h i r d e t é s

Elemi matek Rétvári Bencének OECD jelentésének értelmezéséhez

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam
a- a+

Elemi matek Rétvári Bencének OECD jelentésének értelmezéséhez

2020. szeptember 28. - 08:34

Amikor az oktatásról van szó, különösen nehéz helyzetben van a mindenkori magyar kormány. Egyfelől azért, mert a rendszer – ami már többször is megbukott – valamikor a 17. században alakult ki és hiába ékesítik 21. századinak mondott klisékkel, folyton szét akar esni.

Másfelől – és csak részben elszakadva előbbitől – az avítt módszer a legkevésbé sem találkozik sem a felnevelni vágyott munkavállalók, sem az őket alkalmazásukba venni kívánók igényeivel. Ennek okai természetesen az általánosan rossz pedagógiai módszerek, és az azokat még inkább kiherélő kerettanterv mellett a gyatra finanszírozásban keresendők.

Az OECD államai közül Magyarországon nőttek az egyik legnagyobb mértékben az oktatási kiadások – közölte Rétvári Bence, a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke – közölte az MTI.

Rétvári Bence felidézte, hogy ebben a hónapban jelent meg az OECD éves oktatási jelentése, az „Education at a Glance” 2020-as kiadványa, mely ezen országok oktatási adatait mutatja be.

Az elemzés kitér a költségvetési oktatási kiadások alakulására is, amelyek 2012 és 2017 között az OECD országaiban átlagosan évi 1,3 százalékkal nőttek. Magyarországon ez az arány az OECD átlag több mint háromszorosa, azaz 4 százalék volt – mutatott rá a KDNP alelnöke.

A bővülésben jelentős szerepe volt az ebben az időszakban zajló 50 százalékos pedagógus béremeléseknek és a több mint 900 helyszínen zajló iskolai fejlesztéseknek – mondta.

Ez ebben a formában már elsőre sem tűnik hihetőnek a botrányos PISA-eredmények, az elégtelen felkészítés tükrében.

A gyerek panaszkodik, mert egészségtelenül nehéz táskát kell hurcolnia az iskolába, amiben természetesen a testnevelésruhának is ott kell büdösödnie, hiszen mi „sportnemzet vagyunk”, nehogy már hagyjuk a kölyköket egy napot is lazsálni. A logika végül is megáll valahol. A hátizsákot talán elbírja majd.

Azonban szép dolog százalékokkal dobálózni. Az oktatási költségvetés növekedése impozánsnak tűnhet. A 4 százalékos növekedés valóban meggyőző különbség az 1,3 százalékos átlagértékhez. Az egyetlen bibi, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. Mert – bár ezt ügyesen kikerülte Rétvári – közel sem ugyanannak az értéknek 4, illetve 1,3 százalékáról van szó.

Aki kicsit is beleolvasott a jelentésbe, még elemi angol nélkül is világosan láthatta, hogy a magyar oktatás minden az OECD által felállított lista végén kullog.

Rögtön az első grafikon a 2017-es, az oktatásra fordított összes állami kiadást szemlélteti százalékában. Ez alapján a lista negyedik legrosszabb helyét foglaljuk el.

Hogy Rétvári milyen adatokból vezette le az éves átlag növekményt, rejtély, hiszen ehhez a korábbi adatokat is össze kéne hasonlítani. Erre azonban most nincs szükség.

Sokkal inkább az az érdekes, hogy a 2012 és 2017 között lezajlott évi 4 százalékos emelkedés hátulról negyedik helyre volt elég.

Egyszerűbben, ha 2012 100 bikkmakkot költöttünk oktatásra, ezen a bázison számítva

  • 2013-ban 104,
  • 2014-ben 108,
  • 2015-ben 112,
  • 2016-ban 116,
  • 2017-ben pedig 120 bikkmakk jutott oktatásra.

Míg az OECD átlag 2012-ben már meghaladta a 150 bikkmakkot, de az egyszerűség kedvéért számoljunk csak ezzel az értékkel, azt látjuk:

  • 2013-ban 151,95,
  • 2014-ben 153,9
  • 2015-ben 155,85
  • 2016-ban 157,8
  • 2017-ben 159,75 bikkmakkot költöttek átlagban az OECD országok oktatásra.

Tekintve, hogy a chilei oktatásra szánt költségvetés erősen közelíti az átlag kétszeresét, a magyar oktatás teljesítménye minden növekmény dacára hatalmas bukta.