A Wall Street Journal arról számolt be, hogy a kínaiak azzal a szándékkal udvarolnak a szaúdiaknak, hogy kínai renminbiben vásárolják az olajukat. Ez egy rendkívül jelentős pillanat.

Ma az olajszerződések mintegy 80%-át dollárban kötik. Ez egy „petrodollárnak” nevezett jelenséget hozott létre, amely szerint az olajkereskedelemben való részvételhez dollárt kell vásárolni, és ez egyfajta támaszként szolgál az amerikai valuta értékére. Az amerikai dollár ugyanakkor nem minden értékét nyeri a petrodollárokból – a kínai államkötvény-vásárlások és az amerikai részvények globális felvásárlásai is támogatják.

Ha a kínaiaknak sikerül meggyőzniük a szaúdiakat, hogy renminbiben adjanak el nekik olajat, akkor – ha Oroszországot is beleszámítjuk – a kőolaj közel 30%-át kitermelő országok nyitottak lehetnek a renminbi-szerződésekre.

Ha Iránt és Irakot is beleszámítjuk, ez a szám valamivel több mint 38%-ra emelkedik. A kisebb olajtermelők valószínűleg követni fogják a példájukat.

Miért nyitottak erre a szaúdiak? Részben gazdasági okokból: kapcsolatokat akarnak kiépíteni a kínai gazdasággal.

De részben az USA és Szaúd-Arábia szövetségében régóta fennálló repedések miatt is.

Az elmúlt években a szaúdiakat elidegenítette az, hogy az USA nem volt hajlandó támogatni őket a brutális jemeni polgárháborúban, valamint az iráni atomalku miatt is.

A Dzsamál Hasogdzsi újságíró meggyilkolására adott nyugati reakció szintén feldühítette a szaúdi intézményrendszer kulcsszereplőit, és valószínűleg ez volt az utolsó szög a koporsóba az USA és Szaúd-Arábia közötti különleges, még a Nixon-kormány idejére visszanyúló kapcsolatokba.

Az elmúlt két hét eseményeit követően úgy tűnik, hogy ez a legutóbbi hír egy kialakulóban lévő trend része.

Valószínű, hogy a kínaiak és az oroszok összehangolt tervet állítottak össze egy olyan globális befolyási övezet kialakítására, amely kihívást jelent a nyugati hegemóniára.

Az ukrajnai invázió lehet, hogy csak a kiváltó ok volt a terv elindításához.

A Szaúd-Arábiából érkező hírek azt bizonyítják, hogy az oroszok és a kínaiak talán jól számoltak.

Ennek ébresztőként kell szolgálnia a Nyugat számára, amelyet eddig inkább az erkölcsi pózolás, mint a stratégiai gondolkodás érdekelt.

Bármilyen groteszk is volt a Hasogdzsi -gyilkosság, a történelem valószínűleg úgy fogja feljegyezni az erre adott választ, mint egy eredménytelen és öncélú hisztériát.

Boris Johnson brit miniszterelnök Rijádba utazása, remélhetőleg annak a jele, hogy ő és más nyugati vezetők hajlandóak alkut kötni olyan rezsimekkel, amelyek nem osztják értékeinket. (neokohn.hu)