A tanulmány szerint már ma is létezik az a technológia és szakértelem, amely segítségével bárhol a világon, fejlett és fejlődő országokban egyaránt, a hagyományos projektek költségtartományába eső ráfordítás mellett nettó vagy közel nulla energiaigényű épületek hozhatók létre.

Arról széleskörű az egyetértés, hogy a szállítás, az energia és az építőipar ágazatai tudnak a legnagyobb mértékben hozzájárulni a széndioxid-kibocsátás csökkentéséhez. Az építőipar maga az energiával kapcsolatos üvegházhatású gázok kibocsátásának 39 százalékáért felel globálisan, a felhasznált alapanyagok karbonlábnyoma pedig a fennmaradó 1,5 ºC-os széndioxid-büdzsének akár a felét is kiteheti.

A klímacélok teljesítéséhez létfontosságú elérni a nettó nulla karbonkibocsátást az építőipari szektorban. A fenntartható építés és az energiahatékony korszerűsítés mindemellett munkahelyeket is teremt, a COVID-19 vírust követő klímabarát gazdasági felépülés kulcsfontosságú elemeként tartják számon.

„A klímaváltozást illetően a világ a 2⁰C fokos célban egyezett meg, mégis egy olyan úton találjuk magunkat, amely a 3-5⁰C közötti tartományba vezet minket. Az épületek kulcsszerepet játszanak abban, hogy egyszerre tudjunk megfelelni a világ életminőségre irányuló igényeinek és a klímaváltozás elleni küzdelemnek. Az összes rendelkezésre álló lehetőség közül kiemelkedik a helyes építés lehetősége, mind az időkeretet, a méretgazdaságosságot és a gazdasági hatásokat illetően”, állítja Scott Foster, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságához tartozó Fenntartható Energia Divízió (Sustainable Energy Division, United Nations Economic Commission for Europe) igazgatója.

„Az ENSZ alapelv-alapú szabványként határozta meg az Épületek Energiahatékonysági Normáinak Keretjellegű Iránymutatásait (Framework Guidelines for Energy Efficiency Standards in Buildings) a kihívások kezelésére. A tanulmányban mi is egy hasonló megközelítést alkalmaztunk, beépítve a klímatudomány ismereteit és az ipari fejlesztéseket annak érdekében, hogy ezek szolgálhassanak a közpolitika alapjául. Az, hogy tanulmányunk megállapításai egybecsengenek a Keretjellegű Iránymutatásokkal, tükrözi az egyre növekvő globális konszenzust a mindenki által elérhető fenntartható épületekről,” tette hozzá.

A tanulmány alacsony és ultraalacsony energiaigényű épületeket, illetve előremutató politikákat vizsgál nemzetközi szinten és arra a következtetésre jut, hogy sokszor igen gyorsan elérhető változás. Jó példa erre Brüsszel, amely épületeit Európa legrosszabban teljesítő épületeiből a legjobban teljesítőre fejlesztette mindössze hét év leforgása alatt. Mindezt olyan önkéntes intézkedések kombinációjával érte el, amely támogatta és újításra ösztönözte a vezető ipari szereplőket és így megmutatta, hogy mi minden lehetséges még az előtt, hogy ugyanezt a teljesítményszintet szabályozás tenné kötelezővé.

Ezen kívül, mivel az energiahatékonysági projektköltségek alacsonyak, a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a fenntartható épületek költsége megegyezhet, vagy akár kevesebb is lehet a hagyományos módon létrehozott épületek költségénél. Vancouver városa például az építési szabályzat megnövekedett hatékonysági követelményei miatt az építési költségek kismértékű növekedésével számolt, ehelyett azonban egy 1 százalékos költségcsökkenést tapasztalt.

„Az épületek gyakran a városok legnagyobb energiafogyasztói és kibocsátóforrásai, emellett sokszor a kibocsátáscsökkentés legkevésbé költséges lehetőségét jelentik”, mondja David Miller, az International Diplomacy at C40 Cities Climate Leadership Group igazgatója és Toronto volt polgármestere. „E fontos tanulmány megállapításai kiemelik azon vezető városok tapasztalatait, amelyek elkötelezett vezetése legyőzte a kihívásokat annak érdekében, hogy mindenki számára elérhetővé tegyen jobb, kényelmesebb, egészséges, megfizethető és fenntartható otthonokat és épületeket.”

