h i r d e t é s

Félsorompót a fejekbe!

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Félsorompót a fejekbe!

2022. január 17. - 13:06

 

Magánügy ugyan és nem tartozik ide, de a rend kedvéért elárulom, hogy az aHang (melynek munkáját teljes elismerésemmel végzik) petícióit általában aláírom, ezt a legújabbat: "Félsorompót minden vasúti átjáróba!" – nem!

Miért nem? Mert a felelősséget elkenő, és amúgy sem hatékony megoldás lenne egy rakás pénzért. (Ez utóbbi számít a legkevésbé.)

A fénysorompó villogó vörös fénye minden időjárási körülmények közt, ködben is látszik. Azt csak figyelmetlen sofőr nem veszi észre. (Most nem beszélek a brahizókról – "úgyis átérek!")

Vasúti átjáró előtt épeszű ember egyébként, és a KRESZ-től függetlenül is, a saját érdekében lassít, és meggyőződik arról, hogy biztonságban átjut.

Minden ilyen baleset (leszámítva azt az elenyésző számút, ahol nem működött a fénysorompó – ámbár az óvatosság ott fokozottan indokolt) a gépjárművezető hibájából következik be.
A legutóbbi, tragikus tapolcai baleset ráadásul jól belátható egyenes pályaszakaszon lévő átjáróban történt.

Minden ilyen baleset tragikus, és az ember együtt érez a vétlen, de áldozatul esett utasokkal, és természetesen a vétkes, a balesetet okozó vezetővel is.

De senki soha nem beszél a tragédia további áldozatáról, a mindig vétlen vonatvezetőről. Meg sem említik, legföljebb, ha megsérül.

Pedig hát: az autó utasainak itt a vége, a család meggyászolja őket, aztán megpróbál továbblépni, a vonatvezető, aki semmiről sem tehet, egy életen át cipeli a tragédia lelki terhét, és ember legyen a talpán, ha nem rokkan bele.

Ő azonban a tudósításokban, mintha ott sem lett volna.

Sőt! Bújtatva, mintha ő lenne a felelős! "Belerohant a vonat az autóba!" "Vonat ütközött személyautóval!" "Letarolta a vonat a gépkocsit!"
Ilyen hangzatos, szenzációkeltő címekkel jelennek meg a sajtóban a tudósítások. Melyek azt sugallják, hogy a vonatvezető hibázott.

Sosem írják, hogy felelőtlen/gondatlan/figyelmetlen/részeg/drogos gépkocsivezető okozott vasúti balesetet.
Talán a hozzátartozók miatt.de ez így akkor is fals, tendenciózus!

És sajnos az aHang is ebbe a hibába esik!

Azt gondolom, hogy végre nem a könnyebb utat kell választani, nem kell elmázolni a felelősséget akkor sem, ha az illető elhunyt. Okulásul!

Nem mankót kell nyújtani a felelőtlen embereknek: no még egy segédeszköz, hátha arra figyelni fogsz!

Ugyanez az attitűd jellemzi a szülők és az iskola viszonyát. A kormányzati kommunikációban a szülő az über cucu, joga, mint a tenger, kötelessége semmi, mindenről a pedagógus, az iskola tehet.
Ne koppintsuk a kormányzat felelősség alól felmentő kommunikációs módszerét! Sajnos meghalt, de a saját hibájából!
Miért nem lehet ezt kimondani? Ez nem részvétlenség.
Az emberek felnőttként kezelése itt kezdődik!

És igen, szigorúan be kell tartatni a szabályokat!

A jogosítvány megszerzésének szabályait (melyek közül sajnálatosan kivették azt, hogy középfokú iskolai végzettséghez kötik).

És a közlekedési szabályokat!

De ki fogja komolyan venni, ha a rendőr megállít és keményen megbüntet egy 50 helyett 55-tel haladó Suzukist, miközben 140-nel robog el mellettük egy sötétített üvegű, halott- vagy kenyérszállító méretű és külsejű ötvenmilliós gengszterautó vagy egy böhöm motorkerékpár?

Az a bajom az aHang petíciójával, hogy a levelük, melyhez aláíróként csatlakozni lehet, ugyanebbe a felelősséget elkenő-elmázoló hibába esik!

Persze! Jó lenne elkerülni ezeket a baleseteket! Ne történjen egy se!

Persze történni fog!
És amíg az utakon elharapózó könnyelmű, felelőtlen, virtuskodó, saját, de főleg mások biztonságára fittyet hányó vezetési (tegyük hozzá: általános életviteli) szokásokat nem lehet civilizálni, addig egyre több fog történni!
Ha mindenki meggebed, akkor is!

Ami pedig a dolog másik felét, a technikai javaslatot illeti, elárulom, hogy a félsorompó nem megoldás!

Figyelmetlen, nem lassító sofőr már negyvennel áttöri, mert ezek nem olyan masszívak, mint a békebeli egész sorompók.
Szlalomozással is kikerülhető: lám, milyen fasza gyerek vagyok!

Ha már mindenáron pótkellékre vágyunk, akkor inkább a hangjelzés! Amerikában fülsiketítően szirénázó hangjelzés kíséri a fénysorompó piros jelzését, legalábbis rosszul vagy egyáltalán nem megvilágított külterületeken. Olyan, amilyenre a holtak is fölébrednek.
Figyelmetlenség ellen beválik. A vagányok erre is tojni fognak.

Csak, utóbbi esetben kérem, a vonatvezetőt sajnáljuk!

Címkék: 

 

Kommentek

h i r d e t é s