A fent említett állatok mindegyike kihalt, és mindegyiküket sikeresen visszahozták az életbe egy reintrodukciós programnak köszönhetően. A természetvédelmi tudósok a transzlokációt és a fogságban történő tenyésztést használják a vadonban kihalt állatpopulációk helyreállítására – akár teljesen kihaltak, akár csak bizonyos területeken tűnt el állományuk.

A kihalt állatok visszatelepítése őshonos területeikre pedig egy kettős győzelmet jelenthet: elősegíti a pusztuló ökoszisztémák helyreállítását, valamint növeli a populáció számát is. Azonban a fajok szabadon engedése egy bizonytalan egyensúlyt is teremthet, mivel az újratelepítés gyakran egy évekig tartó folyamat, és több szakaszból áll.

Mielőtt a tudósok visszahoznának egy fajt, a természetvédőknek értékelniük kell a fenyegetettség szintjét, és az ökoszisztémában betöltött szerepét is. Olyan helyeken, ahol a vad populációk újabban jelentősen megfogyatkoztak, nagyobb esély van a sikerre.

“Minél kevesebb idő telik el, annál valószínűbb, hogy a környezet ugyanaz, mint amikor a faj kihalt … De még mindig meg kell állapítani annak az okát, hogy miért is pusztult ki ebben a környezetben”– fogalmazott Natasha Robinson, az Ausztrál Nemzeti Egyetem ökológusa, aki a fenyegetett vadakra szakosodott.

Az újratelepített állatok pozitívan befolyásolhatják a környezetet, ám ennek gyorsasága az állat fajától és a környezet károsodásától függ. A növényevő állatok viszonylag gyorsan képesek jelentős változásra, mondja Robinson: például a bandikutok, a kicsi, csipetnyi erszényes állatok gyúlékony “üzemanyagokat” ás és oszt el, például száraz leveleket, amelyek csökkenthetik a bozóttüzek kockázatát, valamint növelhetik a talaj anyagcseréjét és beindítják a palántanövekedést.

A ragadozókat általában lassan és körültekintően hozzák vissza az életbe, s noha hasznosak lehetnek a kártevő fajok kezelésében, a természetvédőknek biztosítaniuk kell, hogy ne fenyegessenek más sebezhető állatokat – mondja Robinson. Egy 2020-as tanulmány kiemelte a fajok újratelepítését, mint a veszélyeztetett állatok megmentésének egyik leghatékonyabb módját.

E projektek nélkül az olyan fajok, mint a Przsevalszkij-ló és a guami guvat, szinte biztosan kihalnának a vadonban. A tanulmány becslése szerint az 1993 és 2020 között hozott védelmi intézkedések akár 48 madár- és emlősfajt is megmenthettek a kihalástól, és hogy a kihalás mértéke ebben az időszakban akár háromszor, vagy akár négyszer nagyobb mértékű lett volna ezen erőfeszítések nélkül – írja a CNN. (liner.hu)