Judit este igazából nem csupán az ő sérelméről szól, de arról is, hogy édesanyja sérelme, hogyan lehetetlenítette el az ügy megoldását.

Civilhetes: Hány éves vagy mivel foglalkozol?

Judit: Harmincas éveim elején járok, multihuszár vagyok.

C7: Mit kell tudnunk a rólad?

J.: Az elején kezdve: két tinédzser nem várt, nem kívánt gyereke vagyok, a szüleim egy, a nagyszülők által kierőszakolt házasság után, kétéves koromban elváltak, anyám pedig velem a frissen megözvegyült anyjához költözött. Nagyanyám ellentmondást nem tűrő, erőszakos ember volt, akinek könnyen eljárt a keze, ha valami nem tetszett a lánya - anyám - viselkedésében. Ezt megelégelve anyám villámgyorsan összejött a főnökével, egy köztiszteletben álló vállalkozóval, és hozzá költözött. Nagyanyám szerint anyám nem volt alkalmas a nevelésemre, így önhatalmúlag megtiltotta anyámnak, hogy magával vigyen. Anyám a hátteréből adódóan sosem volt az önérvényesítés szobra, ennek nagy jelentősége lesz a történetemben. Három éven át hetente-kéthetente láttam csak anyámat, mintegy láthatás-szerűen. A biológiai apám közben szinte teljes mértékben kivonult az életemből. Hatévesen, amikor iskolába mentem, nagyanyám kegyesen megengedte, hogy anyámhoz költözzek, mert az iskola onnan sokkal közelebb volt.

C7: Nagyanyád irányította a nevelésedet?

J.: Igen, egyértelműen. Anyámat még felnőttként is gyerekként kezelte, nem tartotta alkalmasnak semmire, többek között az én nevelésemre sem. Onnantól kezdve, hogy anyámhoz költözhettem hatévesen, volt az életemben másfél év, amikor úgy tűnt, minden rendben. A nevelőapám egy nagyon okos és művelt ember volt, aki saját lányaként szeretett, rajongtunk egymásért.

C7: Hogyan ért véget ez a rövid idill?

J.: Másfél évvel később a nevelőapám meghalt szívrohamban, pár hónappal később pedig nagyanyám is, agyvérzésben. Anyámmal kicsúszott a lábunk alól a szőnyeg. Nevelőapám hatalmas adósságot hagyott maga után. Rengeteg üzleti terve volt, nagyon sok hitelt vett fel sok helyről. Az életbiztosítása nem volt elég szinte semmire sem, a hitelezők pedig elkezdték ostromolni anyámat. A bíróság úgy határozott, hogy anyám köteles kifizetni minden fennálló adósságot.

C7: Ezt hogyan próbáltátok kezelni?

J.: Anyám a munkába temetkezett, naponta 20-22 órákat dolgozott, muszáj volt neki. A munkaasztala mellett aludt sokszor. A háztartás, a hatalmas kert gondozása, minden rám hárult, ő nem tudott ebben részt venni. Érzelmileg közben ő teljesen tönkrement, nemcsak élete szerelmét, de az anyját is pár hónap alatt vesztette el, és a vállát nyomta a hatalmas hitel, meg az én gondom is. Megértem, fiatal volt, tapasztalatlan.

C7: Hogyan tudtad ezt elviselni?

J.: Nehezen viseltem a figyelem, a szeretet kimutatásának hiányát. Anyámnak semmi ideje nem volt rám, és az állandó stressz miatt sokszor csúnyán beszélt velem, időnként alaposan el is vert. A háztartás, a kert, a kutyák, stb. miatt a barátaimmal sem tudtam lenni, játszani, olvasni, magamban lenni sosem volt időm. Kétségbeesetten szerettem volna, ha valaki meghallgat, együtt érez, ha valaki szeret. Így sodródtam bele abba az esetbe is, ami erőszakkal végződött. Tőlünk két házra élt egy ötven körüli asszony a 20 év körüli fiával albérletben. Nemrég költöztek csak a faluba, nagyon maguknak valók voltak, nemigen beszéltek senkivel. Ez a fiú volt az, aki egy nyári napon a kertünk mögött flangált, és megszólított. Én éppen gazoltam, és talicskával hordtam hátra a gazt a dudvára. Ott várt engem, megszólított.

C7: Felteszem ki voltál éhezve a kedves szóra.

J.: Igen, szóba elegyedtünk, kedves volt, áthívott magához. Nekem akkorra elegem volt már a munkából, anyám meg nem volt otthon, munkaügyben ment el. Azt mondta a fiú, hogy mutat egy jó filmet, és beszélgetünk majd. Gyanútlanul vele mentem, 8 évesen nem hittem volna, hogy bármi baj lehet ebből. Átmentünk a lakásukba, a fiú beinvitált a nagyszobába, és bezárta az ajtót, lehúzta a redőnyt. Azt mondta, azért, hogy nehogy valaki megzavarjon minket filmezés közben. Odaült mellém az ágynak kihúzott kanapéra, és berakott egy videofilmet. Ártatlanul kezdődött, semmiféle fura nem volt benne, nem gyanakodtam. Kicsit unalmasnak is tűnt a film, de tovább néztem. A fiú közben a hátamat kezdte simogatni, megkérdezte, jól esik-e. Igen, jólesett, hogy valaki úgy ér hozzám, hogy utána nem érzem a pofon helyét... Aztán a filmben csókjelenet következett, a fiú pedig az akkor még nem létező mellemet kezdte el simogatni. Majd mikor rájött, hogy nincs ott semmi fognivaló, a bugyimhoz nyúlt.

C7: Milyen volt a viselkedése?

J.: Nagyon kedvesen beszélt, halkan, szép szavakkal.

C7: Mi történt ezt követően?

