A törvények forrását a Korán biztosította. A polgári és büntetőjogi alapelvek, ideértve a családjogot, örökösödést, pénzügyeket és gazdaságot, mélyen áthatotta a Korán. Különböző időpontoktól és földrajzi területektől függően a muszlimok különféle jogalkotási és igazságügyi rendszereket dolgoztak ki, amelyek azt mutatják, hogy az Iszlám Sharia mindig képes volt alkalmazkodni.

A Sharia két nagy fejezete: Vallásszolgálatok (Ibadat) és Tranzakciók (Muamalat Ammah)

1.1. A Vallásszolgálatok az Iszlám öt pillérével állnak összefüggésben, melyek: a hit megavallása (shihadah), ima (szalat), adomány (zakat), Ramadan havi böjt (szaum) és a mekkai zarándoklat (hadzs).
1.2. A Tranzakciók (Muamalat Ammah) magukban foglalják a családjogot (Munakahat), büntetőjogot (Dzsanayat), kereskedelmi & polgárjogot (Muamalat).
1.3. A kereskedelmi és polgári jog szabályozza a politikát, társadalmi és a gazdasági tevékenységeket. Rendeletei meghatározzák az Iszlám bank és a Halal-Haram előírások alapelveit, amelyek a szociális rendeletekkel együtt elősegítik a polgárok társadalmi és pénzügyi jólétét.

Fontosabb jogi (Sharia) iskolák

Gyakorlatilag a Korán 40%-a doktrínákból, 60%-a Shariából áll. Ez a két fő elem kapcsolódott össze a kalifátus rendszerében, amely 14 évszázadon keresztül működött, egészen 1924-ig. A kalifátus volt az az intézmény, ami az Iszlám doktrínák elvén és joghatósági gyakorlatán keresztül megoldást adott az Iszlám életre. A muszlimok agyában ezért a vallás fogalma, még a kalifátus összeomlása után is a hitet és shariát együtt jelenti, míg a kereszténység vallás alatt csak hitet és tanokat ért. Ezért vallásszabadság kérdésében alapvető félreértés van a muszlimok és a különféle társadalmak között. 1924, ill. a gyarmati rendszer megszűnése óta a világi államok nem tudták azt a joghatósági szerepkört betölteni, amit a kalifátus intézménye korábban biztosított.