h i r d e t é s

"Én meg azt hittem, a Karinthy-gyűrű egy szakmai díj..."

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam
a- a+

"Én meg azt hittem, a Karinthy-gyűrű egy szakmai díj..."

2021. június 14. - 06:42

Galla Miklós és a Karinthy-díj kapcsán korábban megosztottam az egyik cikket, és jó kis vita bontakozott ki itt az oldalamon. 

Forrás: Galla Miklós Facebook oldala

Most írtam még egy kicsit hosszabb kommentet oda, de megosztom külön is. Mert talán érdemes így is elgondolkodnunk a témán. Muszáj leírnom ezt, még akkor is, ha nekem sem jön be ez a vonal.

Nem Gallát akarom most védeni, hanem a művészetnek egy ágára felhívni a figyelmet, ami már a hatvanas években megjelent, és azóta is jelen van az egyetemes művészetben. Akcióművészet, performansz, body art….

Ez utóbbiról: „ A body artban nagyon erőltetett intimitás jelenik meg a művész és néző közötti viszonyban. Sokszor az erotikum felé halad, sokszor a megbotránkoztatás a célja. Sohasem semleges ez a viszony. A body art mindig is dramatizálja a művészi nárcizmust, és egyben az eredetiség élményével lép fel.”

Szóval azért, mert Galla ezzel fejezi ki magát, nem kell bántani. A néző döntési joga, hogy elmegy-e vagy sem. Az pedig, hogy ezt a művészi teljesítményt díjjal jutalmazzák-e vagy sem, az megint más kérdés…. és szerintem sok esetben jelzés arról is, egy társadalomban mit tekintenek elfogadottnak, értéknek. Persze ez nem olyan egyszerű, mert a művészet populáris íve és az, amit a szakma a művészetről gondol, nem egyfele fut, sőt, gyakran ellentétesen. Amikor ebbe a hatalom beleszól, és megmondja, mi az elfogadható, nos…erről azért vannak már történelmi léptékű megtapasztalásaink is.

A művészet változik, témájában és a művészeti kifejezés eszköztárában is. Az oktatás feladata lenne, hogy tudjon annyi muníciót adni a felnövőknek, hogy utána dönthessenek, de megértve azt is, aki másképp dönt művészeti önkifejezésről, mint ami nekik „tetszik”.

A művész ad, a néző befogad. Ha nem jön létre interakció, nem baj. Nem találkozhat mindig mindenkivel minden irányzat.

Nem tudom, Karinthy mit szólt volna Galla előadásához. Lehet, nevetett volna egy jót.

És ha valaki nem ismerné ezt a vonalat, talán a googleban rákereshet Hermann Nitsch performanszaira (bécsi akcionisták, 1968), a képek magukért beszélnek, vagy erre a cikkre 2005-ből, hogy a magyarországi párhuzamokat is lássuk.

De azt, hogy egyszer odaítélnek egy díjat, aztán visszavonják, én továbbra is nagyon rossz megoldásnak gondolom. Talán meg kellene indokolniuk, ami azonban (ha ezért történt) állásfoglalást jelentene a body-art-tal, vagy a performansszal szemben is. Gondolom, ebbe szakmai okok miatt nem mennek bele. És ebben már talán benne van a hatalom üzenete is. A „méltatlan” szó számomra ezt jelzi. De lehet, csak azért érzem ezt, mert túl gyakran elhangzik, mi az, ami "méltó", ami központilag elvárt. Bár ebben is van zavar… Írtátok többen Nagy Feró Kossuth díját.. Én meg sosem tudom elfogadni Bayer kommunikációját, akit ugye szintén kitüntettek (én akkor adtam vissza a Lovagkeresztem).

Bonyolult világot élünk….

L. Ritók Nóra