Szeretném azt hinni, hogy még a vele együtt érzők is azért rebegnek most hálát Müller Cecília országos tisztifőorvosnak, mert végre fellélegezhetnek, hogy nem kell napról-napra végignézniük nagymamás szerepléseit a járvány leküzdését irányító operatív törzs napi sajtótájékoztatóin. De mert egészen biztos nem lehetek ebben, szeretném leszögezni:

Egyik-másik nyugati, illetve keleti televízió adásaiban azt láttam, hogy a járványügyi szervezetek képviselőinek szakszerűsége, megjelenése, kifejezőkészsége nem provinciális volt. Müller Cecília a kisszerűségével hatott, ami mindannyiunkra nézve nyugtalanító. Az pedig egyenesen aggasztó, hogy megítélésében is tetten érhető az ország szétszakadtsága.

Hívei a járványhelyzet végének június 18-ai bejelentése után már meg is szavazták neki „Az ország doktor nénije” címet. Ám ezzel épp azt igazolták, ami ellen én morgolódom. A szemben állók, velem együtt, a tisztifőorvos életrajzával is érvelnek: minden jel szerint, úgy lökdösték előre a különböző beosztásaiban, hogy mindig utólag szerezte meg hozzájuk a képesítést.

Ez persze nem zárja ki, hogy például körzeti orvosként ne kedvelhették volna a páciensei. Ám akárhogy is, a két feladat nagysága és jellege közötti különbséget, a hozzájuk szükséges képességek eltérő voltát azért csak be kellene kalkulálni! Még akkor is, ha érzékeljük, hogy a kormány, azaz Orbán Viktor szemszögéből – ami ugyebár legföljebb szavakban a teljes ország szemszöge – két okból is jó választás volt Müller Cecília:

Minthogy tökéletesen alkalmas a balek szerepére, minden további nélkül feláldozható lett volna, ha valami nagyon balul üt ki.

Arra használták bizonyos értelemben kedves esetlenségét, zavarba ejtő kijelentéseit, hogy eltereljék a figyelmet az érdemi tájékoztatás hiányáról, a háttérben folyó botrányos intézkedésekről.

Hogy ez a személyiségéből fakadó hatás mennyire bejött, talán azokat is meglepte, akik éppen a fenti célok jegyében hozták helyzetbe. Ráadásul a magát jóságosnak mutató, és a keresztényi elkötelezettségét hangsúlyosan felvállaló hölgy minden gátlás nélkül beszállt a Karácsony Gergely budapesti főpolgármester elleni kormánypárti-kormányzati hecckampányba. Ez ugyebár, azokban a körökben, igencsak felértékelte a személyét. Viszont azoknak, akik minderről nem akarnak tudomást venni, mert nagyon hisznek abban, hogy ami Orbán Viktortól ered, az csak jó lehet, szintén két dolgot jegyeznék meg:

Remélem, nincs olyan hozzátartozójuk, akit súlyos betegséggel egyik óráról a másikra kiraktak a kórházból, illetve ők maguk nem rohangálnak még most is egyik orvostól a másikig azért, hogy kivizsgálják egyre súlyosbodó panaszaikat! Tudatában volt-e ennek Müller Cecília vagy sem, de mindent egybe vetve bohókás megjelenésével, kiszólásaival, amin aztán a sajtó, meg az internet népe naponta rágódhatott, ezt is fedezte. (De ugyanide sorolható a "Szeretjük Müller Cecília Tisztifőorvos Asszonyt" csoport is. - a szerk.)

Forrás: ‎Szeretjük Müller Cecília Tisztifőorvos Asszonyt Facebook csoport

Minthogy az őt támogató, csak a Fidesz- és a KDNP-tagoknak készült Facebook-oldalról, néhány megosztás révén, én is értesültem arról, hogy többen már-már szentté avatják Müller Cecíliát – mert kora ellenére, hatalmas fizikai és lelki megterheléssel járó tevékenységet végzett –, nekik írom: baj van annak értékrendjével, aki áldozatnak állít be olyan munkát, amiért busásan megfizetnek valakit, s amit az érintett egyébként önként végez.

Ezt a véleményemet akkor is fenntartom, ha a Mandiner.hu szerzője az enyémmel szögesen ellentétes következtetésekre jutott. Ennek jegyében nyilvánvalóan magas állami kitüntetésre számíthat a hölgy. Ám legyen! Hadd vigye és nézegesse! S már csak azért se lássuk többé, mert akkor nem csak az országos piedesztálra emelt, vagyis mindannyiunkat megjelenítő, kisszerű szereplőtől köszönhettünk el most, hanem a járványtól is búcsút mondhattunk. Egyben azonban egyetértek az újságíróval: Müller Cecília valóban önmagát adta. De ha már ez is érdem, ugyan hol is tartunk? #

bekialtas.blog.hu