A rendkívüli jogrendre semmi szükség nem volt – állítja határozottan Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügyi miniszter. Először is: a választott típus, vagyis a veszélyhelyzet nem a járványok kezelésére való, nem is ad olyan felhatalmazásokat, amelyekre ilyenkor szükség lenne. Veszélyhelyzetet természeti, vagy ipari katasztrófa esetén kellene kihirdetni, ez a jogi eszköz arra való. Magyarul mondva, a hatalom a saját maga által kreált alaptörvényt sem tartja be. Másodszor: a ’97-es egészségügyi törvényben minden benne foglaltatik, ami a járvány kezeléséhez szükséges, a parlamenti kétharmaddal együtt erős pozíciót biztosít a kormánynak. Igaz, hogy nem ad lehetőséget például az önkormányzatok pénzének elvonására, azok átcsoportosítására, mondjuk a kiemelt gazdasági övezeteken keresztül és nem ad lehetőséget a tulajdonjog megsértésére sem.

Azzal, hogy a parlamentet szinte kiiktatta, Orbán Viktor átlépett egy határt. A demokráciának a formai elemeit is megszüntette. A rendeleti kormányzást addig folytathatta volna, ameddig akarja, példa erre a menekülthullám. A 2015-ben bevezetett állapot gyakorlatilag most is érvényes, pedig már rég nem indokolja semmi, menekültáradatról szó sincs évek óta.

Feltehetően nem számított a demokratikus világ felháborodására, arra, hogy Európának van ideje az ő politikájával foglalkozni még a járvány idején is. Rájöhetett, hogy nagyobb a kár, mint a haszon, ezért jelentette be – persze külföldön – , hogy eláll a rendeleti kormányzástól. Bárándy Péter tehát nem hisz abban, hogy ez önkéntes elállás lenne, márpedig a jog csak azt tekinti valódi elállásnak. Orbán egyszerűen külső kényszerre cselekszik most. (klubradio.hu)