Mi, emberek sokszor eltévedünk ezen az úton. Intelligens lények vagyunk, mégis bolond életet élünk, ami minden logikával szembe megy.

Talán gyermekkorban élünk leglogikusabban, ezért nem onnan hozok példát, hanem onnan, ahol már azt hisszük, hogy intelligenciánk kiteljesedett. Nos, az ember azért tesz valamit, hogy élete egyszerűbbé és boldogabbá váljon ugye? Ha házasságot kötünk, azért tesszük, hogy megosszuk az élet terheit és beköltözzön hozzánk a sok gyönyörűség, öröm. Ezzel szemben a gyakorlat az – tisztelet a kivételnek-, hogy megnövekednek terheink, ami sokszor bosszúságok tömegét alapozza meg.
Ha munkába állunk, a pénzen kívül ezt azért tesszük, mert az adott munkát szeretjük, értünk hozzá és ha a fizetés is jó, a munkahelyi környezet is megfelelő, akkor könnyebbséget hoz az életünkbe. Innen aztán mindenki folytathatja a történetet, hogy mi történt vele. Kérdés: egyszerűsödött vagy bonyolultabb lett a helyzet? Boldogság, vagy boldogtalanság az eredmény? Folytathatom az új ház, telek megvásárlásával, ahol hangosak a szomszédok, beázik a tető, elromlik a csap stb. De megemlíthetem a várva várt nyaralást, amit előre beterveztünk, de nem jöttek meg a csomagok, végig esett az eső. Meg ne feledkezzünk a kedvenc ételünkről amire fájt a fogunk, de a vége hasmenés lett és a gyönyörű cipőről, ami szűk és feldörzsöli a lábat.
A lényeg, hogy a pókkal sokkal kevesebb hasonló „boldogtalanság” történik, maximum, ha egy nála nagyobb ragadozó megeszi. A vízimadarak akkor is fognak halat, ha a parton egy horgász sem, az erdei állatok akkor is találnak élelmet, ha te vagy én nem kapunk fizetést és nincs miből bevásárolni.
Ha pedig összesíted, számtalan eseményt indítasz azzal, hogy életedet leegyszerűsítsd és a végén arra döbbensz rá, hogy ezer nyűg szakadt a nyakadba. Nos, ezt nevezzük intelligens, tervezett életnek.
Ráadásul annyi ütközést okoz a fent említett próbálkozás halmaz, hogy millió szabályozást kell közénk elhelyezni, különben másnak és magunknak is bajt okozunk.

Ez azért van, mert a teremtmények nem saját törvényeiket követik, hanem a legintelligensebb Teremtőét:

Nem látod-e, hogy Allahnak borul le minden, mi az Egeken és a Földön: a Nap, Hold, csillagok, hegyek, fák, állatok és sok ember? De sokan vannak (azok is), kik érdemesek a büntetésre. Kit Allah megvet, nincs számára, ki megbecsülné őt. Mert bizony, Allah azt teszi, mit Ő akar. (Korán 22:18)

Nem látod-e, hogy Allah dicsőségét zengi minden, mi az Egeken és Földön van, még a madarak is reptükben? Mindegyik tudja, miként imádkozzon Hozzá és magasztalja Őt! Allah Tudója, annak, mit tesznek. (Korán 24:41)

Számos további idézet szerepel a Koránban hasonló tartalommal. A lényeg, hogy nem az állatok intelligensek, hanem Allah, Akinek az elrendelését követik. Ez az esély az embernek is megadatott, nem is egyszer, hanem kétszer. Allah (SWT) két felbecsülhetetlen támasszal bocsájt útra minket, embereket. Legtöbbünk mindkettőt semmibe veszi, vagy éppenséggel átprogramozza, átírja:

1. Fitra

Mohammed próféta (béke reá) így szólt:

„Minden gyermek fitrah állapotban született (azaz arra programozva, hogy egyedül Allahot kövesse). Majd szülei zsidónak, kereszténynek vagy zoroasztriánusnak nevelik, ahogy egy állat hozza elő saját utódját. Úgy találod tán, hogy (ezzel) megcsonkítja (az utódot)?”

Talán voltál már úgy, hogy egy belső hang megszólalt benned és tanácsolt neked valamit. Te pedig hallgattál erre a hangra és jól döntöttél. Ez a fitra. Egy belénk kódolt működő program, ami csak akkor jön felszínre, ha foglalkozunk vele. A fitra nem vallásfüggő. Mindenkiben van. A szó maga elindítást is jelent, tehát azt is magában foglalja, hogy ezzel indulunk útra az életben és ez indíthat el döntéseket.

2. Útmutatás

Ez az Írás, semmi kétség: Útmutatás az őrizkedőknek. Korán 2:2)

Őrizkedők, az arab szövegben Muttaqin, ami a Taqwa szóból ered. Ez azt jelenti, mennyire korlátozza, fogja vissza magát valaki szavaival, tetteivel, vagy belső érzéseivel a gonosztól. Egy igazhívő hitének szintje a gonosztól való visszafogottságának, őrizkedésének szintjétől függ.

Kik hiszik a Láthatatlant, megtartják az imát, s mindabból, mit Mi nékik adtunk, áldoznak, (Korán 2:3)

Láthatatlan, azaz Gheib. Az Iszlámban a Látható Világ mellett létezik egy Láthatatlan is. Mindkettőnek vannak szabályai, lakói és logikája. Azonban mindkettő Allah alá rendelt. Mi emberek a Látható Világ lakói vagyunk, ami önmagában is végtelen. Allah Hatalmasságának megismerése érdekében meg kell próbálnunk felfedezni azt. Mindent meg kell tennünk tudásunk Látható Világról szerzett határainak tágítására. Egy igazhívő azonban a Láthatatlant is el kell, hogy fogadja és azt, hogy e kettő összefüggésben áll egymással. Ha valaki a Láthatatlannal együtt tud élni, az fogékonnyá válik a környezetünkben lévő Isteni jelek iránt.
Mindabból mit Mi nékik adtunk, áldoznak. Semmi nincs ingyen. Ha van befektetés, akkor kell, hogy legyen megtérülés is. Allah befektetett az emberiségbe és ellátott minket mindennel, ami megélhetésünket biztosítja. Ha abban a szerencsében részesültünk, hogy ezt élvezhetjük, akkor nem lehetünk önzők. Azokra is költenünk, áldoznunk kell, akikre ínség sújt, szegénységben élnek, vagy akik Allah útján haladnak. Amennyiben azt akarjuk az egész világnak bizonyítani, hogy az Iszlám az emberiségért van, akkor tennünk is kell az emberiségért.