Célom annak érzékeltetése, hogy a sztereotípiák hatására egy olyan jelenség kap méltánytalanul kevés társadalmi támogatást, amely nem csupán izoláltan fordul elő, hanem lényegesen többeket érint - némán, magányosan- mint azt legtöbben elképzelni tudják.

Bántalmazás az, amikor az egyik fél teljes kontrollt és hatalmat gyakorol a másik felett. Ez a kontroll megnyilvánulhat mentális, lelki, de akár fizikai szinten is.

A testesebb nők a zsánerem, így a feleségem is az. 5 éve jártunk, amikor összeházasodtunk, és ezalatt egy türelmes, gyengéd nőt ismertem meg benne. Az utóbbi néhány hónapban minden megváltozott! Amikor ideges lesz vagy nem tetszik neki, amit mondok, akkor nekem jön.

Üt és rúg, ahol ér. Én egy vékonyabb testalkatú férfi vagyok, úgyhogy gyakorlatilag esélyem sincs ellene, de nem is tudnék egy nőt megütni. Mit tehetek? Szeretem őt és nem akarom elhagyni, de ezt már nem bírom tovább. András (44)

Ver a feleségem és teljesen kiszolgáltatottnak érzem magam. Pár hete kezdődött, amikor megnéztem egy nőt az utcán, majd otthon szóvá tette és ököllel jött nekem. Azóta folyamatossá vált a bántalmazás. Üt, rúg, mar, de volt, hogy belém is harapott. Nem tudom, hogy mit tegyek. Péter (35).

Önkéntelenül nőkre gondolunk elsősorban, ha házasságon belüli erőszakról van szó, hiszen az esetek nagy többségében valóban az ő sérelmükre történik erőszak egy párkapcsolatban. A férfiak helyzete ugyanakkor meglehetősen speciális, mert vélhetően jóval több a bántalmazott eset, mint ami napvilágra kerül, mivel sajátos tagadás és szégyen övezi a férfiak elleni bántalmazást.

Ma Magyarországon nem létezik olyan szervezet, amely kifejezetten bántalmazott férfiak számára nyújtana segítséget.

Laikus körökben az a magyarázat, hogy az erőszak áldozatai között annyival több a nő, hogy fontosabb, hogy nekik legyen elérhető segítség. A statisztikák valóban alátámasztják a bántalmazott nők számára kiépített széleskörű intézményrendszer fontosságát, ugyanakkor szükség lenne rá, hogy a férfiak is megkapják a megfelelő támogatást.  

Tovább nehezíti a helyzetet a sajátos kettős mérce a házasságon belüli erőszak megítélésénél: míg az emberek jó része semmilyen körülmények között nem tartja elfogadhatónak, ha egy férfi megüt egy nőt, addig fordítva egyáltalán nem ilyen szigorú a bírálat.

Ez mutatkozik meg a hatóságok reakciójában is. Nem egyedi az eset, hogy egy férfi panaszt tesz a rendőrségen, és ahelyett, hogy bizalmat és támogatást kapna nevetség tárgyává teszik, vagy rosszabb, magát találja a vádlott székében. Általános mentalitás ugyanis, ha házasságon belüli erőszakról van szó, hogy csakis a férfi lehet az erőszaktevő. Ennek oka a férfiak általános megítélése a társadalomban: a férfi erős. A férfi nem sír. A férfi meg tudja védeni magát. Képzeljük el, hogy ilyen általános vélekedés közepette miként áll egy férfi az ismerősei elé azzal, hogy felesége fizikailag bántalmazza őt.

Az Egyesült Államokban 1973 óta folyamatosan nő a bántalmazó nők aránya. Egy 2003-as kutatásban a férfiak 15%-a számol be feleségük által elkövetett erőszakról. Egy 2011-es magyarországi adat szerint a párkapcsolaton belüli erőszakot elszenvedők nemek szerinti megoszlása 90-10%. Vagyis a férfiak 10%-a vállalja nyíltan, hogy feleségük veri őket a négy fal között, de nem tudhatjuk,  hogy hányan vannak, akik a szégyenérzet miatt maguk próbálnak megküzdeni a helyzettel, és nem kérnek segítséget.

Ahhoz, hogy megértsük mi okoz ilyen mértékű szégyent, nem kell tanulmányokat olvasnunk, elegendő egy-egy fórumra ellátogatni, ahol bántalmazott férfiak vallanak színt és kérnek segítséget, majd a következő sorokkal szembesülnek:

„Azért, mert valaki kövér, nem jelenti, hogy erős, főleg nem egy nőnél. Egyébként meg tuti, hogy kamu ez az egész.”

„Gyúrd ki magad, aztán verd le, mint vak a poharat. Megérdemli”.

„Milyen férfi vagy te, hogy ezt eltűröd? Ha ennyire nyúlbéla vagy, akkor meg is érdemled! De szerintem kamu a kérdés, mert nem lehet valaki ennyire lúzer!”

