- eg -

Igaza lehet a magyar miniszterelnöknek, amikor azt állítja, hogy a Nyugat beavatkozása nélkül már vége lenne az orosz-ukrán háborúnak.

Első látásra is nyilvánvaló a Nap felelőssége a rezsicsökkentés augusztustól esedékes megnyirbálásában. Ész nélkül világít, az idő legalább felében teljesen feleslegesen, s ha alaposabban utánanéznénk, az is kiderülne, hogy a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata sincs kifüggesztve az előcsarnokban, vélhetően a magas hőmérséklet miatt. A díszes asztalnak sem látják nyomát a teleszkópok, pedig milyen jól mutatna a napfoltokkal a háttérben.

A hatalom, amely 2006 óta teljes propagandáját a politikai ellenfél csalárdságára építette, most a hazugságok olyan hálójába gabalyodott, amiből jól aligha fog tudni kijönni.

Ha a zászlóerdőt néhány sarló-kalapácsossal is színesítik, az avatatlan szemlélő akár a Magyar Szocialista Munkáspárt egy nyolcvanas évekbeli rendezvényén érezhette volna magát a vasárnap tartott Fidesz-kongresszuson.

Amikor az előválasztás habja majd eloszlik, a kérdés erre az egyszerű alternatívára egyszerűsödik le. 

Határtalan az öröm a szuverenista táborban: húsz év után megsemmisítő vereséget szenvedtek 

Főrendjeink egymást túllicitálva újítják meg hűségesküjüket a nemzet örökös miniszterelnökének. Mi tagadás, az utóbbi időkben rá is fér ez a kormányfőre, aki immár évtizedes regnálása során talán most először hátrálni kényszerül. Márpedig, amint azt magától az érintettől tudjuk, a haza nem lehet defenzívában. A tekintélyuralmi állam definícióját azóta sem adta meg senki ennyire frappánsan. 

A Népszavának adott nyilatkozatában Vidnyánszky Attila a képzés sokszínűségét hiányolta a Színművészetin, amely az köztudomásúlag az adófizetők pénzéből működik, átlendülve azon a tényen, hogy a vezetése alatt álló szervezetek – felsorolásuktól most terjedelmi okokból eltekintenénk – szintén a költségvetésből élnek, beleértve saját színházát is. 

A létező szocializmus világában a közvélemény úgy tartotta, hogy a szakszervezet a három legfeleslegesebb dolog egyike e világon. Azt azonban még a szakszervezetek legelszántabb ellenfelei is elismerték, hogy üdülőikben sokszázezer egyszerű ember tölthetett el nyaranta két hetet a Balatonnál. S mind ehhez még csak tanácsköztársaság sem kellett.

Kedves Zoltán,