A rendszerváltás táján gyakran hallottuk, hogy a demokrácia azt jelenti„Nem félni! - a más véleményűektől - a más nyelvűektől – a más fajúaktól…. és mindazon veszélyektől, amelyek azáltal válnak veszedelmekké, mert félünk tőlük,”s leszögezi azt is, hogy „ görcsös félelem állapotában… nem lehet élni a demokrácia javaival”.

Mai kormányunk sikerpropagandájában pironkodva ismeri el, hogy nemzetközi összehasonlításban boldogság-deficitesek vagyunk. Messze megelőznek bennünket pl. a dánok, a skandinávok, a szomszédos Ausztria. A kormánypropaganda azzal nyugtatja magát, meg bennünket, hogy „nemzetközi összehasonlításban 5 helyet előbbre léptünk.”Azt nem közlik, hogy még így is a 75. helyen vagyunk. Mai, nem túl előkelő „helyezésünk” Bibót olvasva érthető: mert térségünkben „nem voltak kész, érett demokráciák, s a félelem miatt nem tudtak igazi demokráciák létrejönni”.

Ma is jól látható, hogy nyugatról minél keletebbre haladunk, a demokrácia-deficitet, s az emberek félelmét „rekompenzálja”az ország élén álló magabiztos, erős ember; nálunk O.V., keletebbre Lukasenko vagy Putyin – különösen, ha a gazdaság is fellendülőben van.

Bibót olvasva érthetőbb, hogy abban az Európájában ahol igazi demokrácia van; igazságszolgáltatás és nem csak jogszolgáltatás, ahol nem központosított és cenzúrázott a média és a kommunikáció stb. ott nemcsak boldogabbak az emberek, a terrorcselekmények sem tudták igazán megfélemlíteni őket. Franciaországban sem az évtizedek óta bevándorlókkal ijesztgető, radikális nézeteiről ismert le Pen-re szavaztak, hanem Macronra. A fejlett demokráciákban napjaink terrorcselekményei ellenére is fogadják a menekülteket; természetesen nem számolatlanul és ellenőrizetlenül és nem mossák össze a migránsokat a bűnözőkkel.

Nálunk eddig ilyen bűnözés nem volt, migránsokat is legföljebb átutazóban láttunk, mégis országos kampányban terjesztik a rettegést. Különösen disszonáns ezt hallani a volt Bibó-kollégistáktól, akik a rendszerváltás táján azzal keltettek figyelmet, hogy „a demokrata nem fél!” Mai politikai üzeneteikkel meg félni tanítanak bennünket, hogy minél jobban kapaszkodjunk a hatalomba, amely majd megvéd mindenkit… A mindent elárasztó Soros-plakátözön is ezt szolgálja, s az őcsényi eset igazolja a hazug propaganda „hatásosságát” is.

 Mindezeknek nem is a sok milliárdos anyagi vonzata ingerli a gondolkodó embert - bár a plakátokat is velünk fizettetik meg - hanem az a lélekmételyező kár, amivel mindnyájunknak árt ez a „kormányprogram”, amely demokráciáról papol és helyette félni tanít és megfélemlít bennünket.

A rendszerváltáskor voltak politikusaink, akik szinte évre (10-15) pontosan megjósolták, mikorra fogjuk beérni a szomszédos Ausztriát. Ez nem jött be. Leszámítva az oligarcháinkat, akkor is és most is változatlanul 2-3-szor alacsonyabbak nálunk a fizetések és nyugdíjak. A nyugati határ mentén, aki teheti kinn él vagy ingázó munkavállaló Ausztriában. Bibó Istvánt ma a demokrácia-deficitünk talán még az anyagiaknál is jobban bántaná… Úgy látszik, az árnyékunkat mégsem tudjuk átugrani, „kompország” maradtunk, s az se biztos, hogy jó felé hajózunk.