A veszélyhelyzet iszonyú gyakorlatiassá teszi az embert. Tehát kedves fideszesek: nekem most adottságként el kell fogadnom, hogy olyanok vagytok, amilyenek. Mindent megteszek hát, amit a vírus elleni küzdelemben meg kell tennem, és ehhez együttműködöm veletek, számíthattok rám.

Akkor is, ha most is csak arról hadováltok, hogy csak ti vagytok a nemzet, mindenki más hülye és minimum hazaáruló. Akkor is, ha a vezéreteknek a 133 gombnyomogató tányérnyalója számít az ország „legbátrabb embereinek”, és nem a járványveszély frontvonalában küzdő orvosok, ápolók. Akkor is, ha szerintetek én a „vírusnak szurkolok”. Holott az ellenzék tíz év alatt éppen milliószor követelte, hogy ne stadionokra, papokra meg focistákra szórjátok a pénzünket, hanem kórházakra meg oktatásra költsétek. 

Akkor is együttműködöm veletek, ha a vezéretek a helyzettel gátlástalanul visszaélve benyújtatott egy totális teljhatalmat biztosító, Hitlerére és Mussoliniéra hajazó felhatalmazási törvényt. Pontosan tudta, hogy az ellenzék kénytelen lesz elutasítani, ő pedig elmondhatja: lám, nemcsak migráns-, hanem vírussimogatók is, hiszen tudatosan akadályozzák a védekezést! Ráadásul az országnak egy rezzenés nélkül tűrnie kell ezt a megaláztatást, nem mehet ki az utcára tiltakozni, mivel járványhelyzetben bármilyen tüntetés több áldozattal járhat, mint a legvéresebb forradalom. 

Pláne, hogy tökfelesleges mártírium lenne. A valóságban ugyanis semmi szükség külön felhatalmazási törvényre. Hála ugyanis a pongyolán összefércelt fideszes Alaptörvénynek, valójában már március 11., a veszélyhelyzet kihirdetése óta Orbánnak Magyarországon korlátlan hatalma van: a veszélyhelyzetről szóló passzusba nem került bele a 15 napos időkorlát, az csak a veszélyhelyzet idején meghozott rendeletekre vonatkozik, ám magára a veszélyhelyzetre nem. Ha pedig a rendeletek hatálya letelik, a kormány egyszerűen egy új rendelettel életbe léptetheti azokat.

De a tények annak mit sem számítanak, aki tíz évnyi kétharmados kormányzás után egy járvány kellős közepén is csak azzal van elfoglalva, hogy a még meg sem történt katasztrófa felelősségét valaki másra próbálja rákenni. Az én felelősségem az, hogy most, vész idején mindezek ellenére együttműködjem veletek. Igaz, a válságot marhára nem ti fogjátok megoldani, itt most az orvosok, ápolók, rendőrök a tanárok önfeláldozó munkáján múlik minden. Én meg ülök a fenekemen a négy fal között, és betartok minden szabályt. 

Egy kivétellel: fütyülök rá, hogy hány év börtönnel fenyegetőztök, ha valami olyat írok, ami nektek nem tetszik. A járványellenes küzdelemben a tájékoztatás létfontosságú, pláne egy olyan országban, ahol a legnagyobb rémhírterjesztők egyike maga közmédia, s ahol a politikai vezetés sajtócsicskái heteken át bagatellizálták a járványveszélyt. Legfeljebb majd osztozunk a cellán a Magyar Orvosi Kamara vezetőségével. Őket már korábban politikai ellenségnek meg rémhírterjesztőknek nyilvánítottátok, amiért szóvá tették, hogy nincs elég védőeszközük a kórházi dolgozóknak.

Szerző: Batka Zoltán / nepszava.hu