J.: A bugyimhoz nyúlt, és közben lehúzta a saját nadrágja cipzárját. levette a nadrágját, mondván, hogy "nem kényelmes". Meleg nyári nap volt, engem is biztatott, hogy vegyem le a nadrágomat, úgy kényelmesebb lesz. Levettem. A filmben ezután egy hardcore pornójelenet kezdődött, a srác pedig egyszer csak előkapta a farkát. Akkor csak megdöbbentem, lebénultam, nem számítottam erre. Láttam már férfit meztelenül korábban is, nevelőapám sosem volt szégyellős. Ennek ellenére ő sosem közeledett hozzám, a lányának tartott.

C7: Mikor eszméltél, a bénultságból?

J.: Azt vettem észre, hogy a fiú megfogja a kezemet, és a merev farkára nyomja. Azt mondta: "most pedig játsszunk olyat, hogy te visszaadod a simogatást, amit kaptál".Én nem tudtam, mit kellene csinálnom, ő mozgatta a kezemet. Közben folyamatosan instruált, hogy hogyan lenne neki jó. Majd amikor percekkel később még mindig csak lagymatagon fogtam, megfogta a fejemet, és odahúzta, hogy szopjam. Öklendezni kezdtem, undorítónak tartottam. Elkezdtem tiltakozni, hátrálni.

C7: Akkor már késő volt?

J.: Ő lefogott, és belelihegte a fülembe: "ha rendesen viselkedsz, nem mondom meg anyukádnak, hogy mekkora ribanc a kislánya, aki idegen férfiakkal megy el". Lehúzta a bugyimat, és bedugta az ujját, majd megpróbált belém hatolni. Én kiabálni kezdtem, de hasztalanul. A behatolás nem sikerült, nagyon szűk volt hüvelyem. Átkozódni kezdett, és maga kezdte el verni a farkát, miközben engem az ágyra nyomva tartott. Egy perc múlva a hasamat sárga ragacs öntötte el, amiről nem tudtam, hogy mi, azt hittem, pisi. Undorító szaga volt. Aztán fogott egy rongyot, és megtörölte a farkát, majd elengedett engem is. Letörölte a hasamat.

C7: Ezután elengedett a házból?

J.: Én nem tudtam, hogy most hogyan kellene reagálnom, ültem a ágyon bénán. Felvettem a bugyimat, a nadrágomat, és felálltam. A fiú közben kikapcsolta a videót, felhúzta a redőnyt. Azt mondta, hogy tudja, hogy ez kettőnk között fog maradni, mert nyilván nem szeretném, ha anyukám nagyon megverne. Márpedig - mondta - ha kiderül, hogy mit csináltam, nagyon meg fog.

C7: Ezzel meggyőzött?

J.: Hazarohantam, addigra otthon volt anyám is, az új pasijával. A pasi később elment, én pedig odamentem anyámhoz, és elmondtam neki mindent, már amennyire tudtam. Anyám nagyon dühös lett, és ordibálni kezdett velem, hogy "fantáziálok", és "beképzelek magamnak dolgokat".Meg hogy "biztos egy osztálytársamtól hallottam ilyen történeteket". Én ott letettem a nagyesküt, égre-földre esküdöztem zokogva, hogy minden, amit elmondtam, igaz.

C7: És nem hitt neked?

J.: Anyám erre közölte velem, hogy ha ezt folytatom, akkor nagyon meg fog verni, és bezavart a szobámba, hogy "gondolkodjak el a hazugságaimon". Akkor úgy láttam, hogy a fiúnak igaza volt, lám-lám, valóban majdnem megvert anyám. Többé nem forszíroztam a dolgot, de heteken át csak ültem a szobámban, és sírtam az életemen.

C7: Kértél segítséget mástól, szakembertől?

J.: Senki sem volt, akihez fordulhattam volna. Nyári szünet volt, tanárhoz nem tudtam menni. Csak anyám volt a közelben, a szomszédokkal nem voltunk olyan viszonyban, hogy bárkitől segítséget kérhettem volna. Anyám új pasija mindig nagyon lekezelően beszélt velem, meg sem próbálta titkolni, hogy nem bír. Nem bíztam benne.

C7: Elszigetelődtél.

J.: Utólag már úgy látom, későbbi események kapcsán, hogy akárkihez fordultam volna, senki sem segített volna. Az eset nagyon gyorsan rádöbbentett engem alapvető igazságokra a felnőttek világát illetően. Sok évvel később, amikor szexuálisan aktív lettem, elgondolkodtam azon, vajon milyen lesz az "első".Valamiért nem gondoltam arra, hogy technikailag én már nem vagyok szűz. Én vagyok a legjobban meglepődve, hogy az elejétől fogva teljesen normális, egészséges szexuális életem van. Ellenben lélekben nagyon tönkretett ez az eset, az emberekben való ösztönös bizalmam teljesen megsemmisült. Bárkit megismerek, bárki egy rossz szót szól hozzám vagy rám, ellenségnek könyvelem el. Folyamatosan dolgozom magamon, de a gyanú a véremmé lett. Pár éve anyám bevallotta, hogy valójában végig hitt nekem, de nem tett semmit, mert nem tudta, milyen lehetőségei vannak.

*

Judit elmondásából néhány feltételezés levonható az elkövető módszereit ismerve. Nem kell jó emberismerőnek lennie, hogy áldozatának magatartásából levonja a megfelelő következtetéseket. Elég csak annyira megnyerőnek lennie, hogy minimális bizalmat építsen ki, és csapdába csalja mit sem sejtő áldozatát. Ebben akaratlanul fedezi a túlterhelt, figyelmetlen és önállótlan családtag.

Judit továbbá kérdésünkre azt is megerősítette, hogy az eset komoly következményekkel járt életében.