Ez pedig úgy látszik, akkora szenzáció volt, hogy minden mást elhomályosított és már senkit sem érdekelt, hogy az országban még mindig nem sikerült legyőzni egy jóval veszélyesebb betegséget, az immár közel kétszáz halottat követelő kanyarót – egyebek között azért, mert az oltást ellenzőkre Romániában ma többen hallgatnak, mint az orvosokra.

És – a betegek meg hozzátartozóik kivételével – vajon kit is érdekelne, hogy a rákos betegek kilométeres várólistái láttán a kíméletlen kór Romániában elégedetten dörzsöli a kezét. Zavar-e manapság valakit, hogy a kórházak titkolózásai miatt azt sem lehet pontosan tudni, hány beteggel végez a kórházi fertőzés? Egészségügyi szakemberek azt mindenképpen biztosra veszik, hogy a hivatalosan megadott szám köszönő viszonyban sincs a valós számmal; az orvosi összetartás – hogy ne nevezzük maffiának – pedig annak a megállapítását is lehetetlenné teszi, hogy hányan halnak meg orvosi műhiba miatt, amelyek csak olyan rendkívüli esetekben derülnek ki, amikor a beteg meggyúl a műtőasztalon. Aminthogy arról is csak igen tág fogalmunk van, hogy mennyi emberéletet követelt a 112-es sürgősségi hívószámon dolgozók nemtörődömsége, felelőtlensége.

Meg aztán hajlamosak vagyunk arról is megfeledkezni, hogy a kórházakban álmennyezetek hullnak – macskástól – a várakozó betegekre, telenként emberek fagynak meg az utcán, egy friss felmérés szerint a gyermekek több mint húsz százaléka nem mos kezet a vécézés után – arról pedig nincs kimutatás, hogy mekkora ez az arányszám a felnőttek esetében.

És gondolnunk kellene arra is, hogy autópályák hiányában évi két-háromezer halottal Románia magasan vezet az Európai Unióban, és ki tudná megmondani, hogy a romániai igazságszolgáltatás hány áldozatot követelt a naiv emberek sorából, akik még hittek a bírák pártatlanságában, az igazság győzelmében.

És mennyi minden másba halnak meg Romániában az emberek, akik mindezzel nem törődnek – ők csak a koronavírustól rettegnek.

Enyhén szólva is különös, hogy ebben az országban az emberek olyan betegségekben halnak meg, amelyektől egyáltalán nem félnek, viszont olyan betegségek keltenek bennük rémületet, amelyek nem, vagy csak ritkán járnak halállal.

Ám ezt felfoghatjuk amolyan romániai couleur localnak is…

Próbáljon csak meg valaki mostanság Romániában tüsszenteni vagy köhögni mondjuk a metróban, vagy a villamoson. Ha éppen udvarias utasok vannak a szomszédságában, akkor egyszerűen letessékelik a járműből. Ha viszont kevésbé jól neveltek az utastársai – hát, akkor már komolyodik a helyzet.

A rendőrök-csendőrök által őrzött, és inkább titkos katonai létesítményhez, mintsem járványkórházhoz hasonlító intézet elkülönítőjében elszigetelt első koronavírusos román beteg meggyógyult. Ez ugyan nem megy csodaszámba, hiszen a kanyaróvírus jóval pusztítóbb kórokozó a koronavírusnál, amely alig veszélyesebb a "rendes" influenza vírusánál, amely idén máris több mint félszáz halálos áldozatot követelt.

De azért a "mirákulum" csak nem maradt el. A beteg egyik kezelőorvosa, nyilván a "csodálatos gyógyulás" szemléltetésére közölte, hogy a volt "román beteg" ebédre már csorbát is kapott. A jó román hazafiak pedig ezzel most már bizonyítékot is kaptak arról, hogy lám, a híres román csorba még a magát oly sokra tartó kínai koronavírust is elpusztítja!

Aztán az illetékes hatóságok pánikot keltő első nyilatkozatai után beindult a bevásárlási hullám, fogyott a búza- és máléliszt, a száraztészta, a zakuszka, a halkonzerv, mintha a nyakló nélküli tartalékolás megoldaná a kórt. Holott – amint azt az Egészségügyi Világszervezet váltig hangoztatta – a betegség leginkább a személyes higiéniával, magyarán az alapos kézmosással kerülhető el, amit sokan még most sem szívlelnek meg.

És jóllehet a román sajtó napok óta Bukarest és egyéb nagyvárosok szennyezett levegőjével riogat (adott esetben a légköri szennyezettség a megengedett felső érték kilencszázszorosát is eléri), eközben háromszorosára nőtt a cigarettavásárlás is.

Végül pedig a román ortodox egyház is szükségesnek látta, ha kiveszi részét a koronavírus elleni harcból és felszólította híveit, hogy a járvány idejére hagyjanak fel a templomi szentképek csókolgatásával – ami egyébként járványmentes időkben is hasznos tanács lenne.

Harmadnapra viszont vissza is vonta javaslatát, miután vezető ortodox papok felháborodva közölték, hogy a szent elveket járvány idején sem szabad megtagadni, a patriarkátus nem engedhet "maréknyi hisztérikus" nyomásának, az ördögöt pedig nem lehet a papoknál is nagyobb teológusnak kikiáltani.

Hát igen – ezek valóban komoly érvek.

Szerző: Bogdán Tibor / maszol.ro