"Szubjektív mérleg a megmérhetetlenné tett kormánytevékenységről, és a jövőről. Magyarország kormánya harcos, eltökélt nemzetvédelemről papol az Európa más nemzeteit pusztulásba vezető nemzetáruló állami és EU-s vezetőkkel szemben, miközben saját nemzetét legfontosabb életfeltételei tekintetében árulja el annak otthonában. Olyan ez, mint a birtokvédelem a birtokon élő, de útban lévők kútjainak mérgezése közben. Egyetlen emberre, egy lelkészi hivatásra méltatlan, felelős miniszteri tevékenységre teljesen alkalmatlan, de elvtelen kiszolgálóként megbízható (adott esetben a bűnbak szerepére is kiválóan alkalmas) apparatcsikra terhelték a kormányzat legfontosabb ágait: az egészségügyet, az oktatást, a kultúrát, a család- és ifjúságvédelmet, a szociális ügyeket, a sportot, no meg egymással ötletszerűen összetákolva még az egyházi, kisebbségi és civil kapcsolatok ügyeit is.

A mindent kezében tartó miniszterelnök által megbízott lelkész-miniszter Magyarország népessége legfontosabb ügyeinek formális kezelőjeként az Emberi Erőforrások Minisztériumának nevezett hivatalban motoszkálhat egy az embereket is leginkább gazdasági erőforrásként számba vevő főszámadó lelkiségével.

Nem csoda, hogy a magyar nép már a teljes politikára egyre inkább halmozottan allergiássá válva, szorongva, levegőért kapkodva gondol arra, hogy a több mint negyedszázados csalódássorozat után, jövőre mi jöhet még.

A Kormány és a kormánypártok folyamatos, módszeres gyűlöletkeltést folytatnak minden olyan párt, vagy akár civil szervezet, érdekképviselet, magánszemély ellen, amely, illetve aki önfeladó besimulás helyett aktívan kritizálni meri tevékenységüket. A gyűlöletkeltés mértéke arányos a Kormány illetve pártjai közérdeket sértő, pusztán a hatalmuk minden áron való bebetonozására törekvő tevékenységének sikeres leleplezésével.

Az esztelen gyűlöletkeltéssel a teljes közéletet megmérgezik. Aki nem akarja, hogy oktalanul beszennyezzék, már nem is mer élni a véleményalkotás egyébként alkotmányos jogával sem.

A demokratikusnak állított jogállam alkotmányos eszközeivel a politikai versenyben részt venni kívánó többi párt azonban nem vonulhat vissza. Választhat, kiteszi magát a gyűlöletkeltés szennycsatornák bűzéhez hasonló hatásának, és akár a rákényszerített eszközökkel is élve, a választók számára undorítóvá tett politikai pályán marad, vagy beletörődik, nincs mit tennie, amíg a választóknak a majdan biztosan rájuk törő csömör és hányinger miatt nem lesz elegük. Ha nem lesz késő…

A történelem ugyanis mást mutat. A csak hatalmi önérdekükkel törődő, tevékenységüket mindig ebből a szempontból szervező erőktől csak kivételes esetben lehet demokratikus úton megszabadulni, miután túlhatalmukat politikai visszaélésekkel, korrupcióval, a média túlnyomó részének megszerzésével, annak hatalmi eszközzé aljasításával, és az azon keresztül folytatott gyűlöletkeltéssel bebetonozták.

A Kormány a leglényegesebb belső társadalmi problémák elfedése céljából aránytalan mértékűvé torzította a valós migrációs veszélyhelyzetet, és a tisztességtelen eszköz még hatékonyabb kihasználása érdekében a közös külső ellenség képzésével megpróbálja egy akolba terelni a sokféle értékrendű népességet.
Közben a diktátorképzők "kenyeret és cirkuszt a népnek" tanítása szerint gátlástalanul próbálja a népet korrumpálni, és a választások előtti szavazathalászat maximálása érdekében, a gondos beetetés jól kiszámított időszakában, odalöki a közpénzek további magánzsebekbe tömése szempontjából busásan megtérülő mértékű (a megcélzott választói körök szerint kiporciózott arányú) koncot.

Az ellenzéki pártok többségének elképesztő bénasága, a múltjuktól való indokolt mértékű elszakadásra, a hatalom túlkapásainak alkalmas kezelésére képtelensége, és eszköztelensége miatt a kormánypártok kényelmes helyzetben vannak. Elég az "oszd meg és uralkodj" elvet követniük, és a kezükben lévő médiában mindig az éppen legveszélyesebbnek tűnő ellenfelük lejáratására felhasználni annak potenciális szövetségeseit. Az ellenzék megszólalási lehetőségét ugyanis a hatalom kénye-kedve szerint adagolhatja.

Tovább tűrjük, hogy hazánkat ismét a fortélyos félelem igazgassa?
Másként, mint korábban, de talán még megalázóbban, a mindennapjainkat is hazudozásra vagy elgyávuló hallgatásra kényszerítően mocsokba züllessze a közéletet?

Vagy merünk változtatni?"

Pós Péter elnök

Kiadó: Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (OS)