h i r d e t é s

Bod Péter Ákos: Mi lesz a forinttal?

Olvasási idő
8perc
Eddig olvastam
a- a+

Bod Péter Ákos: Mi lesz a forinttal?

2022. október 03. - 13:32

Egyre nő az aggodalom.

A kép illusztráció! - Forrás: pixabay.com

A forintárfolyam újabb hirtelen esésének a hírére az is felkapta a fejét, akit a napi gazdasági ügyek nem foglalkoztatnak. Nehéz úgy társalgásba elegyedni, hogy ne jöjjön elő a kérdés: miért ilyen gyenge, és még meddig gyengülhet a forint. Ez utóbbit egyébként a szakmabeliek is kérdezgetik egymástól, növekvő aggodalommal.

Nincs könnyű dolga annak, aki a forintról értekezik. A banki elemzők kénytelenek megadni valamilyen indikációt az üzleti területnek és az ügyfelek számára, a cégeknek is konkrét forintárfolyammal kell kalkulálniuk. A magyarországi pénzintézetek és a külföldi bankcsoportok velünk foglalkozó elemzőinek legfrissebb előrejelzéseit átnézve feltűnő, hogy milyen rendkívüli mértékben szórnak az év végi és különösen a 2023-as éves árfolyamprognózisok. Ezek között találhatók további súlyos árfolyamesések. Előfordul ugyanakkor a 400-as határ alatti prognózis is mind az euró, mind a dollár relációjában; eszerint az illető elemzők a jelenlegi súlyos devalválódást kilengésnek tekintik, és legalább részleges visszarendeződéssel számolnak. A prognózisok nagy szóródása csak annyiban különös a mai zavaros időkben, hogy a piaci elemzők, kereskedők, gazdasági újságírók és kommentátorok jórészt egyetértenek a mai helyzetet okozó főbb tényezők mibenlétében.

  • Az amerikai dollárnak menedékvaluta mivolta eleve dollárerősödéssel és a peremhelyzetű országok valutáinak gyengülésével szokott járni globális kockázatok megnövekedése idején.
  • Ezt a hatást felnagyították a Fed kamatemelései, amelyek nagy tőkeáramlásokat indítottak a kockázatosabbaktól a legbiztosabb valuták (valuta) irányába.
  • A forint esetében külön kockázati tényező a magyar gazdaság energiafüggősége.
  • Ismét fellépett az ikerdeficit esete: az államháztartási hiányunk és a fizetési mérleghiányunk nagy.
  • A gazdaságpolitikai alkalmazkodás késlekedései, az ellentmondásos intézkedések és zavaró kormányzati kommunikáció rontják a piaci megítélést.
  • Legfőképpen pedig: az EU-forrásokhoz való hozzájutás körüli bizonytalanság vet árnyat a fizetőeszköz jövőjére.

Arra tehát könnyebb válaszolni, hogy milyen közvetlen okok állnak a forint eddigi gyengülése mögött (ha egy guru csak egyetlen mindent eldöntő okot nevez meg, azt kár komolyan venni).

2022 őszére azonban olyan helyzet állt elő, amelyben a magyar pénzügyi-gazdasági kilátásokat, és konkrétan a forintvaluta értékvesztéséhez elvezető ismert oksági tényezők további alakulását csak tippelni lehet. A nemzetközi kamat- és árfolyamviszonyok, az energiaellátási és -árazási fejlemények olyan kockázati halmazt alkotnak, amelyre a magyar gazdaságpolitikának nincsen ráhatása. A hazai energiatarifáknak a huzamos kormányzati késlekedést követő mostani hirtelen megemelése pedig a magyar gazdasági szereplőket, egész társadalmi rétegeket olyan sokknak teszi ki, amelynek társadalmi-gazdasági-pénzügyi hatásait most találgatjuk. Legfeljebb a korábbi ársokkok tanulságai alapján lehet szcenáriókat alkotni. Be kell ismernünk, hogy a forint mostani devalválódását előidéző tényezőknek és körülményeknek az összessége számunkra fekete doboz: a bemeneti jeleket látjuk, mérjük, ám nem világos az érintett gazdasági és nem gazdasági szereplők viselkedése, az együttes reakciók hatásai nehezen becsülhetők.

Ezek a kockázati tényezők mind érintik a forint további sorsát. A szokásos fordulattal mondhatnánk: vannak jó és rossz híreink. A jó az, hogy a magyar forint megmarad. Nem, bocsánat, ez sajnos a rossz hírek listavezetője: nyakunkon maradt törvényes fizetőeszközként, noha pénzfunkcióit csak részlegesen tölti be.

