A Nature tudományos folyóiratban közzétett tanulmányból megtudhattuk, hogy a korábbi, gravitációs hullámokról készült felvételekből származó, leginkább harangjátékhoz hasonlítható egytónusú hangok fokozatos elhalkulófélben vannak.

A csillagászok rájöttek, hogy ha ezeket a hullámokat a fekete lyuk finomabb felső végei helyett az egyenlítőnél hallgatják, akkor ciripelő zajokat lehet észrevenni, amelyek egyúttal az objektum alakjára és viselkedésére is utalhatnak.

Amikor két eltérő nagyságú fekete lyuk egyesül, mindig egy gesztenye formájú göröngyös alakzat keletkezik, majd később szépen lassan kisimulnak a szélei. Miközben az objektum forog, a csipogó hangok által következtetni lehet arra, éppen milyen alakot öltött a sötét kozmikus képződmény.

Az ARC Centre of Excellence for Gravitational Discovery asztrofizikusa és egyben a kutatás vezetője, Juan Calderón Bustillo a hivatalos sajtóközleményben elmondta, "amikor a fekete lyukat az egyenlítő közelében vizsgáltuk, sokkal bonyolultabb jeleket fogtunk, amelyek hangszíne fel és le mozog, még mielőtt elhalkulna."

Mivel a fekete lyukak közvetlen megfigyelése rendkívül nehéz feladat, a ciripelő jelek dekódolásával a tudósok végre tisztább képet festhetnek arról, hogyan nézhetnek ki az univerzum ezen félelmetes jelenségei.

A Georgiai Technológiai Intézet professzora, Christopher Evans hozzátette, "felfedeztük, hogy a szóban forgó jelek jóval gazdagabbak és komplexebbek, mint azt korábban gondoltuk; segítségükkel megfejthetjük a fekete lyukak alakjának titokzatosságait és rejtélyeit." (liner.hu)