Egy ideje lehetett látni, a kormányzati propaganda nehezen küzd meg azzal a feladattal, hogy a Nyugat által becsapott és megtámadott Oroszország Moszkva által sugallt képét valahogy összhangba hozza Magyarország több évtizedes szovjet megszállásával és az ’56-os katonai intervencióval. Zavaró lehet ugyanis állam- és házelnöki szinten agresszornak bélyegezni Oroszországot, majd ugyanazzal a lendülettel napi szinten elismételni a publikumnak a Kreml háborús propagandájának legképtelenebb állításait.

Néhány éves rövidzárlat után a moszkvai hivatalos ideológia ugyanis ma ugyanazt állítja a magyar ’56-ról, amit Ukrajnáról: az orosz hadosztályok a Nyugat által bujtogatott nácik felkutatására és semlegesítésére, kimondottan jobbító szándékkal érkeztek az országba. Éppenséggel nem lett volna nehéz találni valakit, aki behívja az orosz hadsereget, csakhogy 2022-re már az összes számba jöhető ukrán politikus visszatért moszkvai állomáshelyére. 

A fenyegető kognitív disszonanciát félretolva ekkor lép színre a politikai marketing bűvésze. Ő az, aki egyetlen pillantással átlátja a tábla mind a hatvannégy (vármegye) mezőjét, s míg a többiek tanácstalanul néznek maguk elé, ő már az ötödik lépésnél tart. A megoldás pofonegyszerű, itt volt az orrunk előtt, csak nem vettük észre. 

Hiszen nem is a szovjet hadsereg segítette hatalomba ’47-ben a népszerűségi listákon kissé lemaradó Rákosi Mátyást: Tolbuhin és Malinovszkij ukrán hadosztályai szállták meg Magyarországot, dokumentumok százai tanúskodnak erről a történelmi tényről. Később még az is kiderülhet, hogy nem szovjet tankok, hanem ukrán katonák lőtték rommá az Üllői úti klinikákat, az orosz elnök akkori főnöke pedig nem letartóztatta, hanem védőőrizetbe vette a forradalom miniszterelnökét, nehogy amerikai és brit megbízói számonkérjék rajta kárba veszett befektetésüket.

Mesterkurzusokon fogják tanítani: valahogy így kell egy nyilvánvaló agresszió elszenvedőjét tettesként beállítani. Az örökérvényű verssorokat kissé kifordítva bátran mondhatjuk: nem elég hazudni, uszítani is kell. Mindenesetre harcos üdvözletünket küldjük az ötlet - érthető okokból háttérben maradó – kiagyalójának. Ha valamikor álláskeresésre adja a fejét, ezt a gyöngyszemet feltétlenül tüntesse fel a referenciamunkái között. A telefonok csörögni fognak: legyen bármekkora a munkanélküliség, a jó szakemberre mindig szükség lesz.