Részlegesen, hiszen erőteljes értékvesztése miatt megtakarítási eszközként egyre gyengébben teljesít, amint azt a mind erősebb lakossági aggodalmak is jelzik. Ügyleti funkciót ellátja a forint, de a nagyobb értékű és hosszabb lejáratú tranzakcióknál újra gyorsul az euroizáció az üzleti gyakorlatban. Sőt, különös módon a forint hivatalos fizetőeszköz minőségét (vagyis: adót abban és csak abban lehet fizetni) maga a kormány csorbította az adófizetés megengedett devizanemeinek kibővítésével.

Marad tehát a forint, de a spontán euroizáció sokféle jegyével együtt. Azok egyébként tovább gyengítik a hazai monetáris politika hatásosságát, újból exponálva azt a kérdést, hogy mikor és hogyan lehetne csatlakozni a többi euróövezeti tagállamhoz.

Azonban sem kormányzati készség, sem reális képesség nincs az euró átvételére. Sőt, most még az is minden korábbinál távolabb került, hogy akárcsak belépési céldátumot lehetne kitűzni.

Mostani helyzetünkben felesleges tehát elmélyednünk az euróátvétel ügyének immár másfél évtizedes vitájában; kár lenne itt taglalnunk a nemzeti valuta létéből adódó hátrányokat és előnyöket. Az utóbbiak között a legkomolyabb, nevezetesen a leértékelés – mint válságkezelő eszköz – akkor szokott előkerülni a vitákban, amikor éppen viszonylag stabil az árfolyam, ám elhalkul az érvelés válságos időkben, mint most is, amikor a kontrollját vesztő árfolyamesés következménye a válságnak, de további elmélyítője is.

A forint tehát megmarad. Ám egyre csökken a térségben a kis nemzeti valuták száma a horvát, bolgár, majd a román belépést követően. A kisebb súlyú, lényegében egzotikus valuták mindig ki vannak téve a spekulációnak. Esetünkben viszonylag kis devizamozgások is komoly kilengéseket idézhetnek elő. Ne feledjük, hogy az euróövezeten kívül maradó tagországok között Magyarország – és így a forint – a legkisebb gazdasági erőt képviseli: az EU összesített GDP-jének a 2021-es állás szerint hazánk 1,1%-át teszi ki, a cseh részarány 1,7%, a lengyel 4,0%, a svéd 3,7%.

Az sajnos jól látszik, hogy a térségben a közös európai fizetőeszközhöz képest a legnagyobb mértékben a forint gyengült az elmúlt évek során – a cseh korona trendszerűen erősödött, időszakos gyengülések ellenére.

Külső sokkok bekövetkezésekor a térségi valuták jellemzően leértékelődnek; ezt láttuk a Covid-járvány kitörésekor, legutóbb az orosz invázió megindításakor. Az is látható, hogy míg a többi lebegő térségi valuta a sokk okozta gyengülés után idővel visszatér a korábbi árfolyamérték közelébe, a forint kevésbé képes visszakapaszkodni, így a következő negatív esemény bekövetkeztekor eleve mélyebbről kezd tovább gyengülni. Ebbe a mintába beleillik az MNB eddigi kamatemelési intézkedéseinek a sorozata is: a soron levő jegybanki emelést követően némileg javul az árfolyam, de csak rövid időre, hogy aztán a következő negatív zajra még mélyebbre süllyedjen a kurzus, ahonnan a rákövetkező kamatemelés sem viszi vissza az előző értékre. Így – nem prognózis szándékával – olyan árfolyammozgás vetíthető előre most is az utóbbi napok visszaesését követően, amelyben egy rövid stabilizálódási szakasz után egy esetleges újabb esést követően nem várható visszakapaszkodás a gyengülés előtti értékre.


Az árfolyamok alakulása a térségben (Szlovákia, Ausztria, Szlovénia =100%). Forrás: MNB, Ábrakészlet, 2022. szeptember 26.

Az árfolyamok alakulása a térségben (Szlovákia, Ausztria, Szlovénia =100%). Forrás: MNB, Ábrakészlet, 2022. szeptember 26.

A forintárfolyam volatilitására még csak-csak magyarázat a valuta mögött álló gazdasági erő szerény mértéke, de arra nem, hogy a térség többi említett lebegő valutájához képest miért ilyen nagy a trendszerű gyengülés. A kilengéseket az elemzők összekötik kétértelmű politikai megszólalásokkal, jegybanki vagy kormányzati kommunikációs hibákkal, de a forint folyamatos térségi értékvesztése mögött fundamentális tényezőknek kell állniuk.

