Ha ugyanis Magyarországra gondoltak, akkor egészen bizonyosan fölnagyították e csoport létszámát; világviszonylatban is egyedülálló, hogy egy háromágyas kollégiumi szoba tagjai uraljanak egy országot, ráadásul egy olyan országot, amely demokráciának nevezi magát.

Ha körbenézünk a Földön, aligha találunk hasonlóra példát: a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a Parlament elnöke ugyanabból az „alomból” kerüljenek ki, azaz a Bíbó Kollégium nyolcvanas évek közepe-vége évjáratából. És ugye nem pusztán az számít hungarikumnak, hogy ez a három ember foglalja el a legfőbb közjogi méltóságok posztjait, hanem abban is, hogy barátságuk nem teljesen érdek nélküli; szép fokozatosan, harmonikus (?) együttműködésben elfoglaltak, maguk alá gyűrtek mindent. (Azért tettem egy zárójeles kérdőjelet, mert arról nincs információnk, hogy az Áder-Orbán-Kövér hármas tényleg vita nélkül halad előre Magyarország bekebelezésében, vagy olykor vannak ízlésbeli vitáik, amelyek végül rendre Orbán akarata szerint zárulnak.) Az EP frakciók közleménye tehát – ismételjük meg – nagyvonalú volt, ugyanakkor igen határozott. Nem nevezte meg ugyan Magyarországot, de amiket kifogásként említett, azok elsősorban az Orbán-rezsimre vonatkoztathatók.

Azt írták, hogy négy területen elfogadhatatlan, ami történik egyes országokban, azaz a sajtószabadság és civil társadalom elleni támadások; a médiavállalatok oligarchák kezébe jutása terén, továbbá a félelem és az ellenőrzés légkörének megteremtése a nemzeti igazságszolgáltatási rendszer minden szintjén,valamint a már idézett területen, tehát, hogy egy maroknyi ember vette át az irányítást a közpénzek és a közbeszerzések felett.Mindezek alapján, levonható talán az a következtetés, hogy az Európai Parlament legnagyobb frakciói – köztük a Fideszt korábban a soraiban tudó Néppárt is – egyre kevésbé fogadják el azt, amit ezek az autoriter, maffia-szerű rendszerre berendezkedő kormányok művelnek. És elegük van abból is, ahogy az Európai Bizottság, vagy az Európai Tanács lavírozik – legfeljebb kemény mondatokat fogalmaz meg, de cselekedni nem hajlandó. A parlamenti tagok immár hajthatatlannak mutatják magukat abban, hogy  a problémák megoldása érdekében elengedhetetlen, hogy összekapcsolják a forrásokat a jogállami feltételekkel.

Vagyis, egyre szűkül a kör az Orbán-klán körül, tíz év után talán elérkezettnek látják a képviselők, hogy véget vessenek az unió elrohasztásának. Márpedig, ha minden így marad, a szövetség fenntarthatatlanná válik; vagy meg tudják regulázni a demokratikus értékekre fittyet hányó, csak a saját hasznuk javára dolgozó kormányokat, vagy körön kívül kell őket helyezni. Lássuk be: Magyarország hiánya az unión belül ma csak nekünk fájna igazán, a többi tagországnak egyáltalán nem okozna gondot egy ilyen méretű ország kitessékelése a közösségből. Hogy magának Orbán Viktornak mi lenne a leghasznosabb, azt nem tudhatjuk, mert miközben váltig hangsúlyozza uniós tagságunk nélkülözhetetlenségét, folyamatosan uszít és lépéseket tesz az EU ellen, és erre biztatja beosztottjait. (Lásd Varga Judit legújabb opusát, ezúttal a CEU-ítélettel szemben.) Szóval, a magyar miniszterelnök, ha a hatalmát csorbítani akarják, inkább látná kívül országunkat az unióból, mint hogy fejet hajtson a demokratikus követelések előtt.

A jelek, és a nyilatkozatok most abba az irányba mutatnak, hogy a válság felszámolására megszavazott nagy pénzosztás előtt, az Európa Parlament tagjainak többsége elutasítja a nagy pénzrablók megtűrését a soraikban. Hogy ez a keménység ténylegesen megmarad-e, vagy a szükség megint engedékennyé teszi a képviselőket, most még nem tudhatjuk. Annyi azonban ténylegesen megállapítható, hogy Orbán szabadságát odakint már hajlandóak lennének korlátozni. De tudni kell, hogy ha ez be is következik, itthon nem oldódnak meg a dolgok. Sőt, átmenetileg még rosszabbá is válik a helyzet, hiszen a tőlünk, azaz az országtól elvett pénz – ahogy a Fidesz szereti mondani – a magyar embereket sújtja; a kollégiumi szoba lakói, illetve a hozzájuk csatolható oligarchák ebből semmit nem fognak érezni. Nekik már az ükunokáik is rendben vannak, lesznek.

Már, ha így hagyjuk.

Németh Péter / hirklikk.hu