A megjegyzéseket olvasva hamar világossá válik egy kívülállónak is, hogy miért dönt úgy egy férfi, hogy inkább némán tűr.

A második megjegyzés külön jelenséget tár fel. Gondoljuk csak el, mi történik, ha valakit folyamatosan megaláznak, gyötörnek, terrorizálnak. El tudjuk képzelni, hogy micsoda feszültség dúl egy ilyen emberben? El tudjuk képzelni, hogy egy ilyen embernek soha ne jutna eszébe, hogy megvédje magát és visszaüssön? A férfiak jó része szerencsére mégsem teszi meg.

Forrás: 7koznapiblog.hu

• Nem teszi meg, mert mélyen a szöveteibe van ivódva, hogy nem üt meg egy nőt.
• Nem teszi meg, mert szereti azt az embert, akinek valaha köze sem volt ahhoz a személyhez, akivel ma megosztja otthonát.
• Nem teszi meg, mert retteg, hogy elveszítheti gyermekeit.
• Nem teszi meg, mert pontosan tudja, hogy abban a pillanatban célponttá válna, mint agresszor.

És ott áll megfeszített testtel, kiélezett idegrendszerrel, egyedül és tehetetlenül.

Hogy jut el odáig egy nő, hogy bántalmazza a férjét?

A kutatások azt mutatják, hogy a férfiak bántalmazása sok esetben a szocializáció során tanult viselkedés, vagyis nem ritka, hogy családon belül van hasonló kapcsolati minta. Jellemző a bántalmazó feleségekre a pszichés instabilitás. A kutatásokból az is kiderül, hogy akiket gyerekkorukban bántalmaztak, nemtől függetlenül nagyobb eséllyel válnak áldozattá későbbi partnerkapcsolatukban, de azok között, akiket az anya bántalmazott nagyobb eséllyel lesz bántalmazó is, legyen szó férfiról vagy nőről.

Téves gondolat, hogy a férj bántalmazását minden esetben komoly párkapcsolati törés okozza. Lássuk bántalmazó nők vallomásait:

Egész nap egyedül vagyok a gyerekekkel és estére az idegeimre mennek, így amikor hazajön a férjem munkából és ingerült leszek, megütöm őt.

Valószínűleg semmi okom nem volt, hogy haragudjak rá... Egyszerűen üres volt az életem. Feküdtünk az ágyban, próbáltam felébreszteni, de csak nem reagált. Egyébként is nagyon rossz szerető volt. Elfogyott a türelmem, ordibáltam és ütlegelni kezdtem, hogy felrázzam kicsit.

Forrás: 7koznapiblog.hu

Honnan tudhatjuk férfiként, hogy bántalmazó kapcsolatban élünk:

• Teljes kontoll: a bántalmazó feleség kontrolláló. Megmondja, hogy kivel mozdulhatsz ki és mikor, mire költheted a pénzed, mit vegyél fel, és mikor találkozhatsz a barátaiddal vagy családoddal. Céljait egyrészt szavak útján éri el, de ugyanilyen megsemmisítő tud lenni a csend, a passzív agresszió.
• A gyerek mint aduász: bántalmazó kapcsolatokban gyakran képezi zsarolás tárgyát a gyerek, és sok férfi tart attól, hogy gyermekét ellene hangolják vagy megvonják a vele való kapcsolattartást.
• Erőszak: igen, nők is gyakorolhatnak fizikai erőszakot férjük felett. Ha feleségünk megüt, megrúg vagy bármilyen módon bántalmaz fizikailag, akkor biztosak lehetünk abban, hogy áldozatok vagyunk párkapcsolatunkban.
• Beteges féltékenység és izoláció: a bántalmazott férjnek szép lassan minden kapcsolata megszűnik a külvilággal. Kezdetben csak egy-egy nő áll a féltékenység célpontjában, majd szép lassan tiltólistára kerülnek a baráti vacsorák és a munkahelyi csapaépítők is. Minden olyan lehetőség, amely növelhetné a férj önbecsülését, kikerül az élettérből.
• Mások hibáztatása: a bántalmazó feleség mindenért másokat okol. Az egész világ romlott és rossz. Mindig megtalálja a módot, hogy férjét hibáztassa és időről-időre megalázza. Árulkodó jel lehet, ha a feleség soha semmiért nem kér bocsánatot.
• A szex, mint csereeszköz: ha jó leszel, akkor este lesz szex! A bántalmazó feleség mindent megtesz, hogy férje alsóbbrendűnek érezze magát. Elhiteti a másikkal, hogy nem szerethető és kívánatos, egészen addig, míg a férj a végén valóban úgy érzi, hogy vele van a baj.
• Ésszerűtlen elvárások: bármit tesz a férj, sosem elég jó. Soha nem tud megfelelni felesége elvárásainak. Amikor teljesen kifulladva épp elérné felesége mércéjét, az mindig picit feljebb tolja a lécet. És persze mindenért a férjét hibáztatja.
• Érzelmi zsarolás: gyakori az ilyen kapcsolatokban az elhagyással, öngyilkossággal való fenyegetés, ami jól beláthatóan azonnal megnyomja az áldozatban a felelősség és bűntudat „gombot”.
• Ösztönös félelmeket ébreszt: előfordul, hogy férjként úgy érzed, veszélyben van az életed? Ha élettársad olyan módon aláz meg és manipulál, hogy az testi épségedet veszélyezteti, akkor bizonyos, hogy bántalmazó kapcsolatban élsz.
• Nem viseli a kritikát: a férj nem fogalmazhat meg semmilyen kritikát, nem adhat semmilyen tanácsot, mert feleségével olyan az élet, mint egy időzített bomba. A legkisebb ellenállásra robban, és az együttlét pokollá változik.