A fundamentumot ha nem is tökéletesen, de kipróbált makrogazdasági modelljeik és nagy nemzetközi gyakorlatuk alapján elég biztosan térképezik fel a hitelminősítő intézmények. A szuverén kockázati besorolások és az azokhoz fűzött értékelések azt fordítják le egyetlen skálaértékre, hogy a magyar gazdasági pályát hosszú idő óta nagyobb infláció és nagyobb költségvetési adósság jellemzi, mint azokat az országokat (V3), amelyekkel tizenöt-húsz éve egy klaszterbe tartoztunk. A szétfejlődés mostanra jelentőssé vált, amit kifejez az is, hogy cseh szuverén kockázati besorolás "AA-", a szlovák és a lengyel "A-" – ez utóbbiak két fokozattal múlják felül a magyar állam és ezzel a magyar állampapírok besorolását.


Hitelminősítés a régióban. - Forrás: MNB, Ábrakészlet

Az nem nyugtathat meg minket, hogy a legutóbbi hitelminősítői felülvizsgálatok során maradt a magyar "BBB" besorolás, csupán a 'negatív kilátás' megjegyzés került mellé; a rating-cégek értékeléseiben a tereptájékozódás mellett nagy szerepe van a makromodelleknek, azok pedig a közzétett nemzetgazdasági adatok trendjeit komolyan veszik, így a hitelminősítők is kissé le vannak maradva a valóságtól. Az első félévi magyar gazdasági növekedési adatok, az akkor még csupán nagy, de nem látványoson gyorsuló infláció indikátorai alapján tényleg nem látszódott súlyos gond a magyar ügyben a nyár végén. A közleményeikben a lefele mutató kockázatok között igazából kettő volt hangsúlyos:

  1. az energiahelyzet
  2. és az uniós pénzek ügye.

Az államadósság hányada pedig, mint a csoportátlagnál rosszabb adat, régóta ismert hátrány szerepel a magyar adatlapon. Akkor azonban a külső pénzügyi pozíció romlásáról szóló adatok még nem jelentek meg, a nemzetközi (és hazai) kamatszint emelkedése sem volt annyira markáns – egyben fenyegető az átlagnál eladósodottabb államokra nézve.

A magyar folyó fizetési mérleg romlásának manifesztálódása és ezzel egyidőben a recesszió beállása viszont olyan fejleménye az ősznek, amely akkor is a leminősítés felé billenti az elemzőt, ha az EU-intézményekhez fűződő kapcsolatokról csupa pozitív hír jönne.

Ez utóbbi vonatkozásról novemberben majd többet tudunk. Addig azonban még sok minden lehet; egy esetleges kockázati visszasorolás egybeeshet a nemzetközi piaci idegesség elterjedésével, akár a hazai megtakarítások megmozdulásával. Mindez együttesen sürgetővé tenné devizaforrás bevonását – pontosan akkor, amikor annak feltételei nagyot romlanak.

Ezek a mostani kérdőjelek. Néhányra választ kapunk hamarosan, vagy a kérdőjelből felkiáltójel lesz. Az alapellentmondás azonban itt marad: a nemzetközi termelési láncolatokba beékelt magyar gazdaság már mélyen euroizálódott, mégis alapvetően szuverenitási okokból a helyi, parallel valuta is velünk él, holott versenyelőnyt nem hozott, sőt! Ám a jó konjunktúra időszakában az önálló pénznem fenntartásának anyagi és reputációs költségei elviselhetők voltak. Stagflációs állapot felé sodródva viszont felerősödnek az ingatag és gyenge hazai valuta létéből adódó versenyhátrányok, az állam pénzpolitikai eszközeinek az éle kicsorbul. Ebben a helyzetben még messzebb kerül az ország attól, hogy a gazdaságpolitika belátható (és beárazható!) időn belül horgonyra tegyen szert az euróövezeti csatlakozással.

A forintvaluta léte, állapota a nehézzé vált magyar helyzet egyik komponense. De nem oka, inkább áldozata annak, hogy nincs – legalább is nekem nem látszik – horgonya a gazdaságpolitikának. Nem lepődhetünk meg, ha aggodalmak övezik a nemzeti valuta külső és belső értékét, kilátásait. A technikai tényezőkön, külső körülményeken túl az kölcsönözhet bizalmat a pénznek, ha elmúlik a sodródás érzése.

EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.

(Portfolio)


Kommentelne? Kattinson ide!

h i r d e t é s

Clicky