A kilencvenes évek elején volt szerencsém dolgozni a Pest Megyei Hírlap szerkesztőségében. A politika megszüntette, ezért nagyon jól tudom, hogy most milyen érzés lehet azoknak a sajtómunkásoknak, akik egyik percről a másikra szembesültek a Népszabadság klinikai halálával.

Mert jelen sorok írásának pillanatában a klinikai halál állapotában van, nem tudni sikerül e az újjáélesztés. Ha sikerül is, akkor a mostani információk alapján narancssárga köpennyes "orvosok" élesztik újra. Így azoknak az újságíróknak, akik mondjuk éppen a Matolcsy vagy Rogán balhékat írták meg az utolsó lapszámban, annyi esélyük van tovább dolgozni a szerkesztőségben, mint hógolyónak a forró rezsón.

Rettenetes érzés egy szerkesztőségben dolgozónak átélni az ilyen történéseket. A Pest Megyei Hírlapot annó nem egyik pillanatról a másikra függesztették fel, hanem szép lassan, hónapok alatt kivéreztették. Kegyetlen volt átélni a "haláltusát". Előbb gazdaságilag, majd morálisan. Az utolsó napilap 4 oldalas lett, ebben köszöntünk el az olvasóktól. Borzalmas érzés 4 oldalas napilapot kiadni...

Pokoli dolog volt úgy dolgozni a Pest Megyei Hírlap szerkesztőségében, hogy vártuk a halált. A rendszerváltás utáni első ciklus volt. Jobboldali kormány. A franc akar most neveket és történeteket leírni, inkább összefoglalom: mocskos módon végezte ki a politika az újságot. 

25 év telt el. Nem változott semmi. 

Szorítok a Népszabadságnál becsületesen és tisztességesen dolgozó sajtómunkásokért. Éljétek túl!