Ma tehetségtelenebb színészek produkcióinak is bedőlnek, mint az ólajtó.

Olvasom Balázs Péter kiváló cikkét a Hírklikkben: "ha a pénz múlik rajta, akkor Orbán engedni fog a vitában."

Hát, kérem! Nem fog engedni! Sosem engedett semmiben, legföljebb visszavonult egy időre! Aztán, megfelelő környülállások esetén újra elővette, vagy megkerülte. Egyébként is: a jogállami kritériumoknak engedve uralma lényegét kellene felszámolnia! Erre ugye nem számítunk? Balázs kiváló külügyminiszter volt, képzett diplomata, talpig úriember. Akár Chamberlain. Akit Hitler (sok más ok mellett, például a Nagy Háborúban elszenvedett iszonyatos vérveszteség nem múló emléke miatt) azért tudott megvezetni, mert a derék brit még sosem találkozottefféle szerződéseket „papírrongynak” tekintő politikai manőverekkel. Fel sem merült benne, hogy valaki ilyesmit enged meg magának. A politikában még nem találkozott a „felkapaszkodott” kategóriájával.

Balázsnak viszont – és mindenki másnak, akinek még szikrányi kétsége van az iránt, hogy Orbánt csak erővel lehet megfékezni/félreállítani – már kell, hogy legyenek történelmi tapasztalatai a diktatúra működéséről, a diktátor lélektanáról és módszereiről.

Mert hát, ugye: először jött a Rajna-vidék militarizálása, aztán a Reichswehr újrafegyverzése, a flottaegyezmény felmondása, a kilépés a Népszövetségből, az Anschluss, a müncheni egyezmény felrúgása, Csehszlovákia, Lengyelország. Amiket meg otthon művelt! Egy reményt vesztett, éhező, kiáltástalan helyzetben lévő országban, ügyes propagandával. Tudjuk.

De emlékszünk?

Csalásokkal, erőszakkal, Kruppék pénzével választást nyert, aztán leszámolt az ellenzékkel, megszerezte az államhatalmi, közigazgatási szervezet, az igazságszolgáltatás fölötti uralmat, a teljes médiát.

Szóltak a harsonák: Kampf für Siegen! Mindenki ellen. Aztán jöttek a mitfahrerek, von Papen és a többiek. Mindenki, akire már nem volt szüksége. A kisebbségek, elsősorban a zsidók. Az utóbbi (a zsidók) egyelőre Orbánnál kimarad. De a menetrend, a metodika ugyanaz. (Mellesleg Orbán nem egy háborút vesztett, éhínség által sújtott országot vett át!
Már 1998-től felismerhető volt mindaz, amivel 2002 és főként 2010 után megörvendeztetett minket. Hogy egy másik remek film, a lengyel Vabank szlogenné vált kiszólását idézzem: figyelni kellett volna!)

Mert ahányszor Orbánra hangosabban rászólnak Brüsszelben, másnap provokatíve bezabál valamit. Így volt ez a CEU, az egyetemek, az MTA, mostanában az Index, az SZFE letarolásával, a kúriai főbíró botrányos kinevezésével. Nem sorolom.

Az Unió pont azt játssza Orbánnal, mint amit a Népszövetség művelt Hitlerrel.

Időnként egy kis dádá! De, óvattal! Ahányszor Manfred Weber, az egykori cimbora rászól Orbánra, másnap elsikálnak valamit, és kap egy rakás pénzt.

Mert a német gazdasági érdek erősebb, mint a kisebb uniós tagállamok elvi szempontjai. Macronról pedig, akiben sokan bíztak, hogy most aztán, elég hamar kiderült, hogy nem véletlenül jött a semmiből. Egy senki.
Franciaországot egyébként sosem érdekelte Magyarország. Ha néha mégis, arra ráfizettünk.

Lehet keseregni azon, hogy Merkel elfelejtette, milyen rendszerben nőtt föl. Elfelejtette a határnyitást is. A guruló eurók zaja nagyobb. Márpedig Orbán gurítja a német autóiparnak. A mi vérünkön: olcsó bérekkel, hatalmas adókedvezményekkel finanszírozzuk az Audi, a Mercedes és a többi mamut nyereségét. Politikában nincs barátság, nincs hála.

Csak a csupasz érdek.

Egyszóval ideje végre fölébredni! Az Uniót nem érdekli Magyarország.

Legalábbis nem annyira, hogy bármi érdemi lépést tegyen! Idősebbeknek: a britek se jöttek 44-45-ben (bár Churchill szeretett volna), az amerikaiak se 56-ban. Nem is fognak, soha! Nem rájuk kell várni! Magunknak kell intéznünk! És sajnos ki kell ábrándítanom Balázs Pétert: a pénz nem fog múlni rajta! Továbbra sem.

Hölgyeim! Nem akartam a szebbik és sok tekintetben okosabb nemet megsérteni az írás címével! Egyszerűen ez volt a film magyar címe. És ott hölgyeket vettek palira. Fájdalmasan, de nem olyan tragikusan, mint ahogy azt mostanság, Brüsszelből és Budapestről, kilencmillió honfitársunkkal teszik. Ellenzéki és kormánypárti zavazókkal
egyaránt.