1./ E bő lére eresztett írás nagyobbik első felében a szerző arról értekezik oldalszám, ami egyetlen mondatban megfogalmazható: a "Globális Dél" krízise a gyarmatosítás és a jelen kizsákmányolásuk következménye!

Ez olyan evidencia, amit nem kell ötven oldalon – tudományos maszlagba csomagolva – kifejteni!

2./ Ezt követően a "Globális Észak" érdektelensége fogalmazódik meg, a "Globális Dél" nyomorúsága iránt, szintén – bocsánat – a szót fosva, miközben szintén evidencia, hogy az embereket, a közvéleményt a távoli tömegkatasztrófák, mondjuk egy indiai komp elsüllyedése, vagy a permanens afrikai éhínség, kevésbé érdeklik, mint egy Bécsújhely határában bekövetkezett karambol sérültjeinek sorsa.

Kénytelen vagyok Sztálint idézni:. "Egy ember halála: tragédia, egymillióé statisztika".

Lehet ezen - joggal - keseregni, ez azonban nem változtat a tényen!

Már csak ilyen az emberi természet!

Egy átlag európai polgárnak fogalma sincs arról, hogy Afrika térképén hol keresse Malit, vagy Felső-Voltát! Ha egyáltalán hallott róluk.

3./ Az (európai) újbaloldal és a "Globális Dél" harci összefogása, mint kibontakozás, mint a kapitalizmus meghaladásának módozata?

Engem arra emlékezet, ami 1914 tavaszán történt Európában: négy ember emelte fel a szavát a világháborús nacionalista hisztéria ellen: Jean Jaurès (amíg meg nem ölték), Heinrich Mann, Albert Einstein és Jászi Oszkár!

A szervezett munkások, a szociáldemokraták, a kommunisták, az értelmiségiek tolongva, egymást taposva jelentkeztek a frontra!

Világforradalom? Már megint vízionálunk?

És pont ma, amikor a világ fasizálódik, a Nyugat egyre nagyobb hányada is ezzel az új barna veszedelemmel szembesül a saját szűk közegében?

Mit vár a szerző, és kitől?

A párizsi péktől és a berlini újságírótól?

Ha egyszer megindul az éhségmenet Afrikából Európába (megindul valaha?), a péket, az újságírót a milliárdosokkal egy sorban fogják fölkoncolni!

A riói favella-lakó, a mali gyermekrabszolga, a rohingja menekült, az elüldözött afgán egyetemi hallgatónő, a hazátlan kurd pásztor együtt fog menetelni, Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg arcképe alatt Daniel Cohn-Bendit és Joschka Fischer unokájával?

Le kellene szállni a földre!