Bár a tanulmány megmutatja, hogy sok város milyen könnyedén kezdte meg a fenntartható lakásépítés felé vezető átalakulást, maradnak kihívások. A szakértők a forró és párás éghajlatú területeken épült kereskedelmi célú toronyházakban és a felújított műemlék épületeket illetően látják a legnagyobb technikai nehézségeket. Emellett a mélyfelújítások is költségesek rövid távon, és bár idővel kevesebbe kerülhetnek, sokszor előzetes innovatív finanszírozást igényelnek.

„Az épületek fenntartható hűtése óriási kihívás”, mondja Radhika Khosla, a tanulmány társszerzője és az Oxfordi Egyetem Smith School of Enterprise and the Environment vezető kutatója. „Az egyre melegedő klímában még a lehető legkorszerűbb hűtés mellett is óhatatlanul meg fog ugrani az épületek energiafelhasználása. A növekvő jólét, kényelem és térigény drámaian meg fogja emelni az energiafelhasználást – és ennek megfelelően az üvegházhatású gáz kibocsátását is. Mindemellett léteznek megoldások: árnyékoló és szélterelő konstrukciók például, amelyek védenek a naptól és természetes szellőzést tesznek lehetővé a toronyházakban.”

Az új kutatási eredmények szerint a nettó nulla célok elérésében kulcsszerepe van az épített tulajdonságokon keresztül való energiahatékonyság-maximalizálásnak, a fennmaradó energiaszükséglet pedig helyi termelésű, megújuló energiaforrásokból (pl. napelem) fedezendő. A fa és hasonló megújuló anyagok használata szintén hozzájárulhat a CO2 kibocsátás csökkentéséhez. A bioalapú anyagok kettős előnyt jelenthetnek az építőiparban: amellett, hogy helyettesítik az olyan energia- és karbonintenzív anyagokat, mint a cement, átmeneti széndioxid-tárolóként is funkcionálnak.

Összességében a tanulmány kimutatja, hogy a fenntartható lakásépítés globális kilátása pozitív. Külön kiemeli Kínát, mint globális vezetőt ezen a téren: egy világos hatékonysági szabvány által elősegítve több, mint 7 millió négyzetméternyi ultraalacsony energiaigényű épületet hoztak létre az országban az elmúlt néhány év alatt.
„A közel nulla energiaigényű épületek teljes mértékben megvalósíthatók a forró és párás ázsiai éghajlaton, ahogy egyre több példaértékű esetet és kulcstechnikát találunk”, mondja Yvonne Chan, a tanulmány társszerzője és a Delta Electronics Foundation vezető programkordinátora.

Mindemellett a szerzők arra figyelmeztetnek, hogy a létező technológiák és a szakértelem hasznosítása sürgős cselekvést kíván.

„A kutatásunk kimutatja, hogy a világ minden sarkában, bármilyen éghajlaton és gyakorlatilag minden épülettípus esetében megvalósíthatók a nettó nulla energiaigényű épületek és felújítások. Ezek az épületek sok helyen már piaci realitást képeznek és a klímasemleges gazdaság kulcselemei. Azonban – számításba véve azt, hogy az épületállományunk évtizedek alatt cserélődik le vagy kerül teljes felújításra – amennyiben a század közepéig el akarjuk érni a nulla energiaigényű globális építőipari szektort, ennek a technológiának most kell bevett gyakorlattá válnia”, mondja Ürge-Vorsatz Diána, társszerző, a Közép-európai Egyetem Éghajlat- és Fenntartható Energiapolitikai Kutatóközpont igazgatója. „Minden egyes felépített vagy felújított épület, amely nem használja ki teljes mértékben a létező nettó nulla energia technológiánkat és szaktudásunkat egy melegebb éghajlat foglyává tesz minket.”