Hálát adok az évtizedes csavargásnak,
Hajléktalanságnak, sehova tartozásnak.
Bejártam a világot sok embert láttam,
Kik különböztek, színben, vallásban.
Mind azt hitte csak az övé a jó,
Az összes többi meg alávaló.

Hazajövet ugyanazt látom,
Mire rámutatott barangolásom.
Elitünk kocsmákban termelődik,
Az értelem e szinten perzselődik.
Hit, haza, család, hangzik folyvást,
Amit átsző az egymás káromlás.

Ide tartozzam vagy oda? 
Egyik eb, másik kutyavacsora.
Cigány vagyok, ha ott szeretnek,
Zsidó, ha keblükre ölelnek.
Sváb, ha halottunk felett zokognak,
Román, ha nem bozgoroznak.

Néger, ha átérzem kínjukat,
Arab, ha átlátom csínjukat. 
Miért kell nekem ezt mind gyűlölnöm,
Az ellenségeskedésben bűzölnöm?
Gyűlöletben törnek szét családok,
Mennek tönkre örök barátságok.

Hagyjatok magamra a nincstelenségben,
Jobb ez, mint élni szeretetlenségben.
Elvenni tőlem már semmit nem tudtok,
Ami nálam van, az nektek felfoghatatlan titok.
Szarok én többet ez, vagy az lenni,
Lélek vagyok, ki Istenéhez akar menni.

Mihálffy Balázs (Sheikh Abdel Rahman)