Nem mindegyik jel megjelenése jelenti rögtön, hogy valaki bántalmazó kapcsolatban él, de az biztos, hogy egy-egy esemény jelezheti, hogy a kapcsolatnak vannak területei, amelyeken közösen dolgozni kell.  

Forrás: 7koznapiblog.hu

„De miért nem száll ki a kapcsolatból?”

• „meg akarom védeni a gyerekeimet”: sok férfi tart attól, hogy, ha elhagyja a terepet, akkor a felesége az iránta érzett feszültséget a gyerekeken vezeti le, illetve, hogy el lesz tiltva a gyerekektől.
• Szégyen: gyakori a bántalmazott férfiak között a szégyen amiatt, hogy egy nő megütötte, illetve nehéz megküzdeniük azzal az érzéssel, hogy úgy érzik, családfőként és védelmezőként kudarcot vallottak.
• Önbecsülés: a hosszú távú megaláztatás a nőkhöz hasonlóan a férfiak önbecsülését is lerombolja, és emiatt sokan érzik úgy, hogy megérdemlik azt a kapcsolatot, amelyben élnek.
• Erőforrás és támogatás hiánya: a férfiaknak már a szűk baráti körben is nehéz felvállalni helyzetüket, mert ott is sokszor cinikus reakciókkal szembesülnek, amelyet tovább nehezít, hogy a hatóságok is lekicsinyelik a férfiak által elszenvedett erőszakot arra hivatkozva, hogy egy férfi meg tudja védeni magát.
• Tagadás: a nőkhöz hasonlóan a bántalmazott férfiak is hajlamosak jó darabig elbagatellizálni a kapcsolatukban megjelenő erőszakot. A struccpolitika ugyanakkor csak fenntartja és legalizálja a másik erőszakos hozzáállását.
• Remény: egy átlagos kapcsolatban is nehéz elszakadni attól a képtől, hogy valaha szerettük azt az embert, akivel szenvedéssé váltak a mindennapok. Nincs ez másképp egy bántalmazott kapcsolatban sem, ahol az áldozat kapaszkodik a másik ígéreteibe miszerint megváltozik, és nem fordul többet elő erőszak.

Hogyan kezeljünk egy bántalmazó partnert:

• Térj ki: legyünk tisztába azzal, hogy mik a főbb kiváltó események, és próbáljunk meg kitérni a bántalmazás elől. Ha nem tehetjük meg, mert féltjük a gyerekeinket, akkor bármilyen nehéz is, kérjünk segítséget, értesítsük a rendőrséget.
• Ne üss vissza: a bántalmazó fél, legyen szó férfiről vagy nőről, gyakran él a provokáció eszközével és teremt olyan helyzeteket, amelyből erővel lehet kiszállni. A férfiak nehézsége abban áll, hogy bármi is történt előtte, egyszeri megtorlás is jó eséllyel az ő meghurcolásához vezet.
• Szerezz bizonyítékot: jelentsd az erőszakot a rendőrségnek és szerezd be az összes rendőrségi jegyzőkönyvet. Dokumentáld az eseteket dátummal és az esetleges szemtanúk nevével. Készíts fényképet a fizikai bántalmazás látható jeleiről és szerezz látleletet. Egy „normális” kapcsolatban élőnek ezek teljesen idegen tanácsok, de sajnos egy bántalmazott házastársnak szüksége lehet konkrét bizonyítékokra, ha kenyértörésre kerül sor.

Kapcsolatot megmentő változás akkor állhat be, ha a bántalmazó fél teljes felelősséget vállal viselkedéséért és professzionális segítséget kér. Ezért is fontos, hogy első lépésként mindent megtegyünk, hogy partnerünket a belátás irányába tereljük, rávilágítsunk viselkedése elfogadhatatlanságára.

Ugyanakkor, ha azt érezzük, hogy falakba ütközünk és minden felvetésnek a vége az, hogy megérdemeljük, ami velünk történik, akkor sajnos egy idő után lépni kell.

A legfontosabb üzenet, amit egy bántalmazott embernek, egy bántalmazott férfinak meg kell értenie, hogy nem tehet róla, nem szolgált rá, nem érdemli meg, ami vele történik!

Senkinek sem kell elviselnie, hogy életét és személyiségét szétrombolja egy másik ember.

Az önbecsülésnek nincs neme.

7koznapiblog.hu