Mert belepancsolt a politika. Ebbe is. Miért is?

Minden évben augusztus nyolcadikán a tűzoltóautók szirénájának szavával emlékeznek meg a szolgálatteljesítés közben elhunyt társaikról a kollégáik.

Azért ezen a napon, mert három 2006-ban ezen a napon halt meg három tűzoltó a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) K épületében, a pincelőtér oltása közben.

Róluk, és minden, szolgálatteljesítés közben elhunyt tűzoltóról szól ez a nap. Vagyis szólt. Mert idén egyszerűen betiltották, ahogy a szegénységet, az éhezést, a szegregációt is. Ha nem beszélünk róla, nincs.

„A világ szégyene

 Ilyen mélyre még sosem süllyedtek a katasztrófavédelem vezetői.

A katasztrófavédelem nem támogatja az Emlékezés napját, és megtiltják a tűzoltóknak, hogy a szertárakból kiállva szirénaszóval emlékezzenek a hősi halált halt és szolgálatteljesítés közben elhunyt tűzoltókra – ezt még augusztus 7-én közölték Hócza Györggyel, a Tűzoltókért Alapítvány kuratóriumának elnökével, akit az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságra (OKF) invitáltak, hogy mindezt tudassák vele.

A katasztrófavédelem minden erővel azon volt, hogy megakadályozza az idei megemlékezést. Az OKF humán szolgálatvezetőjének levelében foglaltak hiába váltottak ki közfelháborodást, a katasztrófavédelemnél még azt is meg merték tenni, hogy az augusztus 7-i megbeszélésre a műegyetemi lőtértűznél egyik hősi halált halt tűzoltó szüleit elhívják, és megalázó helyzetbe hozzák őket.

Mélypont

Molnár Péter, a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság egykori szóvivője a Facebookon egy videóban fakadt ki. Mélységesen felháborítónak és megdöbbentőnek nevezte, hogy az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság nem engedélyezte a szolgálatban lévő tűzoltóknak a megemlékezést.

« Hát én azt gondolom, hogy eljutottunk a mélypontra. Ez kérem szépen a világ szégyene» – fogalmazott Molnár Péter. «Sosem gondoltam, hogy el lehet jutni ilyen mélyre. Hát el lehet.» – adott megdöbbenésének hangot Molnár Péter, aki szégyelli magát a katasztrófavédelem helyett is.

Megemlékezés 11. alkalommal

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem “K” épületének lőtere 2006. augusztus 8-án gyulladt ki. A tűzoltás során három tűzoltó halt hősi halált. Alulról jövő kezdeményezésként azóta ezen a napon emlékeznek valamennyi hősi halált halt és szolgálatteljesítés közben elhunyt tűzoltókra.

Idén is így történt, és jövőre is így fog”.

A felháborodás nagyobb volt, mint azt gondolni lehetett volna, de a társadalom ingerküszöbét nem igazán érte el.

Mégis érdemes beszélni róla, mert – mint minden másban – ebben is jól látható a rendszer beteg működése.

Ha eddig, éveken át nem volt probléma a megemlékezéssel, most miért van?

Egyszerű a megoldás.

Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság csőrét böki a dolog, mert a három halállal járó eset felelősei a mai napig nem lettek meg. Minek erre emlékezni minden évben, nem igaz?

Mindez nem véletlen. 2006. augusztus 8. nem csak három tűzoltó haláláról szólt.

Ez csak a következménye volt annak, hogy a politika rátelepedett a tűzoltóságra, alkalmatlan vezetők sorát termelte ki magából, akik szakmailag és erkölcsileg is egyre mélyebbre vitték az egykoron nagy becsben álló szervezetet.

Egy következmények nélküli rendszert hoztak létre, melyben három tűzoltó halálának sincs felelőse, sőt, vezetői szinten ma már szinte semminek.

És még:

„A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok államosításával, az eszement központosítással, a katasztrófavédelem, mint a mindenhez értő, mindenbe beleszóló, magát «supervisor»-ként aposztrofáló mamutszervezet melléktevékenysége lett a tűzoltás és műszaki mentés.

Az, hogy a katasztrófavédelem ebben a formájában, ezekkel a vezetőkkel működésképtelen, nem csak szakmai körökben egyértelmű, egyre többen a saját bőrükön is érzik”.

A teljes írás a langlovagok.hu-n olvasható.

A cseh, a szlovák és a lengyel tűzoltók is felháborodtak, az ottani szakszervezetek tiltakozó leveleket küldtek a magyar tűzoltóknak és Pintér Sándor belügyminiszternek.

Érdekel ez valakit?

Természetesen nem.

Pintér Sándor szokásosan leszarja, Bakondi György már feljebb mászott a ranglétrán és Orbán Viktor Horvátországból hazalógó lúdtalpát markolja két migránslátás között. A rendszer remekül működik, beleszervült a NER mindent felülíró arroganciájába.

Kit érdekelnek a hősi halált halt tűzoltók, főleg kit érdekelnek azok az emberek, akik a tűzoltóságok, vagy éppen a kéményseprést a legutóbbi időkig végző szervezetek dilettáns irányítása miatt haltak meg eddig és halnak meg a jövőben?

Senkit.

Hibás nincs, felelős nincs. Csak melldöngetés van és a szarok gyors elkenése.

Ha mégis vannak áldozatai a hatalommániának, a központosításoknak, a hozzánemértésnek, azokról nem szabad beszélni és kész.

A probléma máris megoldódott, nem kell vele foglalkozni.

Ez így is marad mindaddig, ameddig valaki, bárki személyesen érintett nem lesz egy tragédiában.

Mert akkor majd hördül egy sort, de nem baj, mert az sem fog senkit érdekelni. Jól gondolkodik a kormány.

Egyszerre úgysem kap lángra mindenki háza, egyszerre úgysem szorul mindenki egy autó roncsai közé, egyszerre nem hal meg mindenki füstmérgezésben. Külön-külön pedig nem érdekes, mert úgysem lesz, aki az áldozat mellé áll. Hát, így.

Szerző: Tamás Róbert/kolozsvaros.com