinban megjelent írásában. - írja a blikk.hu.
Eszenyi Enikő Myrtle Gordon szerepében John Cassavetes Premier című színművének próbáján a Vígszínházban 2019. február 27-én.Fotó: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)
Ahogy a magyar gasztronómiának szüksége van egy jó Gundel étteremre, a magyar futballnak egy jó Ferencvárosra, úgy a magyar színházművészetnek szüksége van egy jó Vígszínházra
– kezdi gondolatmenetét az újságíró, sportkommentátor, aki elsősorban a nézők szemszögéből vizsgálta meg a Vígszínházban nemrégiben kialakult botrányt.
Azt követően ugyanis, hogy a Vígszínház egykori dolgozói közös nyilatkozatban szólaltak fel, amelyben Eszenyi Enikő színigazgatót többek között verbális erőszakkal és hatalommal való visszaéléssel vádolták, a múlt héten a színház egy alternatív szavazáson döntött arról, ők kit szeretnének az igazgatói székben látni. A 118 beérkezett szavazatból 113-an Rudolf Pétert, míg öten Eszenyit támogatták.
Gundel szerint ezért felmerül a kérdés, ha a Vígszínház élére mégsem kerül új igazgató, nézőként hogy ülhet be úgy az előadásokra, hogy tudja,
a társulat jelentős része nem akar az igazgatójával – egyben több előadás rendezőjével és/vagy szereplőjével – együtt dolgozni.
Mennyire hiteles egy olyan művészeti alkotás, amelyikről tudom, hogy a próbák 'toxikus légkörben' zajlanak, és egy súlyos feszültségektől terhelt alkotói közösség hozta létre?
– teszi fel a kérdéseket Gundel.
A kommentátor szerint abban az esetben, ha Eszenyi Enikő marad az igazgató, a társulat tagjai pedig elhagyják a színházat, akkor azért, ha maradnak és megalkusznak, akkor azért nem fog jegyet váltani a Vígszínház előadásaira.
Hiteltelen a színház, ezáltal hiteltelenek az előadások. Bárkinek is legyen igaza, engem, a nézőt elveszítettek
– zárta írását Gundel.
