A lövöldözés az indianai fővárostól, Indianapolistól 30-35 kilométernyire eső, mintegy 50 ezer lelket számláló Noblesville városka iskolájában történt. Egy tanár és egy diák sebesült meg, őket kórházban ápolják, sebesülésük - a kórház tájékoztatása szerint - nem életveszélyes. Az iskolát, ahol 1300 diák tanul és annak környékét lezárták.

Az újabb iskolai támadás alig egy héttel a texasi Santa Fében egy 17 éves diák által  elkövetett és tíz halálos áldozatot és tucatnál is több sebesültet is követelő iskolai lövöldözés után történt.

Az elmúlt öt évben az Egyesült Államokban közel 300(!) iskolai lövöldözés történt – és ilyen erőszakos cselekmények valójában már az 1980-as években elkezdtek felbukkanni. Az első eseteknél az egész világ mély megdöbbenéssel állt meg és borult gyászba. Most pedig? Egy sajtóhír az újabb lövöldözésről, pár szakértői hozzászólás, aztán mindenki megy tovább. Legalábbis akiket személyesen nem érint a tragédia. Úgy tűnik, világunknak kikerülhetetlen része lett ez is, mint egy kényszerű velejáró, amivel nincs mit tenni. Tényleg így kell lennie?

Honnan jönnek ezek az esetek? Ötven évvel ezelőtt nem voltak iskolai lövöldözések. Pedig fegyverek akkor is voltak. Okolhatjuk az erőszakos videojátékokat, a felgyorsult életmódot, az internetet – ám még mindig nem kap elég figyelmet egy nagyon is kézenfekvő ok: hogy az iskolai lövöldözések és hasonló brutálisan erőszakos cselekmények felbukkanása és terjedése erős párhuzamot mutat a tudatmódosító pszichiátriai szerek egyre szélesebb körű társadalmi térnyerésével.

Efölött persze nem nehéz elsiklani, hiszen az elkövetők gyakran küzdenek érzelmi problémákkal vagy lelki labilitással, s ezt könnyű magyarázatként a nagyközönség elé tolni. De fontos észrevennünk: nem logikus, hogy valaki őrült mészárlásba kezdjen, csak mert érzelmi problémákkal, vagy akár mentális nehézséggel küzd.

Lövöldözés az indianai iskolában. Forrás: wsbt.com

Szerencsére Magyarországon még nem ez a helyzet, soha nem felejtjük a 2009-ben történt pécsi ámokfutást, ahol egy elsőéves hallgató négy embert lőtt le, az egyik diák belehalt sérüléseibe. Idén május közepén számos médium számolt be arról, hogy iskolai lövöldözést tervezett egy 16 éves gimnazista fiú, aki több iskolatársának is konkrétan utalt arra, hogy a gimnáziumban diáktársait lelövi.  

Vegyük észre: ilyen brutális dolgokat még a legelkeseredettebb ember sem tesz meg csak úgy. Ahhoz, hogy valaki baltával kiirtsa a családját, felvágja az ereit, késsel mellkason szúrja magát és láncfűrésszel elvágja a saját torkát, olyan szinten ki kell, hogy vetkőzzön önmagából, olyannyira ki kell kapcsolni minden gátat, hogy ez természetes módon aligha lehetséges. És itt jön be a képbe a pszichiátriai szerek jelentette kémiai tudatmódosítás.

Hogy a depresszióra, skizofréniára és hasonló pszichiátriai „betegségekre” felírt szerek nagyon is képesek kikapcsolni az ember természetes élni akarását és a rombolással szembeni ellenérzését, ma már túlságosan is jól ismert tény. Nem kell messzire mennünk, ha erről bizonyságot akarunk: elég kinyitnunk a Magyarországon is forgalomban lévő gyógyszerlexikont, és elolvasni a mellékhatásokat: ott vannak benne feketén-fehéren, mert ma már ezeket fel kel tüntetni a mellékhatások között. Sőt, nem is csak a gyógyszerkönyvekben: az Egyesült Államokban számos ilyen szer dobozának külső oldalán, vastag fekete keretben kell feltüntetni a fogyasztók számára, hogy a szer fokozza az erőszakos viselkedés és az öngyilkossági késztetés kockázatát.

Csoda hát, hogy az iskolai lövöldözések és hasonló ámokfutások nem szűnnek? Nem csoda, amíg ezeket a pszichiátriai szereket egyre nagyobb mennyiségben és ütemben írják fel az élet egyre többféle emberi problémájára. És amíg továbbra is pszichiátereket kérdeznek meg szakértőként ilyen esetekben, akik minden másra kenik az okokat, csak az általuk felírt szerekre nem.

Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért
Közép-Európa Alapítvány