A WHO egy korábbi jelentéséből már kiderült, hogy hasonló esetek a világ minden táján jellemzőek a pszichiátriákon. A nagykanizsai incidens egy rendszerszintű probléma tünete, ami ellen épp ideje lenne fellépni, állítja egy jogvédő szervezet, amely a pszichiátriákon történő jogtalanságok ellen küzd.

Másfél méterre a mosdó ajtajától esett össze a nő hajnali fél négy körül a pszichiátria folyosóján – még egy nap sem telt el azt követően, hogy felvették őt pszichiátriai betegként a Kanizsai Dorottya kórház zárt osztályára. Az ápolók, miután észrevették, azonnal megvizsgálták őt és jelezték az ügyeletes orvosnak a történteket, akinek normális esetben, látva a nő állapotát (gyenge pulzus és mérhetetlenül alacsony vérnyomás), haladéktalanul intézkednie kellett volna a beteg megmentése érdekében. Azon az éjjelen viszont nem ez történt: a pszichiátria rezidens orvosa mindössze visszahelyeztette a nőt az ágyába, és utasított egy ápolót, hogy adjon rá pelenkát. A nő röviddel ezután szívelégtelenségben meghalt.

Az ügy egyedi esetnek tűnhet, ám tény, hogy ez a fajta bánásmód nem áll messze a mentális egészségügytől sem Magyarországon, sem a világ többi országában. A WHO, vagyis az Egészségügyi Világszervezet 2015-ben kiadott jelentésében már rámutatott erre a helyzetre: „A súlyos mentális beteg személyekkel az ellátó személyzet gyakran méltatlanul bánik, figyelmen kívül hagyják őket vagy hosszabb ideig váratják, hogy megkaphassák a kezeléseket…”

Nem ritka jelenség a pszichiátriákon, hogy a páciensek minden testi állapotát a „mentális betegségük” tüneteiként értékelik, ideértve azokat az akár életveszélyes állapotokat is, amelyeket maguk a pszichiátriai szerek okozhatnak. A pszichiáterek körében szintén közismert tény, hogy a zárt osztályokon rutinszerűen alkalmazott pszichiátriai szerek egyik veszélye a hirtelen szívhalál, ami kísértetiesen egybecseng a nagykanizsai halálesettel.

Íme néhány példa azokból a pszichiátrián történt tragikus esetekből, melyek az elmúlt években nyilvánosságot kaptak:

2020 őszén halt bele a kezeletlenül hagyott tüdőgyulladásba egy férfi egy Hajdú-Bihar megyei kórházban, ahol az egy hétig tartó pszichiátriai kényszerkezelése alatt visszafordíthatatlanul leromlott az állapota: a testi problémára utaló jeleket végig figyelmen kívül hagyták, és csak pszichiátriai szereket adagoltak neki.

2019 decemberében egy húszas éveiben járó fiatalember meghalt a Péterfy utcai kórház pszichiátriáján, miután 4 különböző pszichiátriai szer hatása alatt megcsúszott a mosdó vizes padlóján, és beverte a fejét. A testét csak később fedezték fel a reggeli vizit alatt, mivel nem találták őt a szobájában.

2019 szeptemberében kényszerrel szállítottak be egy Baranya megyei férfit a pszichiátriára saját otthonából. Ott egy ágyhoz kötözték, és erős pszichiátriai szerekkel leinjekciózták, majd ezt követően még hat napon át folytatták a tudatmódosító szerek adagolását anélkül, hogy egyetlen labor- vagy EKG-vizsgálatot elvégeztek volna rajta. A férfi végül meghalt, egy utólag elkészült szakvélemény szerint pedig halálához sok köze volt a szünet nélkül adagolt pszichiátriai szereknek.

2015-ben egy 21 éves fiú rosszullét miatt került kórházba, ahol a kivizsgálás után a pszichiátriára fektették be azzal, hogy két-három napig infúziót kap, és minden rendben lesz. A másnap esti látogatáskor a családtagok már a zárt osztályon találták meg. A család a látványtól sokkos állapotba került: a fiú magán kívüli állapotban volt, kikötözve, bepelenkázva, szeretteit nem ismerte meg. Az édesanya kérdésére, hogy mégis mit csináltak a fiával, azt a választ kapta: „nyugodjon meg, ez természetes folyamat, másnapra már semmi baj nem lesz.” Másnap reggel 6-kor az édesanya telefonhívást kapott a kórházból, amiben közölték: a fia meghalt.

Úgy tűnik, a problémát nem csupán egy-egy kórházi dolgozó hanyagsága okozza, hanem a mentális egészségügy betegekhez történő általános hozzáállásának is köze van hozzá. Számos nemzetközi kutatás és vizsgálat hívta már fel a figyelmet: a pszichiátriákon fizikailag kimutathatatlan „rendellenességeket” és „zavarokat” diagnosztizálnak, majd pedig lehengerlő erejű tudatmódosító szereket vetnek be, sokszor kényszerítő eszközök kíséretében, a „kezelések” pedig esetenként tragikusan végződnek. (Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány)