A jelenlegi elméletek szerint a fiatal Napot egykor gázokból és porból álló korong vette körül. Ezek voltak a bolygók nyersanyagai; számtalan összeütközés révén a szemcsékből végül kialakultak a csillagunk körül keringő planéták. Ahogy nőtt a keletkező bolygók tömege, úgy rendeződött át a Nap körül keringő égitestek helyzete, a mai képet a nagytömegű bolygók gravitációs hatása alakította ki.

A Carnegie Tudományos Intézet szakértői kíváncsi voltak arra, hogyan helyezkedtek el az újszülött bolygók a korai Naprendszer, e célból 6000 számítógépes szimulációt futtattak le. 

"Tudjuk, hogy csak a mi galaxisunkban több ezer bolygórendszer van. A Naprendszerben a bolygók elhelyezkedése azonban szokatlan képet mutat, ezért modellekkel megpróbáltuk visszaforgatni az időt, és reprodukálni keletkezésük folyamatát" - írta az Icarus című tudományos folyóiratban Matt Clement, aki az eredményt bemutató publikáció egyik szerzője. "Olyan, mintha azt próbálnánk kideríteni, mi okozta az autóbalesetet - milyen gyorsan ment a kocsi, merre haladt, és így tovább" - tette hozzá.

A szimulációk alapján a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy az Uránusz és a Neptunusz mai helyzetét két tényező határozta meg: "A Naprendszer távoli részén található, kisebb égitestekből álló Kuiper-öv, valamint egy nagyobb jeges bolygó, ami idővel kilökődhetett a csillagközi térbe. Mindez azt mutatja, hogy bár a Naprendszer egy furcsa képződmény, régen teljesen átlagosan nézett ki" - magyarázta Clement. A most kidolgozott modellel a kutatók más bolygórendszerek keletkezését is vizsgálhatják. (Origo.hu)